Darázsfészek

Gasztro

Darázsfészek

Az ízeket éppen úgy örököljük, akárcsak genetikánkat és a családi történeteket. Valójában éppen ezek a történetek fűszerezik egyedivé az ételeket, amelyek gyermekkorunk legfontosabb pillanatait idézik bennünk. A nagymamától kapott receptekből később nemcsak süteményeket sütünk, de életünk ösvényeit róva ezek az ízek és emlékmorzsák biztosítanak éltető erőt a mindennapokhoz. Nosztalgiával sütöm mindig ezt a darázsfészket. Azt hiszem, sokan őrzünk hasonló recepteket!

Anyai nagyanyám szülei valamikor a huszadik századra fordulás éveiben költöztek a bányavidékre. Dédnagyapám szénbányász volt, egyike annak a tizenötezer embernek, aki a földbe fordult Zsil-völgyi bányaiparból remélt és álmodott szebb jövőt a családjának. Nagyanyám 1918-ban született Lupényban. Unitáriusnak keresztelték. Történt, hogy felcseperedve beleszeretett az unitárius papba, aki viszontszerette őt. Sok mindent kibírt ez a szerelem. Öt év alatt négy gyönyörű gyerekkel ajándékozta meg a világot. A világháborúban a papok üldöztetése miatt menekülniük kellett, ekhós szekereken jutottak el Lipcséig, ahol mindenüket lebombázták. A világégés után hazaköltöztek.

Fotó: Tőkés Boglárka

Nagyanyám soha nem dolgozott, mindig papné volt. Precíz, megbízható, rendszerető, dolgos asszony, a papnék minden tekintélyével. Öregségére is ilyen maradt. Gyerekfejjel csodáltam az élükre hajtogatott bármiket a szekrényében. A varródobozát, amiben a varráshoz szükséges mütyürkék katonás rendben sorakoztak. Utánozhatatlan és megtanulhatatlan volt az a rend, ami körülvette. Konyhai ténykedése mindig varázslat volt, a család összes nőtagja tőle tanulta meg a főzés minden csínját-bínját.

Fotó: Tőkés Boglárka 

Az idő múlásával a mi drága Mamink egyre kisebb lett, és a konyhai varázslatokat édesanyám folytatta. Halála után nálam maradt a kézzel írott szakácskönyve, amibe beragasztottam az évekig postán nekem küldött gyöngybetűs recepteket is. A keménykötésű vonalas határidőnapló felső sarkaiban újságokból kivágott ételfényképekkel takarta el akkurátusan az oda nem illő hónap és nap feliratokat.

Ez a könyv a legféltettebb kincseim egyike ma is. Sok-sok érdekes erdélyi receptet tartalmaz, de az első négy oldala igazi kuriózum.

Fotó: Tőkés Boglárka 

Rögtön az elején, a belső borítón egy igen hasznos beragasztott újságcikk van, aminek kezdő háziasszony koromban, az internet nélküli világban sokszor nagyon örültem. Ez ugyanis megtanítja a főzéshez szükséges nyersanyagok megfelelő adagolását egy mérleg nélküli háztartásban.

Tudtátok például azt, hogy egy késhátnyi vastagság az kb. 3 mm, vagy 1 evőkanál tejszín az kb. 0,9 dkg?

Ráhangolódásként a főzésre a könyv bevezetőjében egy rövid szösszenetet is olvashatunk, melynek címe: „Egy férj feljegyzéseiből”. Valójában egy picit gyermeteg, de vicces történetről van szó, egy, a feleségének meglepetésből tükörpontyot készítő férj konyhatündérkedéséről. A csattanóban a gyönyörűen tálalt ételbe minden belekerült, csak a só nem.

Fotó: Tőkés Boglárka 

A recepteket néha-néha megtörik a Jó tudni rovatok. Néhányat leírok, amit én az évek során vagy hasznosítottam, vagy egyszerűen csak nagyon viccesnek találtam:

  • „A meleg ételek jó forrón, a hidegek kellően lehűtve kerüljenek az asztalra.”
  • „A tálat mindig balról kínálják.”
  • „A jó étvágyhoz, jó kedvhez kényelmes ülést biztosítsunk.”
  • „Halpasztát, ikrát, pástétomot keresztben kettévágott citromokban lehet feladni.”
  • „A megkezdett hab verését nem szabad abbahagyni, mert a hab összeesik.“
  • „Fehér abroszt csak nagyobb, alkalmi ebédekhez, vacsorákhoz tegyünk.“
  • „Az asztalt virággal, gyümölccsel ízlésesen díszítsük.”
  • „Hideg ételek fogyasztásánál adhatunk egy csésze meleg húslevest. Kanál nélkül. Teljesen zsírtalanítva.”

Fotó: Tőkés Boglárka 

 

A szakácskönyv leggyakrabban használt receptje egész családunkban a darázsfészek. Íme a recept:

Hozzávalók

  • ½ kg liszt
  • 1 egész
  • 2 tojás sárgája
  • 3 dkg élesztő
  • 4 dl tej
  • 18 dkg cukor
  • 20 dkg vaj
  • ¼ rúd vanília
  • csipetnyi só

Fotó: Tőkés Boglárka 

Elkészítés

A fél kg lisztből, az 1 egész és 2 tojássárgából, felfuttatott élesztőből, 3 dkg cukorból, 2 dl tejjel, csipetnyi sóval tésztát gyúrunk. 5 dkg vajat megolvasztva a meggyúrt tésztára öntünk és beledolgozzuk. Fél óráig pihentetjük. Közben 15dkg vajat a vaníliával és 15 dkg cukorral habosra keverjük. A pihentetés után a tésztát vékonyra nyújtjuk és a habosra kevert cukros vajat egyenletesen rákenjük. Ezután felsodorjuk és 2 ujjnyi szeletekre vágjuk. Sütőpapírral bélelt vagy vajjal kikent tepsibe tesszük a csigákat és egy tiszta konyharuhával letakarva másfél órát kelni hagyjuk. Egyenletes, közepes hőmérsékleten megsütjük. Amikor már aranybarna, leöntjük a langyos 2 dl cukros tejjel és pár percre visszatesszük sülni. Isteni darázsfészkek lesznek belőlük.

Azt mondják, kelt tésztát ne együnk melegen, de az igazság az, hogy melegen a legfinomabb.

Fotó: Tőkés Boglárka 

Mami már 22 éve nincs velünk. De akárki süt, főz a családban, mindig szóba kerül.

Valahányszor kinyitom a szakácskönyvét, mosolyogva keresem ki a recepteket, és a kiválasztott étel még soha senkinek nem okozott csalódást.

A nyolcvanas években – a romániai jegyrendszer idejében – hónapokig gyűjtögetni kellett a karácsonyi asztalhoz szükséges alapanyagokat. A lisztet, cukrot, vajat azokban az években lehetetlen volt elpazarolni. Történt egyszer, hogy a nagy karácsonyi hajrában Mami a bejglibe cukor helyett véletlenül sót tett. Emiatt megmaradt a családunkban egy közös, főzéssel kapcsolatos mondás azokra a helyzetekre is, amikor valakinek valamilyen étel nem sikerül tökéletesen. Mami ugyanis az ominózus bejgli kapcsán mindig nevetve mondta:

„A sós bejgli is elfogy, csak kicsit lassabban, mint a cukros.”

Nyitókép: Tőkés Boglárka

Ajánljuk még:

Zöldséges vadragu rozmaringos pogácsával

Táplálkozásunk magán viseli ősi vadászmúltunk jegyeit. Szeretjük a nagy, ünnepélyes lakomákat, ahol tudat alatt újrateremthetjük az ősi vadászok örömteli zsákmányfelosztó rituáléját. Sokszor persze nem jutunk friss vadhoz, viszont a vad apróhús szinte mindig rendelkezésre áll. A vadpörköltön, a tárkonyos vadragulevesen túl készíthetünk olyan fogásokat, amelyekben a zamatos vadhús az ősz zöldségeivel lép frigyre. Szeretem az ilyen egytálételeket, mert egyszerűen elkészíthetők. Amelyik pedig együtt sül készre a sütőben a köretként kínált rozmaringos pogácsákkal, az egyik nagy kedvencünk. Míg ellenállhatatlan illatok gomolyognak a sütő felől, azalatt szépen meg is teríthetjük az asztalt!