Társaságkedvelő madár, aki azonban megmarad fajtársainál: más madarakkal nemigen láthatjuk közösködni. Rokonával, a füsti fecskével békésen megfér, nehezebb napokon és vonuláskor csapatba is áll vele: alapesetben azonban nemigen törődnek egymással.
„Egymás közt nem mindig tartanak békét s kivált fészkük táján a pörpatvar ugyancsak járja,
mert nemcsak más fajtársaikkal akad pörük a fészekfoglalás dolgában, hanem a verebekkel is, mert e szemtelen proletárok e fecskefaj fészkeit különösen szeretik bitorolni” – olvashatjuk Brehm Állatok világában.
A molnárfecske nagyrészt a házak külső falai mentén fészkel.
Gyéren lakott területeken a sziklafalakban is fészkel: megszokott látvány a Rügen-sziget krétaszikláin és a svájci Alpok egyes területein is. Településeken csak olyan helyeken költ, ahol fiókáit megfelelő tetőszerkezet védi a csapadéktól és a széltől: párkányok és ereszek alatt, terasztetőkön és házhoz kapcsolt zárt pergolákon is gyakori.
Fészkelésére a telepes szerkezet jellemző:
a párok gyakorta egymás mellé építik fészküket, és ezekből a szomszédságokból olykor igen nagy telepek is ki tudnak alakulni.
A fecskében bővelkedő években nem volt ritka az sem, hogy harminc-negyven fészekből álló telepeket láthattak nagyszüleink.
A molnárfecske fészke könnyedén megkülönböztethető a füsti fecske építményeitől: alakjuk félgömbszerű,
a molnárfecske a fészek falazatába szalmaszálakat nem ragaszt, és oldalukon vagy tetejükön szűk, hosszúkás, de keskeny bejárólyukat hagy.
Egy ilyen építmény elkészüléséhez nagyjából két hétre van szükség, és ha a munka jól sikerült, akkor nemcsak a másodköltés helyszíne lesz az új otthon, hanem a későbbi években is visszatérnek fáradtságos munkával felépített fészkükhöz.
A molnárfecske tojója 4-6 apró tojást rak, és ezeket 12-13 napig egymaga üli meg. Ha jó idő van, akkor az ifjú családapa megfelelően gondoskodik a tojásokon ülő párjáról, a megfigyelések szerint azonban rossz idő esetén a tojónak magának kell megoldania a táplálékkeresést. A fiataloknak sem lesz egyszerű: a csapadékosabb és hűvösebb nyarakon a táplálékhiány miatt az alultápláltsággal is meg kell küzdeniük, míg a meleg, szárazabb nyarakon bőséggel hordanak a szülők eleséget eléjük.
A molnárfecskét táplálkozásában szinte ugyanaz jellemzi, mint füsti fecske rokonát: repülő rovarokkal van teli étlapja, azonban méheket és darazsakat nemigen fogdos.
Jellemző táplálékai a levéltetvek és a kisebb termetű legyek.
Olykor a falakon, a fák ágain vagy levelein megbúvó rovarokat is összeszedi, de megfigyelték már azt is, hogy hűvös időben a lucerna felett szedi össze az ott megbúvó légy- és szúnyogféléket.
A molnárfecskéket számos emberi hatás érinti negatívan- sok mérgezéses esetet jegyeztek fel az elmúlt évszázadokban. Az egyik legemlékezetesebb hazai példa az 1964-es madárpusztulás a bükki Garadna-völgyben. Így emlékezik rá Vásárhelyi István: „Molnárfecskék is nagy csoportokban érkeztek és egy elhagyott kőbánya meredek falán fészkeltek. Este reggel tömegesen keresték fel a tógazdaság tavait. Azonban számuk szinte napról napra fogyott. Mindennap találtunk betegeket és elhullottakat és a fészekből kiesett fiókákat, úgyhogy szeptemberben, amikor elvonulásra gyülekeztek, a más évi ezres csapatok helyett már csak 30-40 darabot tudtam naponta megszámlálni. De nemcsak a fecskék száma apadt meg, hanem eltűntek a fészkelő tengelicek, vörösbegyek, rozsdafarkúak és sármányok is…”. Mint az később kiderült, a madarak halálát mérgezés okozhatta, ugyanis július elejétől augusztus végéig a völgyben úttörőtáborokat rendeztek, ahol nagymértékben elterjedt a bolha, a szúnyog és a kullancs elleni védekezéshez használt vegyszer alkalmazása, és az ezek által megbetegedett vagy rezisztens rovarok fogyasztása lehetett a madárpusztulás oka.
Mivel a molnárfecskére jellemzőbb, hogy lakott és népesebb területek sem veszik kedvét az otthonteremtésben, a leggyakoribb lakója lehet az emeletes házak erkélyeinek. Éppen ezért kerül bajba sokszor, amikor az ott lakó nem látja szívesen a fészek alatt felgyülemlő piszkot. Ez ellen azonban könnyedén védekezhetünk egy egyszerű fecskepelenka felhelyezésével, és
ha úgy gondolkodunk, hogy szorgos segítőink egy nap akár több száz szúnyogot is képesek megenni, akkor előbb látjuk bennük a hasznot és a lehetőséget, mint a bajt vagy a vesződséget.
Szolnokon található az a Molnárfecske telep, aminek híre távoli kontinensekre is eljutott, és ami 2014-ben bekerült a helyi értéktárba „Boldog Sándor István körúti molnárfecsketelep” néven. A szolnoki molnárfecsketelep az ország ritka zoológiai értéke.
Létrejötte annak köszönhető, hogy több száz molnárfecske pár épített itt fészket, több mint 200 erkély alatt.
Sajnos azonban mivel a lakók és a fecskék együttélése nem volt problémamentes, ez a szám mára jelentősen csökkent: 1997-re már csak 92 lakott és 35 sérült fészek volt a területen. Még ma is az ország legnagyobb ismert fészkelő telepe, ami 1980 óta számít védett egyedi természeti értéknek. Az 1982-ben kihelyezett emléktábla még ma is hirdeti: „E madarak jelentősége nemcsak a rovarok és szúnyogok számottevő pusztításában rejlik, hanem a telep nyüzsgő élete üde színfoltja is forgalmas városunknak.”
A hazai fecskeállomány felbecsülhetetlen értéket képvisel, ezért kötelességünk megbecsülni, és megtanulni együtt élni velük. A molnárfecske (Delichon urbicum) ráadásul
1901 óta élvez védettséget hazánkban: természetvédelmi értéke 50 000 forint.
Nyitókép: Wikipedia / Andreas Trepte és Wikipedia / Iswoar
