Gomolygó, illatos, fűszeres misztikum: íme, a jó forralt bor titka

„Ez csak forralt bornak jó!” – hangzik el olykor egy-egy nem túl jól sikerült bor kóstolása után. Csakhogy a jó forralt bor készítésének a titka maga a bor, továbbá a fűszer és a lélek. Tehát az első és a legfontosabb: a jó alapanyag. Nem kell hozzá csúcsbort választani, senkinek se jusson eszébe ötputtonyos aszúból vagy egy villányi Super Premium Cabernet francból forralt bort készíteni – hacsak nem hajtja valami túlcsorduló kivagyiság.

Egy kellemes, könnyen érthető, könnyű bor tökéletes választás.

Lehet olaszrizling, vagy egy kellemes idei rozé. Egy savignon blanc, egy kékfrankos vagy zweigelt. Az, amit nyáron szívesen ittunk fröccsnek, biztosan jó lesz télen is, forrón, megfelelő fűszerekkel. Ünnepnapra pedig lehet egy kicsit karakteresebb: az édes ízek kedvelőinek egy egri merlot, egy szép hárslevelű Tokajból, fehérborosoknak egy rajnai rizling Badacsonyból vagy egy tavalyi ezerjó Mórról.

A ma oly népszerű gyümölcsborok pedig új színt hozhatnak a forraltbor-palettára!

Egy kellemes eperbor narancskarikákkal, liofilizált eperszemekkel megtüzesíti a szerelmes estéket! A meggybor borssal, fahéjjal izgalmas élvezet, az almabort elvihetjük fahéjas-szegfűszeges irányba is, de tökéletes lesz aszalt szilvával és néhány szál szárított levendulavirággal is.

Az összetevők között azonban mindenképpen kell, hogy legyen valami édes, ami ellensúlyozza a bor savasságát. Ez lehet cukor, ízlés szerinti mennyiségben. Ha mézet használunk, mindenképpen csak a végén tegyük hozzá, és számítsunk rá, hogy jótékony hatása körülbelül 38 Celsius-fok felett elillan, vagyis csak az ízével fogja gazdagítani a végeredményt. Ha viszont aszalt gyümölccsel, mazsolával édesítjük a forralt bort, akkor nemcsak izgalmas ízvilágot hozunk létre, de a cukor akár el is hagyható belőle. Azért vigyázzunk, ne toljuk túl, könnyen áteshet a forralt bor egy boros gyümölcsözönbe is.

 

A legáltalánosabb forraltbor-fűszer a fahéj, a szegfűszeg, a citrom- és narancshéj. A téli fűszerek ugyanúgy szóba jöhetnek, mint a csillagánizs, a kardamom, a gyömbér, a selymes vanília vagy az erdőt idéző boróka. Van, aki a kész forraltbor-fűszerkeverékre esküszik, más a mézeskalács-fűszerkeveréket szórja bele. Tehetünk bele borsot, chilit, de ez utóbbit mértékkel adagoljuk, nem mindenki vágyik tüzet okádó sárkány-leheletre.

Ínyenceknek érdemes kipróbálni rozmaringot pár szem csipkebogyóval vagy a fahéjat birsalmaszeletekkel.

Az elkészítési mód nagyon egyszerű: a bort a fűszerekkel lassan felforraljuk, lefedve rövid ideig állni hagyjuk, majd leszűrve fogyasztjuk. A fűszerek kerülhetnek teatojásba is, így nincs szükség szűrőre, egyszerűen eltávolíthatjuk őket az italból.

A bort az alkoholtartalom csökkentése érdekében hígíthatjuk vízzel, teával, gyümölcsteával vagy gyümölcslével. Jó, ha tudjuk: a forralás során az alkohol egy része elillan, de annyi marad benne, hogy egy-két bögre elfogyasztásával biztosan túllépjük a zéró toleranciát!

Ezért készíthetünk alkoholmentes változatot is, ám ezt nem igazán illő forralt bornak nevezni. A gyereksereg azonban örömmel szokta fogadni, hogy nekik is van „forralt bor”, ők sem maradnak ki az illatos élvezetből. Ha jó minőségű szőlőléből készítjük el, hasonló fűszerezéssel, akkor egyébként a forralt borhoz egészen hasonló ízhatást tudunk elérni. Érdemes figyelni arra, hogy a szőlőlében van cukor – aminek egy része ugyebár a borban alkohollá alakul –, ezért édesítésre ebben az esetben nincs szükség, hígításra viszont annál inkább.

 

A forralt bor az élvezeti értékén túl gyógyhatással is bír. Légúti nyavalyák esetén, vagy ha úgy érezzük, bujkál bennünk valami, ihatunk gyógynövényes forralt bort – természetesen mértékkel! Szent Hildegárd, az ezer évvel ezelőtt élt természettudós és gyógyász szívesen alkalmazta a bort mint gyógyszert. Több gyógynövényt is borban bevéve javasolt betegeinek, úgy vélte, a borban áztatott vagy főzött füvek jobban kifejtik a hatásukat. És így igaz, mert a fahéjas, szegfűszeges bor nemcsak átmelegíti a testet, hanem gyulladáscsökkentő hatással is bír.

Nekem jó tapasztalataim vannak a kakukkfüves-mézes forralt borral kapcsolatban is, légúti nyavalyák, kínzó köhögés ellen. Emellett jó és kellemes ízű háziszer.

Kedvencem a Fertő tó környéki zöldveltelini. Ha ebből készül a forralt bor, dobok bele kevés szárított bodzavirágot, ezzel is hangsúlyt adva a borban fellelhető bodzaillatnak. Citrusfélékkel, némi feketeborssal teszem kerekké, mert ebbe nem kívánkozik a hagyományos fűszer-egyveleg. Érdemes a bor íz- és illatvilágának megfelelően választani a fűszerezést!

Aki egyszerűen akarja letudni a forraltbor-kérdést, a szupermarketben vásárolhat előre beízesített forralt bort Glühwein néven, cirkalmas karácsonyi címkével. Ezt elég beönteni a bögrébe, bedobni a mikróba, csakhogy akkor odavész

a fazék körüli vegykonyha misztikuma, a gomolygó fűszeres pára mámora.

Az, ami a forralt bort kiemeli a hétköznapi italok végtelen sorából.

Ha valaki pedig szeretné a forralt bor élvezetét még magasabb szintre emelni, süthet hozzá borbamártogatóst vagy magával a forralt borral ízesített, dióval gazdagított süteményt.

 

A forralt boros háromcsúcsos receptje:

Elkészítési idő: 30 perc + hűtés és sütés