Töltött-rántott zellerszár

Gasztro

Töltött-rántott zellerszár

| fitoterapeuta, virág- és borsommelier, író | 2024.09.03.

A szárzellert nevezik angol- vagy halványító zellernek is. Kevesen ismerik, jellegzetes íze sokakat elriaszt. Pedig érdemes megbarátkozni vele, akár nyersen elrágcsálva valami fűszeres tunkolóval, vagy krémlevesnek, köretként is. Vízhajtó és gyulladáscsökkentő hatása, magas K és B vitamin, alacsony kalóriatartalma miatt a gyógyító zöldségek közé sorolhatjuk. Nálunk olykor az ünnepi asztalra is kerül. Ennek a receptnek elkészítése nem bonyolult, kicsit több időt kell rá szánni, de ezzel a rozmaringos sajttal töltött, kirántott zellerszárral a legelszántabb húsimádókat is levehetjük a lábukról.

Hozzávalók

  • 1 zsenge szárzeller
  • 20 dkg fetasajt
  • 2 ágacska rozmaring
  • 4 evőkanál kölesliszt
  • 2 tojás
  • só
  • 10 dkg zabpehely

A sütéshez: olaj

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Tovább olvasok

Elkészítés

A zeller szárait nagyjából 8-10 cm-es darabokra vágjuk, és lobogó forró, sós vízben 2-3 percig előfőzzük, majd hideg vízzel leöblítjük, lecsöpögtetjük. A főzőlevet a zeller közepével együtt leves készítéséhez használhatjuk fel!

A fetát villával összetörjük, a finomra vágott rozmaringgal összedolgozzuk. Az így kapott masszát két-két zellerszár-darab közé töltjük, és összeillesztjük. Olyasmit fogunk kapni, mint egy túró rudi.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Ezeket a töltött rudacskákat előbb köleslisztbe, majd felvert tojásba, végül gorombára őrölt zabpehelybe forgatjuk, majd bő, forró olajban aranysárgára sütjük. Az olajból kiemelve papírtörlőre tesszük, és azon melegében kínálhatjuk.

Ezt a gluténmentes töltött zöldségételt akár uzsonnára, ebédre, magunkkal is vihetjük.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

 

Ajánljuk még:

Vágott vagy mű? A kérdés nem is olyan egyszerű

Vágott vagy mű? A kérdés nem is olyan egyszerű

Örök karácsonyi dilemma, hogy élő- vagy műfenyőt díszítsünk az ünnepre: nagyon megosztó téma. Mi azonban visszafogottságra és alaposabb átgondolásra invitálunk mindenkit, mert a kérdés egyrészt közel sem olyan egyszerű, mint gondolnánk, másrészt ebből fakadóan talán nem is olyan egyértelmű, melyik a helyes megoldás.