Sajttorta gyümölcsökkel

Gasztro

Sajttorta gyümölcsökkel

2020.10.29.

Borbás Marcsi receptje.

Hozzávalók

Az alaphoz:

Tovább olvasok
  • 20 dkg darált keksz
  • 5 dkg porcukor
  • 12,5 dkg olvasztott vaj
  • ízlés szerint kis citromhéj

Hozzávalók a sajtkrémhez:

  • 30 dkg túró
  • 15 dkg cukor
  • 30 dkg tejföl
  • 30 dkg natúr sajtkrém
  • 5 db tojás

A gyümölcsréteghez:

  • 2 db körte
  • 3 db kivi
  • 1 citrom
  • 2 ek  cukor
  • 3 dkg vaj
  • 1 ek keményítő

Elkészítés:

Egy kapcsos tortaforma aljára sütőpapírt helyezünk, majd összedolgozzuk a kekszes alapot és egyenletesen a forma aljára nyomkodjuk. A túrót egy kanállal vagy fakanállal összekeverjük a cukorral, és öt percet állni hagyjuk. Ezután laza mozdulatokkal a többi hozzávalót is beleforgatjuk a krémbe. Nem kell habosítani, mert akkor meg fog repedni a torta teteje sütés közben.

A gyümölcsös réteghez a körtét és a kivit meghámozzuk, majd egészen apróra összevágjuk. Egy kevés vajon a citromhéjjal megfőzzük. Ízlés szerint adunk hozzá cukrot is. Ha a gyümölcsök megpuhultak, megszórjuk őket egy evőkanál keményítővel is, majd lehúzzuk a tűzről, és hagyjuk kihűlni.

Ha kihűlt, a kekszes alapra a tortaformába öntjük a krémsajtos keverék felét. Egyenletesen elsimítjuk rajta a gyümölcskeveréket, majd ráöntjük a maradék krémet is.

140 fokos sütőben 35- 40 perc alatt megsütjük. Ha nem légkeveréses sütőben sütjük, akkor a sütés felénél ki kell venni a tortát és 180 fokot fordítani rajta és úgy sütni tovább, azaz meg kell fordítani.

Miután kivettük a sütőből, meg kell várni, amíg kihűl, mert melegen a közepe még lágy lesz. A teteje egy kicsit be fog esni, ettől nem kell megijedni.

 

 
 

 

 

Ajánljuk még:

„Életem lényege: nem hasonlítani” – Marton Évával beszélgettünk

„Életem lényege: nem hasonlítani” – Marton Évával beszélgettünk

Az élet nagyáriájában nem fordulnak elő hamis hangok, hiszen csak az szólalhat meg, ami igaz és örökérvényű. Marton Éva világhírű szoprán élete és művészete a pleine voix a „tisztán éltem, híven szerettem” akkordjaira íródott, és bár befogadhatatlanul gazdag életművet kínál elemzésre kortársai és az utókor számára, sem művészetében, sem hétköznapi jelenlétében nem találunk benne harmóniaidegen hangokat. Különleges hangjával és egyéniségével mindenképpen, de beszélgetés közben még a pillantásával is tanít: koncentrálni, a fontosat látni, méltósággal őrizni a precízen szabott mércét.