Magam sem rajongtam a tökfőzelékért, de ahogy éveim száma gyarapodik, úgy kerülök egyre jobb barátságba vele. Kánikulai napokon, hidegen, tenger sok kaporral, gazdagon tejfölözve csak úgy magában is örülök neki. Fokhagymás oldalassal vagy fasírozott társaságában meg még jobban!
A tökfőzelék azokhoz a fogásokhoz tartozik, amelyek minden egyes háznál máshogy készülnek, és éppen ezért nagy családi viták és haragszomrádok kiindulópontjai lehetnek.
Talán csak addig egyenes az út, amíg a tökölt legyaluljuk, mert a receptek így kezdődnek, pedig ma már sok konyhának nem is elemi tartozéka a tökgyalu. A tök eleve gyalulva, sőt, olykor fagyasztva kerül a háziasszony keze ügyébe.
Ez utóbbi praktikus, minden évszakban elérhető, ám sokszor éppen a fagyasztott tök tud ördögi tréfát űzni. Amikor fölenged, olykor olyan sok levet ereszt, hogy a tökfőzelék csak igen nagy mennyiségű liszt hozzáadásával fogja csak elérni a kívánt állagot.
Talán így született a rossz emlékű menzás tökfőzelék-formáció is. Ennek elejét vehetjük, ha a lassan fölengedett tök levének egy részét felfogjuk, és csak végső esetben adjuk hozzá, igény szerint.
De ha már ott a tök, akár frissen gyalulva, akár a piacról, akár a fagyasztóból, akkor számtalan úton elindulhatunk. Fonnyaszthatunk alá finomra vágott vöröshagymát, vagy főzhetjük magában. Kerülhet hozzá pár kanál lecsó, vagy egy-egy paprika és paradicsom főhet benne. Lehet paprikás vagy kapros, a kapor benne főhet, vagy a végén keverhetjük hozzá. Van, aki rántja, más habarja, ki tejföllel, ki meg aludttejjel, kefirrel. Egyes házaknál kerül bele a végén ecet is, a kellően savanykás ízért. Készül csípős paprikakrémmel, vagy simán tejjel és csöppnyi cukorral, hiszen sokfélék vagyunk.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Én fehéren szeretem, fűszerpaprika nélkül, de ha van kéznél, azért beledobok egy-egy darabka paprikát, paradicsomot. Alápirított hagymával, jó sok kaporral készül, saját levében, olykor pluszban kovászos uborka levével, de mindenképpen tejfölösen, igen kevés liszttel. És amikor bőven terem a cukkini, akkor abból lesz a tökfőzelék, bár ekkor nem illene annak nevezni. De így el lehet rejteni a végtelen mennyiségű cukkinit a főzelékben is.
A világos főzelék felvidéki felmenőimtől került a családba, a kovászos uborka leve a nagyszebeni família-ágból. Az pedig, hogy a tökfőzelék kaporral gazdagon megszórva, hidegen kerül este a hideg sült mellé, az az ükanyám bécsi háztartásában volt szokás.
A Modern házi asszony 1930-ban kiadott könyvében javasolja, hogy a legyalult tököt először savanyítsuk meg, mint a kovászos uborkát, és azután készítsük el belőle főzeléknek. Móra Ferencné szakácskönyvében vastag, zsíros rántásra teszi az előzőleg besózott, majd kicsavart tököt. Paradicsomos változatban is javasolja főzni, friss paradicsomlével felöntve. Az 1801-ből származó Úri szakátskönyv szerint a puhára főtt gyalult tököt le kell szűrni, forralt tejbe tenni, simára kavarni és tojásrántottával tálalni. Nemrég egy kedves kertész ismerősöm „tökfőzelék-tócsniját” kóstoltuk, a reszelt cukkiniből, túróból, kaporból komponálta. A pirosra sütött kis ropogósok téveszthetetlen tökfőzelék-ízzel kényeztettek, beleharaphatós formában.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Ebből a kis szemezgetésből is látszik, hogy tökben jók vagyunk, legalább annyiféle tökfőzelék létezik, ahányan a főzelékes tál mélyére nézünk. Nem kell tök egyformának lennünk, a különbözőségben ott van a világ sokszínűsége. Így lesz kerek az egész, ahogy egy tál tökfőzelékben is ott van benne őseink hagyománya, a szülőföld üzenete. Azé a földé, ahol egykor déd-vagy ükszüleink megfőzték az első tökjüket, hogy aztán ezt az íz-emléket örökítsék át évszázadokra.
Mindenki hozzátesz valamit, vagy éppen elvesz belőle.
A dél-alföldi paprika összeházasodik a felvidéki tejföllel, a szász pirított hagyma egybekel a menzás csomós rántással. Aztán valaki lecsót tesz bele, más spárgafejeket, megint más véletlenül bazsalikomot szór bele, és kiderül, úgyis jó. Így adjuk át egymásnak a tökfőzeléket is, mint családi üzenetet. Mind tökéletes – a tiétek milyen?
Ajánljuk még:
A karácsony már nemcsak szakrális, de profán csodavárással is telik – Miért van szükségünk ma is csodákra?
A tökéletes mézeskalács titka
Maszkabál a dekor világában: moharuhát ölt az őzgerinc, zöld jelmezbe bújik a kuglófforma!
