Anyai nagyanyám szülei valamikor a huszadik századra fordulás éveiben költöztek a bányavidékre. Dédnagyapám szénbányász volt, egyike annak a tizenötezer embernek, aki a földbe fordult Zsil-völgyi bányaiparból remélt és álmodott szebb jövőt a családjának. Nagyanyám 1918-ban született Lupényban. Unitáriusnak keresztelték. Történt, hogy felcseperedve beleszeretett az unitárius papba, aki viszontszerette őt. Sok mindent kibírt ez a szerelem. Öt év alatt négy gyönyörű gyerekkel ajándékozta meg a világot. A világháborúban a papok üldöztetése miatt menekülniük kellett, ekhós szekereken jutottak el Lipcséig, ahol mindenüket lebombázták. A világégés után hazaköltöztek.
Fotó: Tőkés Boglárka
Nagyanyám soha nem dolgozott, mindig papné volt. Precíz, megbízható, rendszerető, dolgos asszony, a papnék minden tekintélyével. Öregségére is ilyen maradt. Gyerekfejjel csodáltam az élükre hajtogatott bármiket a szekrényében. A varródobozát, amiben a varráshoz szükséges mütyürkék katonás rendben sorakoztak. Utánozhatatlan és megtanulhatatlan volt az a rend, ami körülvette. Konyhai ténykedése mindig varázslat volt, a család összes nőtagja tőle tanulta meg a főzés minden csínját-bínját.
Fotó: Tőkés Boglárka
Az idő múlásával a mi drága Mamink egyre kisebb lett, és a konyhai varázslatokat édesanyám folytatta. Halála után nálam maradt a kézzel írott szakácskönyve, amibe beragasztottam az évekig postán nekem küldött gyöngybetűs recepteket is. A keménykötésű vonalas határidőnapló felső sarkaiban újságokból kivágott ételfényképekkel takarta el akkurátusan az oda nem illő hónap és nap feliratokat.
Ez a könyv a legféltettebb kincseim egyike ma is. Sok-sok érdekes erdélyi receptet tartalmaz, de az első négy oldala igazi kuriózum.
Fotó: Tőkés Boglárka
Rögtön az elején, a belső borítón egy igen hasznos beragasztott újságcikk van, aminek kezdő háziasszony koromban, az internet nélküli világban sokszor nagyon örültem. Ez ugyanis megtanítja a főzéshez szükséges nyersanyagok megfelelő adagolását egy mérleg nélküli háztartásban.
Tudtátok például azt, hogy egy késhátnyi vastagság az kb. 3 mm, vagy 1 evőkanál tejszín az kb. 0,9 dkg?
Ráhangolódásként a főzésre a könyv bevezetőjében egy rövid szösszenetet is olvashatunk, melynek címe: „Egy férj feljegyzéseiből”. Valójában egy picit gyermeteg, de vicces történetről van szó, egy, a feleségének meglepetésből tükörpontyot készítő férj konyhatündérkedéséről. A csattanóban a gyönyörűen tálalt ételbe minden belekerült, csak a só nem.
Fotó: Tőkés Boglárka
A recepteket néha-néha megtörik a Jó tudni rovatok. Néhányat leírok, amit én az évek során vagy hasznosítottam, vagy egyszerűen csak nagyon viccesnek találtam:
- „A meleg ételek jó forrón, a hidegek kellően lehűtve kerüljenek az asztalra.”
- „A tálat mindig balról kínálják.”
- „A jó étvágyhoz, jó kedvhez kényelmes ülést biztosítsunk.”
- „Halpasztát, ikrát, pástétomot keresztben kettévágott citromokban lehet feladni.”
- „A megkezdett hab verését nem szabad abbahagyni, mert a hab összeesik.“
- „Fehér abroszt csak nagyobb, alkalmi ebédekhez, vacsorákhoz tegyünk.“
- „Az asztalt virággal, gyümölccsel ízlésesen díszítsük.”
- „Hideg ételek fogyasztásánál adhatunk egy csésze meleg húslevest. Kanál nélkül. Teljesen zsírtalanítva.”
Fotó: Tőkés Boglárka
A szakácskönyv leggyakrabban használt receptje egész családunkban a darázsfészek. Íme a recept:
Hozzávalók
- ½ kg liszt
- 1 egész
- 2 tojás sárgája
- 3 dkg élesztő
- 4 dl tej
- 18 dkg cukor
- 20 dkg vaj
- ¼ rúd vanília
- csipetnyi só
Fotó: Tőkés Boglárka
Elkészítés
A fél kg lisztből, az 1 egész és 2 tojássárgából, felfuttatott élesztőből, 3 dkg cukorból, 2 dl tejjel, csipetnyi sóval tésztát gyúrunk. 5 dkg vajat megolvasztva a meggyúrt tésztára öntünk és beledolgozzuk. Fél óráig pihentetjük. Közben 15dkg vajat a vaníliával és 15 dkg cukorral habosra keverjük. A pihentetés után a tésztát vékonyra nyújtjuk és a habosra kevert cukros vajat egyenletesen rákenjük. Ezután felsodorjuk és 2 ujjnyi szeletekre vágjuk. Sütőpapírral bélelt vagy vajjal kikent tepsibe tesszük a csigákat és egy tiszta konyharuhával letakarva másfél órát kelni hagyjuk. Egyenletes, közepes hőmérsékleten megsütjük. Amikor már aranybarna, leöntjük a langyos 2 dl cukros tejjel és pár percre visszatesszük sülni. Isteni darázsfészkek lesznek belőlük.
Azt mondják, kelt tésztát ne együnk melegen, de az igazság az, hogy melegen a legfinomabb.
Fotó: Tőkés Boglárka
Mami már 22 éve nincs velünk. De akárki süt, főz a családban, mindig szóba kerül.
Valahányszor kinyitom a szakácskönyvét, mosolyogva keresem ki a recepteket, és a kiválasztott étel még soha senkinek nem okozott csalódást.
A nyolcvanas években – a romániai jegyrendszer idejében – hónapokig gyűjtögetni kellett a karácsonyi asztalhoz szükséges alapanyagokat. A lisztet, cukrot, vajat azokban az években lehetetlen volt elpazarolni. Történt egyszer, hogy a nagy karácsonyi hajrában Mami a bejglibe cukor helyett véletlenül sót tett. Emiatt megmaradt a családunkban egy közös, főzéssel kapcsolatos mondás azokra a helyzetekre is, amikor valakinek valamilyen étel nem sikerül tökéletesen. Mami ugyanis az ominózus bejgli kapcsán mindig nevetve mondta:
„A sós bejgli is elfogy, csak kicsit lassabban, mint a cukros.”
Nyitókép: Tőkés Boglárka
