Macskanadrág

A rántott tejbegríz, azaz a macskanadrág a desszertek mezsgyéjén egyensúlyozott:

egyszerre képviseli a szegény ember logikáját és a polgáriasult gondolkodást.

Előbbi szerint a kevésből kellett változatosan gazdálkodni, ezért a máshol desszertként fogyasztott étkeket olykor leves utáni második fogássá „avanzsálta”, utóbbi esetben a terített asztalhoz legalább annyira hozzátartozott a desszert is, mint a friss gyümölcs – tehetősebbeknél akár a déli gyümölcs.

Nálunk ugyan csak karácsony környékén volt déli gyümölcs a rendszerváltásig, ám desszert – még ha a legegyszerűbb is – megbízható rendszerességgel termett az asztalon. Például ilyen macskanadrág-félék is akadtak, amelyekhez kevés alapanyag, nem sok főzőtudomány, de annál több türelem szükségeltetett. A macskanadrág pedig, amit Kolozsváron desszertként kóstoltam, nagyanyámnál a második fogásként tálalt tehéntúrós gombóc becsületében osztozott. Annyira édesszájú volt, hogy amikor egyedül volt, nem voltunk otthon, számára ez felért egy teljes ebéddel is.

Fotó: Gáspár Kinga

Hozzávalók

1 l tej
12 ek búzadara
1 csomag vaníliás cukor
1 kis citrom reszelt héja
3 ek kristálycukor

A sütéshez:

kb. 3 dl olaj
10 ek liszt
3 egész tojás
8-10 ek zsemlemorzsa

A tálaláshoz: porcukor

Fotó: Gáspár Kinga

Elkészítés

A hozzávalókból lassú tűzön sűrű tejbegrízt főzünk. Amikor elkészült, egy lapos tepsibe vagy tálcára kitöltjük – kb. 1 cm vastagságban –, és szép, egyenletesre simítjuk, majd hagyjuk teljesen kihűlni.

Amikor a tejbegríz kihűlt, vizes késsel felkockázzuk, és lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába forgatva forró olajban kisütjük.