A Hirlap szakácskönyve és a részeg svihák

„A magyar konyha hírnevének nem ártott a háború, az egész világon ma is Magyarországon sütnek-főznek a legjobban” – olvashatjuk a könyv bevezetőjében. „Egykor nagyobb volt a bőség és a híres szakácsaink, nagyszerű háziasszonyaink dúskálhattak az élelmiszerekbe.

Ma csökkennek az igények, de a szerény háztartások keretében is éppoly ízes, pompás ételremekeket állít elő az egyszerűség konyhaművészete, mint hajdani gazdagságunk esztendőiben.

Átmenetileg, az ostrom idején, természetesen szükséget szenvedtünk valamennyien, de a felszabadulás után újra begyújtottak a tűzhelyekbe, a háziasszonyok kezükbe vették a főzőkanalat, az éttermek megnyíltak és a fokozott étvágyhoz – van étel is” – folytatja az előszóban a kiadó, a Légrády testvérek képviselője.

A Pesti Hírlap 1878-tól jelent meg 1944-ig. Tulajdonosa a Légrády Testvérek cég, főszerkesztője 1896-ig Légrády Károly volt. A mérsékelten konzervatív lap az első világháború idején közel félmilliós példányszámot ért el. 1946. szeptember 1-jén rövid időre még feltámadt a Légrády Testvérek tulajdonában levő újság, Hírlap néven. A szerkesztőbizottság elnöke Nagy Ferenc volt, majd Bónyi Adorján lett a felelős szerkesztő. A Hírlap a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja volt, mely szellemében szolid nacionalizmusával a Pesti Hírlaphoz hasonló maradt. Az államosítást még túlélte, de a politikai eseményeket már nem tudta követni – 1949 augusztusában végleg megszűnt. 

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A Hirlap szakácskönyve nagy népszerűséget kapott pillanatok alatt, köszönhetően az előbb említett fokozott étvágynak. A nagy nevek receptjei máris egy reménnyel teli jövőt festenek fel, hiszen nem holmi ízletes hadiételekről mesél, hanem máris belerántja az olvasót a magyar konyha gazdaságába.

Nem veti meg a bélszínt, a vesepecsenyét, az angolosan készített húsokat. Bőven akad recept borjúra, különféle szárnyasokra.

Az előétel-kínálat a több szerzőnek hála, igen változatos, érdemes csemegézni belőlük akkor is, ha nem kifejezetten előételt, hanem vendégvárót vagy könnyű vacsoraételt, borkorcsolyát keresünk.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Nekem egyik kedvencem lett a Részeg svihákok nevezetű előétel, amihez először finom metélt tésztát kell gyúrni, és kifőzni. A leszűrt tésztát liptói túróval, tojással, pirospaprikával, apróra vágott snidlinggel és borókamaggal alaposan összevegyíteni, majd egy nagy porcelántálra vékonyan elteríteni, és hűlni hagyni. Végül pogácsaszaggatóval kiszaggatni, és sós palacsintatésztába mártva, forró zsírban kisütni.

„Ha kikerült a zsírból, mindegyikbe két-három szem borókamagot nyomunk és tálra halmozva, áfonyával gyéren megszórjuk. Bormártással tálaljuk. Előtte egy pohár borovicskát kell inni, de elbírja a sört és a bort is.”

Nem csak ezt tudjuk meg a könyvből, de mivel fontos szempontnak tartotta a kiadó, hogy tudományos táplálkozási ismeretekkel is szolgáljon, ezért a táblázatból kikereshetjük, hogy a részeg svihákok A, B1 és B2 vitamint tartalmaznak, valamint 993 kalóriát, egy adag pedig 4,02 forintba kerül, elkészítési ideje 60 perc.

Akinek máris a szívébe lopta ez a derék étel, annak jó szívvel ajánlom, mert tényleg jó borkorcsolya, ízekben pedig nincs hiány benne!

Maga a név, svihák, talán már nincs jelen a mai szlengben: megbízhatatlan, tisztességtelen, másokat megkárosító emberre használták egykor. Ha lehunyom a szemem, akkor tényleg van az ízében valami, ami olyan bámulatosan ravasz és léha, ami szerethetően szélhámos.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

A bőséges belsőség kínálatban is mazsolázhatunk. Felvonultatja a hagyományos pirított és rántott fogásokat, a sajttal gazdagított májpuding, a vérszegényeknek ajánlott, burgonyával kevert májkrokett, a gombás vagy paradicsomos borjúnyelv a régi könyvekből köszön vissza.

A belsőségek az igen olcsó alapanyagok közé számítottak, ezért minden időben közkedveltek voltak – kedvező áruk, vagy különösen izgalmas ízük és textúrájuk miatt.

A Mirigyrózsa magyarosan lecsókonzerv hozzáadásával lényegül Túrós Lukács szerint ellenállhatatlanná, a Borjúmirigy tőkepénzes módra pedig egy ízgazdag raguban ölt testet. Vajon pirított gombát, libamájat, borjúvelőt ölel körbe a madeiramártás, amelybe jó, ha teszünk néhány kakastaréjt is.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Más könyvekhez képest viszonylag szegényesebb a sütemény kínálat, de azért találunk mignonokat, parfékat, tortakrémeket bőven, és a szaloncukor készítésébe is belefoghatunk a hiteles forrás által. Viszont cserébe olvashatunk Magyar Elek, az Ínyesmester tollából a zsírtalan napokról, a francia konyháról, amely „… a béke idejében régóta királyi rangot viselt a főzési módok között… Franciaországban a főzés szeretete valóban nemzeti vonás, az ízlés fejlettsége nemzeti tulajdonság.”.

Dr. Tangl Harald egyetemi magántanár pedig diétás étrendekkel, tápanyag- és vitamintáblázattal, valamint táplálkozástani alapismeretekkel teszi teljessé a könyvet.

Aki ezt figyelmesen elolvassa, szinte teljesen pontosan kiszámíthatja, hogy egy aratási munkásnak, aki napi 15 órát dolgozik, vagy egy tisztviselőnőnek mennyi kalóriára van szüksége.

A maga nemében ez a fajta megközelítés úttörő dologként hatott 1947-ben.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

A Hírlap „az olvasóközönségének hűséges segítőtársa, az egész magyar polgárság, az egyetemes magyar társadalom nehéz helyzetének megjavításáért” küzdött sok éven át. Ennek a részeként jelentek meg színes újságjai, vasárnapi mellékletei, ételreceptjei, amiből jó szimattal állítottak össze szakácskönyvet. A legjobb időben, amikor fokozott volt az étvágy és volt étel is.

„Valósággal konyhai kincsesház lett A Hírlap szakácskönyve, a jó háziasszony nélkülözhetetlen kincsesháza, amelynek kapuja azonnal feltárul, mihelyt a főzőkanállal bekopognak rajta.”

Nyitókép: Halmos Monika @rozsakunyho