Darázsfészek

Anyai nagyanyám szülei valamikor a huszadik századra fordulás éveiben költöztek a bányavidékre. Dédnagyapám szénbányász volt, egyike annak a tizenötezer embernek, aki a földbe fordult Zsil-völgyi bányaiparból remélt és álmodott szebb jövőt a családjának. Nagyanyám 1918-ban született Lupényban. Unitáriusnak keresztelték. Történt, hogy felcseperedve beleszeretett az unitárius papba, aki viszontszerette őt. Sok mindent kibírt ez a szerelem. Öt év alatt négy gyönyörű gyerekkel ajándékozta meg a világot. A világháborúban a papok üldöztetése miatt menekülniük kellett, ekhós szekereken jutottak el Lipcséig, ahol mindenüket lebombázták. A világégés után hazaköltöztek.

Fotó: Tőkés Boglárka

Nagyanyám soha nem dolgozott, mindig papné volt. Precíz, megbízható, rendszerető, dolgos asszony, a papnék minden tekintélyével. Öregségére is ilyen maradt. Gyerekfejjel csodáltam az élükre hajtogatott bármiket a szekrényében. A varródobozát, amiben a varráshoz szükséges mütyürkék katonás rendben sorakoztak. Utánozhatatlan és megtanulhatatlan volt az a rend, ami körülvette. Konyhai ténykedése mindig varázslat volt, a család összes nőtagja tőle tanulta meg a főzés minden csínját-bínját.

Fotó: Tőkés Boglárka

Az idő múlásával a mi drága Mamink egyre kisebb lett, és a konyhai varázslatokat édesanyám folytatta. Halála után nálam maradt a kézzel írott szakácskönyve, amibe beragasztottam az évekig postán nekem küldött gyöngybetűs recepteket is. A keménykötésű vonalas határidőnapló felső sarkaiban újságokból kivágott ételfényképekkel takarta el akkurátusan az oda nem illő hónap és nap feliratokat.

Ez a könyv a legféltettebb kincseim egyike ma is. Sok-sok érdekes erdélyi receptet tartalmaz, de az első négy oldala igazi kuriózum.

Fotó: Tőkés Boglárka

Rögtön az elején, a belső borítón egy igen hasznos beragasztott újságcikk van, aminek kezdő háziasszony koromban, az internet nélküli világban sokszor nagyon örültem. Ez ugyanis megtanítja a főzéshez szükséges nyersanyagok megfelelő adagolását egy mérleg nélküli háztartásban.

Tudtátok például azt, hogy egy késhátnyi vastagság az kb. 3 mm, vagy 1 evőkanál tejszín az kb. 0,9 dkg?

Ráhangolódásként a főzésre a könyv bevezetőjében egy rövid szösszenetet is olvashatunk, melynek címe: „Egy férj feljegyzéseiből”. Valójában egy picit gyermeteg, de vicces történetről van szó, egy, a feleségének meglepetésből tükörpontyot készítő férj konyhatündérkedéséről. A csattanóban a gyönyörűen tálalt ételbe minden belekerült, csak a só nem.

Fotó: Tőkés Boglárka

A recepteket néha-néha megtörik a Jó tudni rovatok. Néhányat leírok, amit én az évek során vagy hasznosítottam, vagy egyszerűen csak nagyon viccesnek találtam:

„A meleg ételek jó forrón, a hidegek kellően lehűtve kerüljenek az asztalra.”
„A tálat mindig balról kínálják.”
„A jó étvágyhoz, jó kedvhez kényelmes ülést biztosítsunk.”
„Halpasztát, ikrát, pástétomot keresztben kettévágott citromokban lehet feladni.”
„A megkezdett hab verését nem szabad abbahagyni, mert a hab összeesik.“
„Fehér abroszt csak nagyobb, alkalmi ebédekhez, vacsorákhoz tegyünk.“
„Az asztalt virággal, gyümölccsel ízlésesen díszítsük.”
„Hideg ételek fogyasztásánál adhatunk egy csésze meleg húslevest. Kanál nélkül. Teljesen zsírtalanítva.”

Fotó: Tőkés Boglárka

A szakácskönyv leggyakrabban használt receptje egész családunkban a darázsfészek. Íme a recept:

Hozzávalók

½ kg liszt
1 egész
2 tojás sárgája
3 dkg élesztő
4 dl tej
18 dkg cukor
20 dkg vaj
¼ rúd vanília
csipetnyi só

Fotó: Tőkés Boglárka

Elkészítés

A fél kg lisztből, az 1 egész és 2 tojássárgából, felfuttatott élesztőből, 3 dkg cukorból, 2 dl tejjel, csipetnyi sóval tésztát gyúrunk. 5 dkg vajat megolvasztva a meggyúrt tésztára öntünk és beledolgozzuk. Fél óráig pihentetjük. Közben 15dkg vajat a vaníliával és 15 dkg cukorral habosra keverjük. A pihentetés után a tésztát vékonyra nyújtjuk és a habosra kevert cukros vajat egyenletesen rákenjük. Ezután felsodorjuk és 2 ujjnyi szeletekre vágjuk. Sütőpapírral bélelt vagy vajjal kikent tepsibe tesszük a csigákat és egy tiszta konyharuhával letakarva másfél órát kelni hagyjuk. Egyenletes, közepes hőmérsékleten megsütjük. Amikor már aranybarna, leöntjük a langyos 2 dl cukros tejjel és pár percre visszatesszük sülni. Isteni darázsfészkek lesznek belőlük.

Azt mondják, kelt tésztát ne együnk melegen, de az igazság az, hogy melegen a legfinomabb.

Fotó: Tőkés Boglárka

Mami már 22 éve nincs velünk. De akárki süt, főz a családban, mindig szóba kerül.

Valahányszor kinyitom a szakácskönyvét, mosolyogva keresem ki a recepteket, és a kiválasztott étel még soha senkinek nem okozott csalódást.

A nyolcvanas években – a romániai jegyrendszer idejében – hónapokig gyűjtögetni kellett a karácsonyi asztalhoz szükséges alapanyagokat. A lisztet, cukrot, vajat azokban az években lehetetlen volt elpazarolni. Történt egyszer, hogy a nagy karácsonyi hajrában Mami a bejglibe cukor helyett véletlenül sót tett. Emiatt megmaradt a családunkban egy közös, főzéssel kapcsolatos mondás azokra a helyzetekre is, amikor valakinek valamilyen étel nem sikerül tökéletesen. Mami ugyanis az ominózus bejgli kapcsán mindig nevetve mondta: