Négysajtos gnocchi

Gasztro

Négysajtos gnocchi

Borbás Marcsi receptje

Hozzávalók:

  • 50 dkg sütni való burgonya
  • 12-15 dkg liszt
  • 2 ek villával felvert tojás

Különféle sajtok:

Tovább olvasok
  • mozzarella
  • gorgonzola dolce
  • gorgonzola picante
  • brie
  • parmezán
  • 5 dl zsíros tejszín
  • só, bors
  • 3 dkg vaj

Elkészítés: 

A jó minőségű sütni való burgonyát héjában megfőzzük, majd a meghámozott főtt burgonyákat krumplinyomón áttörjük. Ezután a további műveleteket a megtisztított asztalon vagy egy nagy deszkán végezzük.
A burgonyát egy kupacba összehúzzuk, a közepébe mélyedést készítünk, ide teszünk két evőkanálnyit a villával felvert tojásból. Hozzáadunk egy kiskanál sót, majd a liszttel begyúrjuk.

Érdemes először csak a liszt kétharmad részét beledolgozni, mert fontos, hogy ne legyen kemény a tésztánk, viszont jól lehessen dolgozni vele. Ha elkészültünk, akkor 2-3 részre osztjuk a tésztát, és mindegyik részből hengert sodrunk. A hengereket feldaraboljuk, majd mindegyik darabot egy határozott mozdulattal végiggörgetjük egy villa hátoldalán.

Természetesen enélkül is nagyon finom a gnocchi, viszont így sokkal több szaftot tud magára ragasztani. Ha elkészültünk, akkor forrásban lévő sós vízben kifőzzük a gnocchikat.

Közben gyorsan elkészítjük a mártást is. A tejszínt felforrósítjuk, majd hozzáadjuk a különféle sajtokat, és összeolvasztjuk. Bármilyen sajttal készíthetjük, ami éppen van otthon, vagy amilyet szeretünk, de érdemes mindenképpen többfélét használni hozzá. 1-2 gerezd fokhagymával, sóval és frissen őrölt borssal ízesítjük a mártást. Kevés vajjal is krémesítjük. A főzővízből egyenesen a mártásba szedjük ki a gnocchikat, és tálaláskor még egy kis parmezánt reszelünk a tetejére.

Ajánljuk még:

Komáromi Jókai palacsinta, avagy az írófejedelem bablevese szilárd változatban

A Jókai bablevesről talán már mindannyian hallottunk. És a Jókai palacsintáról? Jómagam nemrég ismerkedtem meg vele komáromi látogatásom során. Olyannyira meglepődtem azon, hogy késsel-villával faltam a jó bablevesből ismert ízeket, olvadtak a textúrák a nyelvemen, hallgattam a palacsinta születéstörténetét, és közben egyre az járt a fejemben, hogy száz év múlva féltve őrzött legenda lehet az alig egy éves ételköltemény. Hazaérve persze elkészült nálunk is, hogy leteszteljem, mit szól hozzá a bableveskedvelő siserehad. Megnyalták utána mind a tíz ujjukat!

 

Már követem az oldalt

X