Arra gondolni sem merek, hogyan vészelt át ez az üveg ennyi esztendőt, mert a családtörténetet ismerve nem ebben a spájzban porosodott száz évig. Átélt világháborúkat, kitelepítéseket, kényszerköltöztetéseket, ki tudja, milyen polcon bújt meg, amikor az oroszok is már a spájzban voltak. De itt van, épségben, sűrű lében kockára vágott darabokkal – volna valakinek mersze megkóstolni? Nem, nem bontjuk ki, vigyázok rá, mint valami nagy kincsre. A receptet nem hagyományozta a hálás utókorra Gregersen Astrid, pedig receptes könyve tartalmaz izgalmas és különleges recepteket, imádom őket olvasni, és persze elkészíteni. A régi könyvekből érdemes feleleveníteni olyasmiket, amelyek az új trendek születésével megint aktuálisak.
A dinnyehéj eltevése most újra fókuszba került, a „zero-waste” oldalakon virulens téma, pedig ez sem mai találmány, és a dinnyehéj „jobb helyeken” eddig sem a kukában végezte.
Például Zilahy Ágnes így javasolta elkészíteni a „dinnyehajat”:
Sárga dinnye haj befőtt (Zilahy Ágnes szakácskönyvéből, 1891-ből)
„Befőttnek csak a legkeményebb és a legvastagabb héju sárga dinnye jó. - Egy zöldbélü vagy narancssárga bélü dinnyének vastag haját tisztitsuk meg külső kérgétől, s vagdaljuk fel szép csinos, hosszukás darabokba. Egy ujjnyi hosszu és egy ujjnyi széles darabkák a legcsinosabbak. Egy kiló czukorra csak annyi vizet öntsünk, a mennyit a czukor felszivhat.”- írja a részletes receptben Zilahy Ágnes. A cukrot ezután felforraljuk, a dinnyehéjakat beletéve fél órán át főzzük, majd lefedve másnapig hűlni hajuk. Ezt a folyamatot másnap hasonlóképpen megismételjük. „Ha ujra sok levet eresztene, megint ugy járjunk el vele, mint előbb. Ki kell venni a dinnyét, meg kell süriteni a levét és megint bele lökni a dinnyét.” Harmadszor már egyenesen az üvegbe kell rakni a dinnyehéjakat, „szépen diszesen sorba” majd az újból felforralt sziruppal felönteni. „Kössük be ezt is azon melegen hólyaggal jó szorosan, és tegyük fazékba ruha közé.”
A hólyaggal való bekötés mikéntjét nekünk már szerencsére nem kell elsajátítanunk, a kigőzölést, vagyis a hőkezeléssel való tartósítást annál inkább! Tehát a gondosan lezárt üvegeket újságpapírba csavarva állítgassuk meleg vízzel félig telt fazékba, azután fedjük le. A forrástól számított harminc percig gőzöljük kis lángon, majd a fazékban hagyjuk kihűlni. A kihűlt és megtörölgetett üvegek a kamrába, végleges helyükre kerülhetnek.
Az idei nyár a dinnyetermésnek nagyon kedvezett, hetekig volt „dinnyeérlelő” melegben részünk. Amíg csak van, ki kell élvezni e pompás kabaktermést, hiszen nem túl hosszú a dinnyeszezon. A kisebb, illatos, olykor csúf sárgadinnyék a legízletesebbek. Próbálkozzunk meg eltenni a dinnye édes valóságából valamennyit a télre!
Nálunk nagy kedvenc a sárgadinnye minden formában: hidegen készült levesnek, mazsola-betéttel, mézes-füves salátának, citromfűvel vagy mentával, és minden évben kerül belőle a kamrapolcra is befőtt formában, a 100 éveshez hasonlóan. „Az emlék olyasmi, mint a befőtt: nem egészen olyan, mint a friss élmény, de nagyon hasonlít hozzá, s ha jól van eltéve, sokáig élvezhető.” – írta Szabó Lőrinc, és a dinnyebefőtt is épp olyan, mint az emlék: télen azért egy kicsit visszaidézi a nyarat.
Mézes-fűszeres sárgadinnye
Hozzávalók:
- 3-4 db érett sárgadinnye, kb. 3 kg
- fahéjrudacska
- egy kiskanálnyi koriander
- 4 db szegfűbors
- 4 dl narancslé
- 40 dkg méz
A dinnyéket megmossuk, félbevágjuk, a magokat kikaparjuk. A húsát kb. 2 cm-es kockákra vágjuk (vagy karalábévájóval gömböket vágunk ki belőle) és üvegekbe tesszük. 3 dl vizet a fűszerekkel együtt felforralunk. Hozzáadjuk a narancslevet, a mézet és addig főzzük, míg a méz teljesen feloldódik. Az üvegekben várakozó dinnyedarabkákra öntjük, az üvegeket gondosan lezárjuk, majd a fent leírt módon hőkezeljük.
