Vadvirágos palacsinta gluténmentes verzióban is

Gasztro

Vadvirágos palacsinta gluténmentes verzióban is

Az egész a bodzás palacsintával kezdődött. Nagyanyám sütötte mindig, amint odaértünk hozzá a nyári szünetre. Később aztán Lujzi Tante jóvoltából megismerkedtem az ibolyás, a százszorszépes palacsintával, a vajas-zamatos turbolyással, és onnan már nem volt megállás. Mert a palacsintát mindenki szereti, és mindig van valamilyen friss vadvirág, ízes vadnövény, amit bele lehet sütni.

A szép és jóízű palacsinta titka: amikor szétterül a tészta, arra kell rárakosgatni az előre kiválogatott növényeket. Amikor megfordítjuk, a virágok érintkeznek a forró serpenyővel, a zsiradékkal, és mennyei illatokkal vonják magukra a figyelmet – aki addig nem ólálkodott még ott a serpenyő körül, azt biztosan odavonzza.

A megtöltött palacsinta külső felületén csábítanak mutatósan a virágok, de arra feltétlenül ügyelni kell, hogy csakis tiszta, vegyszermentes, biztosan ehető virágokat süssünk a palacsintákba!

Hozzávalók:

  • 1 tojás
  • 15 dkg liszt
  • csipetnyi só
  • 1 kiskanál cukor
  • 2,5 dl tej, szódavíz
  • a sütéshez olaj, vadvirágok

Elkészítés:

A tojást csipetnyi sóval meg a cukorral felverjük, majd a lisztet és a tejet apránként hozzáadva simára elkeverjük. Kevés szódavízzel hígítjuk, majd egy kisebb, kiolajozott serpenyőben nem túl vékony palacsintákat sütünk belőle. Sütés közben, amikor a tészta a serpenyőben elterül, a szárukról lecsipkedett virágokat, szirmokat szórunk bele, melyek a megfordítás után szépen belesülnek a tésztába.

 
Vadvirágos palacsinta
 

Vadvirágos „mentes” palacsinta

Hozzávalók:

  • 1 kiskanál útifűmaghéj
  • 30 dkg gluténmentes lisztkeverék
  • csipetnyi só
  • 1 evőkanál datolyapép
  • 1,5 dl kókuszital
  • a sütéshez olaj, friss vadvirágok

Elkészítés: 

Az útifűmaghéjat egy deci vízbe áztatjuk legalább 6 órára. Ha jól meghízott, a többi hozzávalókat alaposan összedolgozzuk és néhány órán át (de legjobb, ha egy éjszakán át) pihenni hagyjuk. Átkeverjük, ha túl sűrű lenne, pici szódavízzel lazítjuk.

 
Turbolyás palacsinta
 

A serpenyőt megolajozzuk, felforrósítjuk, majd egy merőkanálnyi masszát csorgatunk bele. Virágszirmokat szórunk rá, és addig sütjük, míg a széle kezd szép aranyszínűvé válni. Egy mozdulattal megfordítjuk és a másik felén is megsütjük. Tálra csúsztatjuk, viráglekvárral megkenve és felcsavarva vagy félbe hajtva kínáljuk.

A tavasszal aktuális, legfinomabb ehető virágok: vadárvácska, százszorszép, pásztortáska, kankalin, ibolya. Ezeket leszedni is élmény!

Ajánljuk még:

Akik a legtöbbet tették a rendszerváltás után a népi kultúra népszerűsítéséért

A hagyományos falu képéről már a '70-es évek táncházmozgalmának virágkorában is tudtuk, hogy letűnőben van, kincseit az utolsó órában mentették a szakemberek és a lelkes amatőrök. A rendszerváltás után pedig már intézményes formában is lehetőségünk nyílt ezt programszerűen felvállalni. A 30. születésnapjához közelítő Fonó Budai Zeneház az egyik olyan anyaországi intézmény, amely a legtöbbet tett a hagyományos kultúra értékeinek őrzésééért, bemutatásáért és azért, hogy a nem ebből a közegből jövők számára is inspiráló erőforrásként hasson ez a kulturális hagyaték. Több okunk is van az ünneplésre, hiszen a 30 éves Fonó a 2001-ben indult Hagyományok Háza Utolsó Óra programjával együtt fújhatja el a születésnapi torta gyertyáit: a 25 éves gyűjtőmunka és a Fonó jubileuma alkalmából a két intézmény közös sorozatot indít Élő hagyományok ünnepe a Fonóban címmel. Ilyen finomságok érkeznek! Olvassátok!