
A batátáról az 1800-as évek közepén még mint jellemző afrikai haszonnövényről olvashatunk a leírásokban. Az 1900-as évek elejére Egyiptom egyik legfontosabb árucikke lett a főzeléknövény termelési ágazatban, 1915-re pedig már idehaza is megjelent a mezőgazdasági termelésben:
„A palántákat az ültető munkások előtt gyerekek vagy leányok helyezik el a megfelelő helyre. Kedvező körülmények között egy munkás naponta 7-10 ezer palántát tud elültetni, azaz körülbelül egy acre-t (1127-négyszögöl) beültetni… Mivel a kézzel való ültetés állandóan meghajlott helyzetet kíván és ezért a testre nagyon fárasztó, használnak az ültetésre egy három darabból álló szerszámkészletet is, mely a meghajolást feleslegessé teszi. Nagyobb területek ültetését géppel végzik, amilyenek különböző szerkezetűek vannak forgalomban. Kezelésükhöz egy pár fogat, egy hajtó és két gyerek szükséges s munkájuk abból áll, hogy egy sekély barázdát húznak s az ezekbe szabályos távolságra elhelyezett növényeket automatice vízzel megöntik, beiszapolják. Egy ilyen gép naponta 2 -2,5 kat. holdat tud beültetni” – olvassuk a 20. század eleji híradásokban.
Igaz, ekkor még csak az amerikai példából kiindulva próbálkoztak termesztésével, és nagy fejtörést okozott a különféle típusok kipróbálása is. A különböző fajták közül összesen 10-nek volt nagyobb kereskedelmi jelentősége, a piacra inkább a száraz, lisztes húsú változatokat termesztették. Ilyen volt a Yersey csoport (a hosszú szárú, sárga, a vörös Yersey), de a dél-amerikai mintára szóba került a leveses yam név alatt ismert Southern Queen, Pumpkin Yam, Georgia, Florida és Vörös Bermuda is.

Étkezési célra történő felhasználása már ekkor nagyon széleskörű volt: fogyasztották sütve, főzve, pörkölve, de nem volt ritka a gumók szárítása és a szárított gumók lisztté való feldolgozása sem. Szárai zölden és megfelelően kezelve közepes minőségű szénát szolgáltattak juhok és marhák számára, de sertésnek is adták.
Az édesburgonya hazai fogyasztása olyannyira nem új keletű, hogy a polgári vendéglő nyitásakor a borjúsült mellé édesburgonyát kínáltak köretként – mindezt 1917-ben.
„Legutóbbi számában jelentette a Délmagyarország, hogy a polgári vendéglő április tizenötödikén megkezdi működését. Nem lehet előre látni, hova fejlődik még ez a szociális intézmény, de mint az általános érdeklődés megnyilvánulásából kitűnik, Szegedi élelmezési hivatala e példáival utat mutat minden magyar város középosztályának anyagi megkönnyebbítésére” – olvashatjuk a Délmagyarország 1917. április 1-i számában.

A főtt édesburgonya gyakori kísérője volt az ürühúsnak , a dietetika jelen képviselőinek szakmai rendezvényein is rendszeres menüelem volt, és olyan helyeken is gyakorta tűnt föl, mint a külhoni magyarok álláshirdetései. Egy korabeli újságból idézve:
„Disznótenyésztéshez, dió, édesburgonya és tengeri termeléshez Észak-Floridába, mely vidék mentve van minden zivatartól. Építünk házakat ötszáz dollárért és segítünk önnek örök életére szép jövőt biztosítani. A földnek akerje most $25.00” – olvashatjuk az Amerikai Magyar Népszava 1929-es álláshirdetésében.
Magyarországi meghonosítása Porpáczy Aladár kertészmérnök nevéhez fűződik, akinek köszönhetően az ötvenes évekre a hazai édesipar és szeszipar meghatározó növényévé válhatott. A híres és elismert szakember munkájáért Kossuth-díjban részesült, amelyről így írnak 1952. április 20-án:
„Kossuth-díjasunk legfontosabb eredményei a következők: feldolgozóipari és táplálkozásélettani szempontból rendkívül nagy értékű új gyümölcs-fajhibrideket, a málnaszedreket állította elő. Új dióhibridjei az átlagos 30% béltartalommal szemben 52-55% magbelet tartalmaznak... Hazánkban korábban nem termesztett növényfajok meghonosítása kedvelt témái közé tartoznak. Legnagyobb horderejű ezek közül az édesburgonya (batáta) meghonosítása. Ez a déli féltekéről származó gumós növény nálunk kat. holdanként 150-200 q-t terem. Tápértéke jelentősen magasabb a burgonyáénál. Igen nagy jelentőségű az édesipar, valamint a szeszipar szempontjából…” – olvashatjuk a Kertészet és Szőlészet 1952-es számában.

Az édesburgonya mázsájából ugyanis 60-70 százalékkal több szesz készíthető, mint a rendes burgonyából. Ezt lovagolta meg a piac, és igyekezett a lehető leghatékonyabban kihasználni.
Terméshozama is magasabb a burgonyánál, és még az aszályos időjárásban is jó termést hoz.
Nagy terméshozama, könnyű emészthetősége és magas tápanyagértéke tette népszerűvé termesztését, azonban nehézkesebb tárolhatósága miatt a háztartásokban kevésbé terjedt el.

Már azonban reneszánszát él, és a lehető legváltozatosabb formában kerül az asztalokra. Most következő válogatásunkkal ezt a sokszínűséget szeretnénk megmutatni, íme legkedvesebb batáta-receptjeink:
Fasírozott édesburgonya-pürével és salátával
Borbás Marcsi receptje.
Töltött édesburgonya
Téli finomság a javából!
Édesburgonya-röszti céklakrémmel, karamellizált kecskesajttal
Zöldséges téli finomság
Pikáns zöldségleves
Segal Viktor receptje
Baconbe tekert sertésszűz édesburgonya-pürével
Borbás Marcsi receptje
Édesburgonya-puding ropogóssal
Borbás Marcsi receptje
Rakott batáta
Borbás Marcsi receptje
Nyitókép: 123RF