A Magyar Konyha szerkesztősége által összeállított ünnepi, vidám kiadvány, a Művészek főzőkanállal, 1981 karácsonyára látott napvilágot. Nem tettek mást a szerkesztők, mint kisütötték az ötletet, aztán szakajtóba gyűjtötték azokat a színészeket, rendezőket, operaénekeseket, előadóművészeket, festőket, írókat, szobrászokat és költőket, akikről megtudták, hogy olykor szakácskodnak. Ezeket a kis szösszeneteket abc sorrendbe rendezték, és puhafedelű könyvként kiadták. A nyomdai munka, a ragasztás nem sikerült túl jól, legalábbis az én példányom néhány hónap alatt lapjaira esett szét. De az is lehet, hogy túl sokat forgattam volna? Mindenesetre
azóta is becsben tartom, mert vannak benne kedvenceim, amelyeket fel is vettem a családi repertoárba.
Mert a művészek egészen extra ízekkel kecsegtetnek kis önvallomásaikban. És olyan jó úgy az asztalra tenni egy tálat, hogy hozzáfűzhetem, ezt a kolbásztöltelékes hústekercset Fónagy Márta színművésznőtől lestem el!
A receptek sorát Antal Imre nyitja, megrázó történettel arról, hogyan találkozott életében először kagylóval, amivel aztán egyáltalán nem kötött semmiféle közelebbi barátságot. Receptjei ennél jóval szelídebbek, a fokhagymás, szerecsendiós, petrezselymes sajtkréme imádnivaló, egy hosszúra nyúló estére friss kenyérrel fejedelmi finomság!
Meg lehet persze toldani Bodrogi Gyula színművészünk hideg töltött káposztájával.
Ezt sem kell főzni, sem sütni, savanyú káposzta levelekbe tatárbifszteket kell tölteni, és behűtve, felszeletelve, jól megtejfölözve kínálni. Bodrogi Gyula, a Nemzet Színésze szenvedélyes vadász és szakács hírében áll ma is, hobbijairól több könyv is tanúskodik. A Vadakat mesélek és A vadász néha főz is című köteteiben remek vadreceptekkel és meseszerű vadászkalandokkal szórakoztat. Itt viszont nem mesél semmi vadat, cserébe Velencei-tavi bográcsos ételköltemények véletlenszerű feljavításának sztoriját kapjuk.
Csalánleves – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
„Azt hiszem az ember gasztronómiai ízlését történelmi korszakok befolyásolják” – vélte Gobbi Hilda, aki nagyon jómódú családban élt gyerekként, a szülei rettenetes mulatozásokat csaptak. Egy-egy hajnalig tartó tivornya után a borgőzös barátok mignonokkal dobálták a gesztenyefákat a budai Duna parton. A színművésznő attól fogva gyűlölte a mignont,
a dőzsölést azonban hamarosan a szörnyű szegénység váltotta fel, amikor bilétára kaptak levest az ingyenkonyhán.
Receptjei kifinomultságról, eleganciáról mesélnek.
Harkányi Endre a dédnagymamájától örökölt bögrés süteményét „konfliktustésztának” nevezte el, mert ha valami nem stimmelt a fia és közte, akkor nekiálltak megsütni. Mire kisült a diós kevert tészta, addigra meg is békéltek egymással.
Túrótorta tészta nélkül – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Körmendi János hátborzongató receptekkel traktálja az olvasókat. Egy réges-régi szakácskönyvet lapozgatva elborzadt a rákok élve való megfőzésétől, a pacsirták trancsírozásának elolvasásától. Lánya hatására – akit a teherautón szállított szarvasmarhák szomorú szeme ríkatott meg – ő is vegetáriánus lett. Magánügyei kiteregetése után a „világ legfinomabb csemegéjének receptjét” kínálja a nagyérdeműnek, a habkochot, ami Rézi néni 1909-es szakácskönyvéből készít, földieper- vagy baracklekvárból, porcukorból és tojásfehérjéből.
Ha jól figyelünk, sok olyan receptet találunk, amely a maradék kenyér- vagy kalács felhasználásához ad új ötletet.
Ilyen Fehér Klára rakott kiflije sajtosan és édes változatban, Komlós Juci „részeg barátai”, akik tulajdonképpen lekvárral töltött, szikkadt kiflik, amelyek borban megfürdenek, majd, mint a rendes rántott dolgokat, bundában, forró zsiradékban kisüttetnek.
Akácvirág rántva – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Borleves, borhús római tálban, vörösboros kalács, fehérboros felfújt, boroskocka – Kovács Kati receptjeinek a bor adja a közös pontot, Vándor József színművész viszont azt meséli el, hogyan főztek meg egy vadnyulat ötféle borban úgy, hogy végül a nyúl sem szomjazott, a fakanalat forgatók viszont egytől-egyig bormámoros hangulatba kerültek.
Bánffy György színművész sült mája gyerekkoromban a pécsi éttermek étlapján is megállta a helyét, anyukám nagyon kedvelte. A hirtelen sült máj tetején tojásos velő remeg, az abba készített fészekbe ütött tojást füstölt szalonna borítja, és az egész egyben sül a sütőben addig, míg a szalonna megpirul. Zseniálisan izgalmas fogás, amelynek a színművész itt és most közreadta minden titkát. A tészta nélküli túrótortáját már többféle gyümölcsre is megkomponáltam, szeretem, mert elronthatatlan, gyors és nagyon finom.
Neményi Lili operaénekes 1944. karácsonyestéjének történetét osztja meg az olvasókkal.
Édesanyja egy légitámadás után a pincében így varázsolt ünnepi lakomát burgonyából: a krumpliból erőleves, a földi almából rántott hús, a pityókából saláta, a burgonyából ünnepi torta lett. A „datolya Neményi Lili módra” című receptet már az első olvasásakor elloptam, és amikor elkezdődik az őszi datolyaszezon, akkor máris készül egy üveggel. A narancsszörpös-vodkás teában kigömbölyödött, ízletes datolyák a téli beszélgetős esték nagy kedvencei! Nekem van persze ennek fügés változata is, és legalább akkor sikerem van vele, mint Neményi Lilinek a Pillangókisasszonnyal.
Kolbásztöltelékes hústekercs – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Azt is kell árulnom, hogy a remegős-puha túrógombócot szintén ebből a könyvből lestem el. Bács Ferenc leírása szerint, szárazon pirított morzsával, és a túróhoz fele-fele arányban adagolt darával és liszttel. Hálás vagyok érte! Trokán Péterről pedig megtudhatjuk, hogy ő Pelle Józsefné szakácskönyvéből szerezte meg a főzés fortélyait, és kedvence, akárcsak nekem, a házi gyúrt káposztás tészta.
Hogy régen is kerültek a konyhába kerti mindenfélék, azt mi sem bizonyítja jobban, mint Gobbi Hilda kedvenc csalánfőzeléke, Gór-Nagy Mária rántott akácvirága, Kútvölgyi Erzsébet gyermekláncfű-salátája.
A könyvnek a varázsereje a sok jó recept mellett mégiscsak az, hogy bekukkanthatunk a művészélet titkos rejtekeibe, a vidéki színházi élet nehézségeibe, amelyeket egy-egy tál étel tett vidámmá. Végig nevethetjük a történeteket, hogy hogyan változtattak át pörköltet gulyássá, lecsót főzelékké, hogyan lett a rántott gombából ágyúgolyó, a süteményből kikanalazható valami.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Szemünk előtt megjelenik sok-sok kedves művész portréja, akikre szívesen gondolunk, szívesen emlékezünk, hiszen legtöbben közülük már csak a mozivásznon vagy a képernyőn toppannak elénk. Egy kellemes, könnyű olvasmány, amit kizárólag teli gyomorral érdemes forgatni!
Nyitókép: Halmos Monika @rozsakunyho
Ajánljuk még:
