Apácafingocska

Gasztro

Apácafingocska

A farsang mókás időszak, és olyan élvezettel forgathatjuk a fánkok neveit is a szánkban: ördögpirula, bábafánk, pampuska, kukacfánk, bombácska, csöröge, talkedli, tolófánk, csehpimasz, mert nem csak szalagosat vagy forgácsfánkot süthetünk. Szeretem, ha hosszú a farsang, mint az idén, mert így nap nap után újabb fánk kerülhet az asztalra.

Idén apácafingocska készült a Vízkereszt utáni első hétvégén, mert a régi szakácskönyvek közt keresgélve az 1801-ben kelt Úri szakáts könyvnek éppen itt ütöttem fel lapjait: Apátza fingocska.

Szinte máris érzetem számban azt könnyű, finom tésztájú aprócska fánkokat, amelyeket a lehető legkisebbre kell szaggatni, hogy méltók legyenek különös nevükre. Számtalan történetet lehet olvasni, hogy e forró zsiradékban fürdő édes fánk honnan és miért kapott éppen ilyen nevet.

Sok éve egy ausztriai gyógynövényes kurzuson jártam, ahol a csoportunkban volt egy örökifjú apáca, a 90. évét taposó Angelica nővér. Korát meghazudtoló frissességgel és szorgalommal vett részt a közös munkában, mert tanulni jött ő is ide – bár tőle is kaptunk sok-sok hasznos tanácsot. A közös étkezésekkor is érdemes volt Angelica nővér közelébe férkőzni, mert otthon volt a gasztronómiában, a kulináris élvezetek történeteiben. Belém bújt hamar a kisördög, hogy megkérdezzem tőle, vajon ismeri-e ezt a fánkféleséget, amit magyarul apácafingnak hívnak.

 

Tovább olvasok

Rózsafüzérét fogva kacagott hosszan: hogyne ismerné, és nincs olyan hét, hogy ne kérdezné meg ezt tőle valaki. Igen, sütik is a nővérekkel rendszeresen, egyházi és világi rendezvényekre is, mert van egy zseniális receptjük hozzá. És a készítésének fondorlatait is elmesélheti annak, akit érdekel, mert van benne néhány fontos lépés, amitől az igazi lesz. Nagyon apróra kell szaggatni, és ügyelni kell a tészta állagára, hogy „éppen jó” legyen. Ők mindig narancslekvárt kínálnak hozzá, aminek szintén története van: nyár végén utaznak itáliai testvéreikhez, ahol részt vesznek a narancsszüreten, együtt készítik el az utánozhatatlan aromájú lekvárjukat. A felcímkézett üvegeket azután szépen egyenként papírba hengergetik, ládákba pakolják, úgy hozzák haza magukkal.

Angelica lediktálta nekem a receptet, az első sütésről küldtem is neki képet, hogy lássa, nem hiába töltöttünk el egy mesés délutánt a mákmezők mellett sétálva, az apácafingocska rejtelmeit boncolgatva. Azóta e receptben él emléke, mert ő már jó ideje az Égiekkel együtt énekel.

Apácafingocska

Hozzávalók:

  • 5 dkg cukor
  • 2 dkg élesztő
  • 2,5 dl tej
  • 25 dkg liszt
  • 5 dkg vaj
  • 3 tojás
  • reszelt citromhéj
  • vaníliaaroma
  • a sütéshez: olaj
  • a tetejére: vaníliás porcukor és narancslekvár

Elkészítés:

Az élesztőt a langyos, cukros tejbe morzsoljuk, kevés liszttel elkeverjük és felfuttatjuk. Eközben a tojásokat a vajjal habosra keverjük. Az élesztős tejbe apránként beleszitáljuk a lisztet, és a vajas tojással habosra keverjük. Csipet sóval, reszelt citromhéjjal és pár csepp vaníliaaromával ízesítjük, majd lefedve megkelesztjük.

Kiskanál segítségével bő, forró olajba szaggatjuk bele a tésztát, és néhány perc alatt aranysárgára sütjük. Papírtörlőre szedve lecsöpögtetjük és vaníliás porcukorral meghintve, narancslekvár kíséretében adjuk asztalra.

 
X
Már követem az oldalt