Mire tanít gyermekünk, miközben bringázni tanítjuk?
Olvasási idő: 5 perc

Mire tanít gyermekünk, miközben bringázni tanítjuk?

Avagy miért ültetjük porontyainkat guruló műanyag „hokedlikre”, ahelyett hogy hagynánk őket biciklizni?
Annak az esélye, hogy gyermekünk a segítségünk nélkül is megtanul biciklizni, kozmikus. Korosabb generációk tagjai mesélnek arról, hogy „bezzeg az ő idejükben” az apukájuk csak egy seprűnyelet erősített a kerékpár hátsó villájához, hogy az első métereken segítsen, és jó, ha félórát szánt az egész ügyre. Ha ment a dolog, az természetes volt, ha nem, akkor csak legyintett: „hagyjuk, majd megtanulja”. És rendszerint ment a dolog. Vagy „megtanulta”. Manapság egy egész iparág bombázza gyermekeinket guruló alkalmatosságokkal, plasztikferrarikkal és minihondákkal, és a vágy, hogy örömet szerezzünk a kicsiknek felülírhatja az eredeti szándékot: hogy hatékonyan segítsük őket a kerékpározás örömei, önállóságuk és személyes szabadságuk megélése felé.

Magyarország és Európa kerékpárútjait járva mindig elismeréssel nézzük a megrögzött bringás családokat. A szülők éberen figyelik az előttük vagy közöttük kerekező kicsiket, hangos utasítások mégis ritkán hallhatók: a gyerekek már komoly önállóságot és felelősségtudatot mutatva tekernek. A boldog mosoly az arcukon semmihez sem hasonlítható. Gyakran látjuk azt is, hogy a család legfiatalabb tagja alig 3-4 (!) éves, de máris tökéletesen ura kétkerekűjének, és magabiztos döntéseket hozva közlekedik.

Ezzel párhuzamosan rengeteg hasonló korú kisgyereket látunk ún. futóbicikliken vagy ennek három- és négykerekű változatán. Ezek gyakran egy-egy autómárka valamelyik típusát mintázzák – esetleg pont azt, amit „apu is vezet”. Most tekintsünk el annak elemzésétől, hogy érdemes-e idejekorán belöknünk gyerkőceinket a fogyasztói társadalom és a márkafüggés útvesztőjébe. Vizsgáljuk inkább azt: ezek a futóbiciklik valóban azt a célt szolgálják, hogy mihamarabb megtanuljanak bringázni? A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy gyerek már 18 hónapos korában képes megtartani egyensúlyát a nyeregben, és hároméves korára készen állhat az igazi kerekezésre.

Smiling little girl on a bicycle.
Fotó: 123RF 

Kezdjük praktikus megfontolásokkal! A kerékpár legfontosabb „hozzávalói” közül is kimagaslik kettő: a pedál és a fék. Ezek segítségével „végezzük” magát a kerékpározást, e két tartozék teszi lehetővé, hogy előrehaladjunk, illetve megálljunk, lehetőleg saját akaratunk szerint.

Vajon mi az oka annak, hogy a futóbiciklik egyikkel sem rendelkeznek?

Természetesen a lépcsőzetesség rendkívül fontos a kerékpározás elsajátításában is. Nagyon is érthető, ha gyermekünket először csak arra ösztökéljük, hogy a nyeregben ülve amolyan óriáslépésekkel hajtsa magát előre, ne pedálozni próbáljon. A futólépésekhez a pedálok útban vannak – ez (lenne) az ok, amiért a pedáltalan futóbicikli megszületett. A termék létjogosultsága mára általánosan elfogadott, sőt, a legtöbben a futóbiciklit tartják a kerékpározáshoz vezető út szükséges köztes állomásának. Ez a lépés olyannyira „köztes”, hogy ezekre az alkalmatosságokra legtöbbször féket sem szerelnek.

Little kid boy of 3 years and his father in autumn forest with a bicycle. Dad teaching son. Man happy about success. Child helmet. Safety, sports, leisure kids concept
Fotó: 123RF  

Gyermekeink fantasztikus képességekkel rendelkeznek, így az egyensúly megszerzése többnyire nem esik nehezükre a nyeregben. Van, akinek néhány nap leforgása alatt sikerül a dolog, és van, akinek akár néhány óra is elég. Ebből következik, hogy a funkció, amit a futóbicikli betölt, meglehetősen kurta léptékű. Számtalan olyan gyermeket látni az utcákon, udvarokon, aki már szélsebesen száguld futóbiciklijén, és rég készen áll a pillanatra, hogy bringázni kezdjen.

Csakhogy a pedált és a féket „elfelejtették” odaadni nekik.

little girl with helmet riding bike at sunset
Fotó: 123RF 

Nem arról van szó inkább, hogy vásároltunk egy terméket, aminek most „be kell töltenie a funkcióját”, azaz gyermekünknek egy ideig még (meddig is pontosan?) azzal kell bíbelődnie – függetlenül attól, hogy ő maga mire lenne képes?

Ha vásárolunk egy apró gyermekbringát – pedállal és fékkel –, akkor nem lenne elég a lehető legmélyebb pontra engednünk az ülést és lecsavaroznunk a pedálokat, hogy megkapjuk az első lépésekhez szükséges alkalmatosságot? Így a kerékpár tökéletesen használható futóbicikliként, ráadásul a fék használatát is rögtön elsajátítja a kicsi. Könnyen követhetjük gyermekünk fejlődését, és láthatjuk, amikor elérkezett a pillanat, hogy önállóan kerekezzen. Ismerős lesz számára a járgány, sőt, ha egy rövid időre az egyik pedált is felszereljük, akkor az elindulással is könnyebben birkózik majd meg. Minden részlet azt a célt szolgálja, hogy sikerélménye teljes legyen.

Íme egy elbűvölő videó egy kislány első önállóan megtett métereiről apukája szuperhatékony közreműködése mellett:

Itt pedig egy másik arról, hogy akár egészen korán is képes lehet egy gyerkőc a kerékpár tökéletes uralására:

Ilyen kis lurkókkal sokszor találkozunk kerékpártúráinkon:

Elképzelhető, hogy a futóbiciklik túlzott alkalmazásával igazából hátráltatjuk gyermekünket a kerékpározás elsajátításában? Szükség van egyáltalán pedál és fék nélküli bringákra?

A bevezetőben leírtak elvezetnek bennünket a szülői minta kérdéséhez is.

Ha a magabiztos bringázás felé akarjuk terelni gyermekeinket, akkor elengedhetetlen, hogy bennünket is lássanak kerekezni, méghozzá akkor, amikor örömmel, élményekkel gazdagodva tesszük azt. Fontos, hogy a kerékpározásról magáról is meséljünk nekik: a megtett útról, a leküzdhető távolságról, az útközben szerzett élményekről. Arról, hogy a magunk erejéből vagyunk képesek minderre.

Felmerül a kérdés, hogy a sportautó formájú három- és négykerekűek a képességek gyors fejlesztését szolgálják-e valójában, vagy inkább a kérdés lappang mögöttük: na, és neked milyen járgányod van? Carl Gustav Jung, a pszichológia történetének kiemelkedő alakja így fogalmazott: „A legnagyobb teher, amit a gyermeknek viselnie kell, az a szülők meg nem élt élete.” A gondolat messzire vezet, de témába vág minden esetben, amikor gyermekünket tanítjuk valamire. Ha célunk az, hogy gyorsan és magabiztosan tanuljon meg kerekezni, akkor a kerékpározást és a kerékpárokat tartsuk figyelme középpontjában.

Beautiful sunlight. Father in white shirt teaching daughter how to ride bicycle outdoors
Fotó: 123RF

Engedjük őt fejlődni, és ha fogékonysága arra sarkallja őt, hogy kettesével vegye a lépcsőket, ne álljunk az útjába, kapcsoljunk mi is nagyobb tempóra oktatóként.

Nincs rosszabb, mint ha azt érzi, amit a tanuló Karinthy az Úszólecke című humoreszkjében: az úszásban az úszógumi akadályozza leginkább.

Ma már csak idejét múlt sztereotípia, hogy a gyerekeket az apukájuk tanítja meg kerékpározni. Tudjuk, hogy a nők számára micsoda óriási társadalmi változásokat hozott a kerékpározás, és azt is, hogy a hölgyek ugyanolyan kedvvel és lendülettel hajtják akár a legvadabb versenybringákat is, mint a férfiak. Nincs tehát semmi furcsa abban, ha az anyuka veszi kézbe a dolgot, de a legjobb, ha mindkét szülő részt vesz a tanításban.

Overhead view of cyclist boy outdoors in park
Fotó: 123RF

Ha azonban a szülők hozzáállása a bringázáshoz erősen eltér, az alááshatja a gyermek magabiztosságát. A legrosszabb kombináció az, ha az egyikőjük túlságosan laza, míg másikuk túlaggódja a dolgot. Gyakran a következő utasítás-kavalkád közepette próbál boldogulni a gyermek:

„Mindenkinek megy, neked is menni fog.” „Biztos nem fogsz elesni?”
„Csináld már, mi bajod lehet?” „Húú, nagyon nehéz, igaz?”
„Mit nem értesz rajta, de tényleg?”
„Nem kell mindenkinek bicikliznie, bogaram. Nekem sem ment.”

Némiképp meglepve olvassuk blogbejegyzésekben, hogy vannak, aki ilyen esetekben „szakemberre” bízzák a dolgot – azaz egy hivatásos kerékpároktatóra. Meggyőződésünk, hogy egy kis odafigyeléssel és józansággal a legreménytelenebb eseteken is felül lehet kerekedni.

Ne feledjük: kerékpározni mindenki tud, ha hagyják – és segítenek neki. Ne fosszuk meg magunkat és gyermekünket egy életre szóló közös élménytől!

Amikor gyermekünk először pattan nyeregbe, elgondolkodhatunk: nem akarjuk-e mi magunk is szorosabbra fűzni kapcsolatunkat ezzel a sporttal? A közös bringázások, kerékpártúrák, esetleg a közös edzések rendkívül szoros kötődést teremtenek gyermekeinkkel, és igen hasznosak a generációs szakadékok áthidalásában.

Portrait of excited little boy with his family at backround riding bike on path in park in summer
Fotó: 123RF 

Annak az esélye, hogy gyermekünk nélkülünk is megtanul bringázni, kozmikus. Az igazi kérdés az: hogyan tehetjük feledhetetlen közös élménnyé a dolgot?

Minden szombaton új cikkel jelentkezünk a kerékpározásról.

Ne felejtsétek: amikor a pedált tapossátok, a Földet hatjátok körbe!

Nyitókép: Pickpik

Kapcsolódó tartalom
Helyet csinálni térben és időben az értékeknek – ezt adja a lelassulás és a minimalizmus
Kovács Kriszta | 2025. máj 26

Helyet csinálni térben és időben az értékeknek – ezt adja a lelassulás és a minimalizmus

A minimalizmus letisztítja a környezetet, a lassú élet pedig megtölti tartalommal az időt.