Régen a háziasszonyok egyetlen szakácskönyvet vettek, és abból főztek egy életen át.
A XX. század elején sokak számára Móra Ferencné Szakácskönyve volt az útmutató.
Az egyszerű, jóízű és könnyen elkészíthető ételek leírásai hamar sikert arattak. Ennek oka abban rejlett, hogy nagy pontossággal írt le mindent: az alapanyagok mennyiségét, az elkészítés mikéntjét és idejét. Kapunk tőle vásárlási és tálalási javaslatokat is.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Pontosan elmondja, hogyan kell tüzet rakni és edényt mosogatni, miből kell állnia egy átlagos család konyhai felszerelésének, hogyan tartsunk rendet és hogyan, mikor, mit érdemes vásárolni.
„A régi világ asszonyai ugyszolván gyerekleány koruk óta évente háromszázhatvanötször főztek ebédet. Csoda-e, ha tudtak főzni? Nem is azért kellett nekik szakácskönyv, mintha főzni akartak volna megtanulni belőle, hanem csak bizonyos receptek érdekelték őket” – szól az olvasókhoz bevezetőjében Móra Ferencné, született Walleshausen Ilona.
„Nem fecske módra kell átsuhanni a könyvön, meg is kell abban merülni”
– írta egykor Móra Ferenc, és ez igaz feleségének szakácskönyvére is. Mert annak, aki ebből szeretné felidézni a hagyományos hazai konyha ételeit, nagy segítségére lesz a könyv. Aki pedig éppen eddig ismeretlen receptek vagy kulináris csemegék után kutat, annak valódi kincsesláda. Nem mindennapi dolgokra bukkanhatunk, mint a forró zsiradékban pirosra sütött, velővel töltött barátfüle. A petrezselyemmel és vajjal finomított, gőzben főzött tüdőkoch. A zsírban puhára párolt karalábéval töltött rétes.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Farsang idejére széles fánk-kínálatból válogathatunk: a borral készült fahéj-fánk, a rumos bajor fánk, a csehpimasz, a csöves fánk, a tejfeles párnacsücske, a debreceni széllel bélelt, a tüskés tészta, a lábatlan tyúk mind arra várnak, hogy megsüssük őket.
Nincs olyan hosszú farsangi időszak, hogy sorra vegyük valamennyit!
A népes kelt tészta gyűjteményből nekem van kedvenc: a boros kelt tészta, amit baracklekvárral és dióval gazdagon sütök. Tésztája foszlós, finom, sosem lehet belőle elegendő!
Diós sütemény készül – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Mint a legtöbb szakácskönyvben, itt is a sütnivalók vannak többségben,
a tartalomnak több mint a fele az édes és sós süteménykölteményekről értekezik.
Természetesen nem maradhatnak ki a nagy vendégségek likőrjei, cukorkái, a lekvárok és dzsemek sem.
Ilona konyhája sem mentes persze a konyhai flörttől. A házibarát jól megfér a szőkecsók mellett, a huncutka a huszárcsókkal, az ördögpirula a részeg kisasszonyokkal, a négersütemény a szerecsenköntössel. Azt pedig csak elképzelhetjük, miféle tékozló finomságok alatt roskadoztak az asztalok a legendás vendégségek idején!
Diós sütemény készül – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Móra Ferenc azonban nem sokra tartotta az asztali örömöket. A szegedi Hajdú vendéglőben ízlése szerint készítették a fokhagymás rostélyost, de olykor betért Gedó Márton nyári kertvendéglőjébe vagy Ónozó Poldinné halászcsárdájába is egy-egy egyszerű tányér ebédre, semmi többre.
„Se sok gondot, se sok gyönyörűséget az evés nem okozott soha nekem. Amit elém raktak, azt leginkább csak azért igazgattam a gallér mögé, hogy fölkelhessek az asztal mellől és rágyújthassak”
– vallotta be, ami bizonyára csöndes panasz is volt egyben, hiszen egy ilyen tettre kész és buzgó asszony mellett nehéz lehetett ezzel az érzéssel együtt élni.
Diós sütemény – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Móra Ferencné, született Walleshausen Ilona végtelenül sok időt töltött a konyhában,
nagyobb alkalmakon akár harmincnál is több fogás sorakozott az asztalokon.
„Naiv szíve minden hevületével süti főzi el mindenünket” – írta egyik 1914-ben kelt levelében az író. Házasságuk nem volt boldognak mondható, és míg Móra Ferenc az írói munkájába, addig felesége a főzésbe temetkezett. Amikor pedig ő is írásra adta a fejét – szakácskönyvírásra –, kicsit bele is kontárkodott az írói életbe. Móra meg nem írt regényei bele vannak sütve Ilonka csodálatos süteményeibe, amelyek édes életről tesznek tanúbizonyságot a nagyvilág számára.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Felkérte férjét, hogy írjon előszót a könyvéhez, de erre sem került sor, valamiért Móra írni sem akart az ételekről, vagy csak nem voltak szavai hozzá? A nevezetes könyv végül is legalább tíz kiadást ért meg Móra Ferenc bevezetője nélkül, és 1987-ben változatlan formában újranyomták.
Ilona receptjei azért örökérvényűek, mert nincsen bennük különös rafináltság, semmi sallang, csupa egyszerű nagyszerűség, korrekt, pontos leírásokkal.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Egyik méltatója szakácskönyvét „az ésszerűen ízletes, kívánatos és elkészíthető étkek tárházaként” jellemezte.
Míg Móra Ferenc kis bicebócájának köpenyzsebében csak kökény lapult, addig felesége elzsúrozott egy teljes írói életművet. „Kimegy a kéményen, amit összeverejtékezek” – panaszkodott a férj, és ha ez igaz is volt, e könyv nélkül jóval szegényebb lenne a hazai szakácskönyv-irodalom.
Nyitókép: Halmos Monika @rozsakunyho
Ajánljuk még:
