Nyári sláger: sárgabarack-krémleves

Gasztro

Nyári sláger: sárgabarack-krémleves

Egy leves, amiért még a gyerekek is odavannak!

Hozzávalók

  • 1 kg sárgabarack
  • 1 liter víz
  • 1 citrom
  • ½ liter rizstej (vagy tehéntej + 1 ek étkezési keményítő)
  • 15 dkg méz (ízlés szerint lehet több is, kevesebb is)
  • fahéj egészben

 

Tovább olvasok

Elkészítés

A sárgabarackot leforrázzuk, a héját lehúzzuk, a magját eltávolítjuk. Ezután fazékba tesszük, ráöntjük az egy liter vizet és feltesszük főzni. Míg fő, a citromot meghámozzuk, a fehér héját is eltávolítjuk, mert attól megkeseredik az étel, majd pucolás után feldaraboljuk és a barackhoz adjuk. A levet egy kisebb darab fahéjjal ízesítjük.

Amikor felforrt hozzáöntjük a rizstejet, megvárjuk amíg ismét forrni kezd, majd levesszük a tűzről. Kivesszük belőle a fahéjat, majd botmixerrel összeturmixoljuk. Ekkor javasolt megkóstolni, és ha nem érezzük elég édesnek, ekkor lehet ízlés szerint mézzel ízesíteni. Ha megfelelőnek találjuk, hűtőszekrénybe tesszük és alaposan lehűtjük. Amíg áll, kicsit be is sűrűsödik majd, ettől nem kell megijedni. Hidegen, ízlés szerint tejszínhabbal és gyümölcsdarabokkal is kínálhatjuk. 

Ha pedig marad még otthon barack, ezt a receptet mindenképp próbáljátok ki!

 

Ajánljuk még:

Virágzó közösségek, áldáshozó hagyományok – az idei Úrnapja legerősebb üzenete Budaörsről

Országszerte több településen is szokás virágos sátrat és virágszőnyeget készíteni Úrnapjára. A hagyomány leglátványosabb formáit talán a Budapest környéki, jórészt sváb és szlovák nemzetiségű településeiben figyelhetjük meg, és a káprázatos virágözön jelentéstartalma és üzenete egyre gazdagabb, ahogy távolodunk a szokás 19. századi formáitól. Az eredetileg elsősorban paraliturgikus cselekvésként meghonosodott úrnapi sátor-állítás és virágszőnyeg-készítés szerepe mára jócskán túlmutat az egyházi, vallásos kereteken: a helyi közösségek identitásának szerves részévé vált, és felértékelődött generációkat összekovácsoló, közösségszervező ereje. Idén Budaörsön követtük nyomon az egyik legszebb oltár készítését, majd a szombati koszorúkötést, a vasárnapi virágszőnyeg leterítését, és elmondhatjuk: a látvány csak a felszín, a lényeg a közösségi összetartozáson van. A hagyomány emberi oldalát mutatjuk.