Vadvirágos palacsinta gluténmentes verzióban is

A szép és jóízű palacsinta titka: amikor szétterül a tészta, arra kell rárakosgatni az előre kiválogatott növényeket. Amikor megfordítjuk, a virágok érintkeznek a forró serpenyővel, a zsiradékkal, és mennyei illatokkal vonják magukra a figyelmet – aki addig nem ólálkodott még ott a serpenyő körül, azt biztosan odavonzza.

A megtöltött palacsinta külső felületén csábítanak mutatósan a virágok, de arra feltétlenül ügyelni kell, hogy csakis tiszta, vegyszermentes, biztosan ehető virágokat süssünk a palacsintákba!

Hozzávalók:

• 1 tojás
• 15 dkg liszt
• csipetnyi só
• 1 kiskanál cukor
• 2,5 dl tej, szódavíz
• a sütéshez olaj, vadvirágok

Elkészítés:

A tojást csipetnyi sóval meg a cukorral felverjük, majd a lisztet és a tejet apránként hozzáadva simára elkeverjük. Kevés szódavízzel hígítjuk, majd egy kisebb, kiolajozott serpenyőben nem túl vékony palacsintákat sütünk belőle. Sütés közben, amikor a tészta a serpenyőben elterül, a szárukról lecsipkedett virágokat, szirmokat szórunk bele, melyek a megfordítás után szépen belesülnek a tésztába.

Vadvirágos „mentes” palacsinta

Hozzávalók:

• 1 kiskanál útifűmaghéj
• 30 dkg gluténmentes lisztkeverék
• csipetnyi só
• 1 evőkanál datolyapép
• 1,5 dl kókuszital
• a sütéshez olaj, friss vadvirágok

Elkészítés: 

Az útifűmaghéjat egy deci vízbe áztatjuk legalább 6 órára. Ha jól meghízott, a többi hozzávalókat alaposan összedolgozzuk és néhány órán át (de legjobb, ha egy éjszakán át) pihenni hagyjuk. Átkeverjük, ha túl sűrű lenne, pici szódavízzel lazítjuk.

A serpenyőt megolajozzuk, felforrósítjuk, majd egy merőkanálnyi masszát csorgatunk bele. Virágszirmokat szórunk rá, és addig sütjük, míg a széle kezd szép aranyszínűvé válni. Egy mozdulattal megfordítjuk és a másik felén is megsütjük. Tálra csúsztatjuk, viráglekvárral megkenve és felcsavarva vagy félbe hajtva kínáljuk.

A tavasszal aktuális, legfinomabb ehető virágok: vadárvácska, százszorszép, pásztortáska, kankalin, ibolya. Ezeket leszedni is élmény!