A könyv bánffyhunyadi Hunyady Erzsébet, Stiasny Nándorné munkája. Az 1920-ban kelt A jó házikonyha mindent igényt kielégítően járja körül a konyhát, az alapvető eljárásoktól egészen a míves torták készítéséig.
„Jórészben az egészség, erő, munkakedv, víg kedély, elégedettség, amelyek nagyban hozzájárulnak az ember boldogságához”
– írja bevezetőjében a szerző.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A leendő háziasszonyokat arra buzdítja, hogy tanulják meg a női hivatás eme tudományát, és gyakorolják helyesen, mert ez hozhat a nőre dicsőséget. A ma főzni kezdő fiatalnak valószínűleg máris kinyílik a bicska a zsebében az efféle szófordulatoktól, így hát itt érdemes tovább lapoznunk.
A következő oldalakon már a háztartás vezetésének tudományába fogunk ugyanis belekóstolni, és a könyvek ez lesz a király-etapja.
Mert ez a harmincöt oldal olyan, mint egy szép történelmi tényfeltárás, mint egy gyönyörű mozi déd- vagy ükanyáink életéből.
Így is kell az olvasásra felkészülni, felvértezni magunkat a lehető legszínesebb képi fantáziával, és akkor elénk tárul a száz évvel ezelőtti modern fiatalasszony, „akinek elvárása, hogy a mennél kevesebből, mennél rövidebb idő alatt, kevés helyen, kevés fáradsággal tudjon rendes háztartást vezetni. Hiszen a lakások összezsugorodtak, a régi hatalmas konyháknak híre sincs, az időt pedig kenyérkeresetre, gyermeknevelésre, magaművelésre is kell fordítani”.
Ne feledjük el, 1920-at írunk! Az újonnan berendezett háztartásba legelső feladat: a pontos leltár. Ezt követi a pontos munkarend és a takarítás rendjének megállapítása. Ez bizony nem abból áll, hogy felprogramozzuk a robotporszívót!
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A bevásárlási útmutató után aztán már tényleg irány a konyha! „Fontos, hogy ne legyen pazarló, tartsa be a modern főzéstudomány szabályait és ne legyen egyhangú! A legkitűnőbb gazdaasszonynak sincs igaza, ha nem használ szakácskönyvet és mindig csak a maga kitalálásával és a régi ételekkel untatja a családját. Fontos még emellett a tisztaság és a fő erény, a pontosság.
Mikor a munkából hazatérő családtagok megjönnek, ebédet kell kapniok. De akkorra a háziasszony már átöltözött, de még az asztal is terítve vár!”
Amikor ide érkezünk az olvasásban, akkor érdemes elővenni a régi fényképeket, mert van talán köztük olyan, ahol látjuk a terített asztal mellett diskuráló elődeinket. De ha nincs ilyen, akkor szárnyalhat a képzelet: vajon így volt-e a mi családunkban is, hogy délben betoppant a ház ura, asszonya pedig addigra az egész lakást glancba vágta, és frissen vasalt kötényben, mosolyogva várt a leveses tállal a kezében? Aki persze ügyelt az asztalterítésre is, amihez kellő időben és kellő nyugalommal fogott hozzá. Hiszen ezt nem lehet „kapkodva, hebehurgyán nyélbe ütni, mert ha valamit elfelejtünk fölenni, vagy rendetlenül hiányosan terítünk meg, senki sem fogja ezt takarékosságnak vagy egyszerűségnek minősíteni, hanem figyelmetlenségnek és rendetlenségnek”.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Megtudhatjuk, hogyan kell megszervezni egy vendégséget, miként teríthetünk szépen, ízlésesen, az asztali etikettnek megfelelően, nem mellőzve a praktikumot. Hol és hogyan helyezzünk el növényeket, virágdíszt, mikor, milyen terítőt illő, és milyen a divatos.
„Például ha kék meisseni porcelánunk van, nagyon szép, ha az összes terítők, tálcakendők is mind ilyen meisseni kék mintával vannak hímezve”
– javasolja bánffyhunyadi Hunyady Erzsébet, és ez a mondat úgy simogatja a szívemet! Mert a családi örökségből nekem jutott a meisseni porcelán készlet, a hozzávaló terítőkkel, kendőkkel és egyéb kiegészítőkkel. Tehát tudok teríteni úgy, ahogyan azt a száz évvel ezelőtti ajánlás írta. Ez már hozzá is tartozik a családi hagyományokhoz, hiszen így volt ez a gyerekkoromban is nagyanyámnál, és ő is ezt látta a mamájától.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Az ültetési sorrendről, meghívásról, a zsúrokról és vendégségekről szóló részek már teljesen a szemünk előtt pergő film legakciódúsabb jeleneteihez tartoznak. Látjuk a fiatal dédit, amint a leányszobában virágokkal és süteményekkel, tortákkal megrakott asztal mellett csevegnek, míg a fiatalemberek az ebédlőben, sonkás, halsalátás és mustáros-majonézes tojás mellett múlatják az időt. És még az is lehet, hogy felcsavarják a szőnyeget, és a féltetaszított bútorok mellet, a gramofon hangjára táncra perdülnek. Aminek szüneteiben málnaszörpöt, narancssalátát, fagylaltot, parfét, édes likőrt és könnyű bort illő kínálni.
Ha pedig végigtanulmányozzuk a váratlan látogató vendéglátásáról szóló gondolatsort, akkor már világossá válik, miért van a nagyi asztalán a kekszes doboz, meg kikészítve mindig a teáscsésze. Az pedig mosolyt csal az arcunkra, hogy a délelőtti látogatót szilvóriummal, likőrrel vagy konyakkal szokás kínálni, mellé pogácsát, de ide kívánkozik a szalonna, a szalámi és a füstölt hús meg a sör is, délután viszont érdemes teánál és a teasüteménynél maradni.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
És ha idáig eljutottunk, érdemes szusszanni egyet, mert most következnek az étrendek minden idényre. Itt szintén visszautazhatunk a gyerekkorunkba, vagy még annál is messzebbre, olyan távolságba, amit talán csak cirkalmas elbeszélésekből ismerhetünk. Téli ebédre csütörtöki napon „táskaleves, töltött káposzta bőrös, főtt sertéshúsokkal, hajtogatott töltött bukta, gyümölcs. Téli péntekre halleves paprikásan, tehéntúrós metélt, gyümölcs. Szombatra pirított reszelt tészta-leves, lencsefőzelék, spékelt fehérpecsenyével, apró tészta, gyümölcs”.
Míg a téli vacsorára csütörtökön „füstölt nyelv, disznófejsajt, kocsonya és tepertő, sajt és gyümölcs, pénteken meleg töltött tojás, rántott hal délről, marinírozva, sajt és gyümölcs.
Szombaton borjúpörkölt felvert galuskával, aprótészta, sajt, gyümölcs”.
A vasárnapi menü jóval gazdagabb választékot kínál, a nyári idény vasárnapjára „csontleves habgaluskával, töltött karalábé, kacsa egészben sütve, zsírban sült burgonyacikkekkel és uborkasalátával, ribizlis-habos tészta. Akinek a kacsa nem fekszik annyira jól, annak meg libaaprólék-leves rizzsel, tejfellel, tojással, gombáspuding sajtos mártással, liba egészben sütve, uborkasalátával, cseresznyés és meggyes rétes”.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Itt aztán be is fejezhetjük a regényszerű olvasását, mert most már csupán a receptek következnek, 450 oldalon keresztül. Minden egyes fejezet elején általános tudnivalók várnak, amelyek praktikusak a kezdő és a gyakorló háziasszony számára is: miből, mennyit számítsunk egy főre, mennyi rántás kell, hogyan ne legyen csomós, milyen módon gyúrjuk a tésztát, hogyan maradjon friss a pecsenye.
Természetes, hogy a befőzési tudnivalónál, a disznóvágás fortélyainál is felüthetjük a könyvet, és a kor szellemének megfelelően van egy Francia konyha fejezet is. Ezt Tutsek Anna állította össze, akinek a neve a Katóka szakácskönyvéből lehet ismerős. A Kolozsváron született, örmény gyökerekkel rendelkező írónő nem csak a lányregénybe bújtatott receptes könyvét hagyta az utókorra, hanem Cilikét is, életművének legismertebb szereplőjét is.
Aki tehát a francia „aszpikos galamb, a velő croquette a la Jurassien vagy a valódi strassburgi libamájpástétom” elkészítésének mikéntjére áhítozik, itt felleli a receptet.
Ahogy a francia halászlé leírását is, ami nagy kedvencem lett. Ehhez 10 személyre ki kell válogatni három és fél kiló különféle halat és rákot. Olívaolajon megforgatott póréhagymával, egy nagy halom vöröshagymával, paradicsommal együtt fehérborban megfőzni, fokhagymával, zöldpetrezselyemmel, sóval, borssal gazdagon fűszerezni. Pirított zsemleszeletekkel feladni azon melegében, de én még némi reszelt sajttal szoktam betetézni.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A gyermekek étrendje is bőséges választékot kínál „a csecsemőkortól, ameddig a felnőttek étrendjére áttérhetnek”. A szerző bevallása szerint a főváros legelső gyermekklinikájának orvosai támogatták abban, hogy a lehető legjobb recepteket adja az anyukák kezébe. Nagy segítség volt ez akkor, amikor a világháború után igazán erős, egészséges, új emberiséget, új nemzedéket kellett felnevelni.
Ma már a modern dietetika megcáfolja egyes receptek használhatóságát, ezért ma nem lehet javasolni, hogy az újdonsült kismama innen informálódjon. Elolvasni viszont mindenképpen érdemes,
van egy egy-két szuper recept, és ha a szívünkre tesszük a kezünk, bevallhatjuk, hogy manapság sokkal könnyebb az életünk. Nekem a daralepénynél dobbant meg a szívem, mert a szomszéd néni sokszor sütött ilyet a kicsi konyhájában, a sparhelten, amikor valamiért egész napra a gondjaira bíztak.
Sajnos a könyv papírja mállik szét, így mindannyiszor, amikor előveszem, apró darabokban töredezik belőle a történelem. De igyekszem vigyázni rá, hogy ameddig még szívesen forgatunk szakácskönyveket, addig megmaradjon. Nem tudom, az utódaim vajon kíváncsiak lesznek-e egyáltalán az ilyesféle konyha-történelemre, de az esélyt mindenképpen megkapják, hogy ha másra nem is használják, egyszer majd egy lájkvadász TikTok-videóban rukkoljanak elő valami ősleletnek számító érdekességgel az elődeik háztartási fortélyairól.
Nyitókép: Halmos Monika @rozsakunyho
Ajánljuk még:
