Eszterházy rostélyos

Gasztro

Eszterházy rostélyos

Borbás Marcsi receptje Gundel Károly nyomán

Hozzávalók

  • 6 szelet marhahátszín
  • 10 dkg liszt
  • 2 ek. sertészsír

A raguhoz:

  • 3 szál sárgarépa
  • 3 szál fehérrépa
  • ½ fej zeller
  • 2-3 szál újfokhagyma
  • 1 fej vöröshagyma
  • 1 citrom
  • 3-4 db babérlevél
  • 1 ek. mustár
  • 2 ek. kapribogyó
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 2 dl zsíros tejföl
  • 1 ek. liszt
  • 1 tk. cukor

A tésztához:

  • 3 db tojás
  • 30 dkg liszt
  • 1 csipet só

 

Tovább olvasok

Elkészítés

A hússzeletek szélét kissé bevágjuk, az inakat átvágjuk. Mindegyiket kicsit megütögetjük egy klopfolóval, megsózzuk, majd lisztbe forgatjuk. Ezután forró serpenyőben kevés sertészsíron kérget sütünk a húsokra. Ha már szép pirosak, akkor kiszedjük őket, és átrakjuk egy másik edénybe.

A zöldségeket vékony csíkokra vágjuk, és abban a serpenyőben kezdjük el pirítani, amiben a hússal dolgoztunk. Ha szükséges, rakjunk még alá egy kis zsiradékot. Ízesítésként teszünk rájuk sót és borsot. Ha elkezdenek pirulni, jöhet a bor, hogy feloldjuk a finom pörzsanyagokat az edény aljáról. Miután az alkoholt kiforraltuk, felöntjük a zöldségeket vízzel vagy alaplével, és átforraljuk. Ezt az ízes szaftot ezután rászűrjük a húsokra, és ebben pároljuk puhára a szeleteket. Ízesítjük babérlevéllel, fokhagymával, mustárral, citromhéjjal és kapribogyóval.

Ha a hús elkészült, hozzáadjuk a zöldségeket. A babérleveleket előzőleg szedjük ki az edényből. Ha a hús a zöldséggel összeforrt, behabarjuk az ételt a liszttel elkevert tejföllel. Mielőtt ezt hozzáadjuk, ne felejtsük el kiegyenlíteni a hőmérsékletet egy kevés forró lével, hogy a tejföl ne legyen majd csomós. Ezután 1-2 percig még forraljuk az ételt, majd frissen főtt, házi szélesmetélttel tálaljuk.

Ajánljuk még:

„Életem lényege: nem hasonlítani” – Marton Évával beszélgettünk

Az élet nagyáriájában nem fordulnak elő hamis hangok, hiszen csak az szólalhat meg, ami igaz és örökérvényű. Marton Éva világhírű szoprán élete és művészete a pleine voix a „tisztán éltem, híven szerettem” akkordjaira íródott, és bár befogadhatatlanul gazdag életművet kínál elemzésre kortársai és az utókor számára, sem művészetében, sem hétköznapi jelenlétében nem találunk benne harmóniaidegen hangokat. Különleges hangjával és egyéniségével mindenképpen, de beszélgetés közben még a pillantásával is tanít: koncentrálni, a fontosat látni, méltósággal őrizni a precízen szabott mércét.