A som nagy beltartalmi értékű, C vitaminban gazdag, régóta használja a népi gyógyászat, vércukorszint-stabilizáló, gyulladáscsökkentő hatása miatt. Pektintartalma magas, almasavat, fenolsavat tartalmaz. Nem magvaváló, és a vadon termő som magja jóval nagyobb a „szelíd” társainál. Mert rendszerint vadon gyűjtjük, de egyre több helyen ültetik kertekbe is. Kora tavasszal sárga virágival ékes, kemény fáját szívesen használják szerszámnyélnek.
Egyes fajtáit a kerttervezők szívesen ajánlják díszkertekbe vagy sövénynek, mert lombjával és színes vesszőivel télen is díszít.
Nálunk mégsem örvend népszerűségnek, nem így a szomszédos Ausztriában.
Miközben szedegettem a somot a bokorról, eszembe jutott, hogy néhány éve som-farmon jártunk egy festői völgyben. Pielachtal Alsó-Ausztria gyöngyszeme, ahol rengeteg som terem.
Ott egy 2-300 éves fán nem ritka az ötven kilónál is több termés és a statisztika szerint a környéken több mint tízezer sombokor található, melyek közt akad 800 éves példány is.
Nagy becsben tartják a somot, a somhoz köthető hagyományokat. Olyannyira, hogy a német neve ugyanaz, mint az osztrák lányok és asszonyok szép viselete: a Dirndl.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A som-farm szívhez szóló projektje a Dirndl tanösvény, vagyis egy olyan útvonal, amit végigjárva megtudhatunk mindent, ami a som körül izgalmas és meglepő. Megtudhatjuk, milyen szerepet töltött be a som az emberiség történetében, hiszen
Ötzi, az előember is fogyaszthatta 5000 évvel ezelőtt.
A somnak hatalmas a jelentősége a hegyvidéki emberek életében, a talaj megkötésétől az összes felhasználási módján át egészen a somhoz kötődő hiedelmekig és legendákig. Kóstolhatunk somlekvárt, sompálinkát, somból készült gyümölcsszeletet, somos házi joghurtot és más csemegéket.
Fotó: Unsplash / Orkhan Musayev
A hazai szakemberek úgy gondolják, vissza kellene állítani náluk is a som megbecsülését, hiszen a vadászok, az erdészek, az erdőt járó emberek szuperlatívuszokban beszélnek róla. Termesztése nem igényel nagy erőfeszítést, jól bírja és szereti a városi létet, fagytűrő.
Ha valaki nemcsak gyönyörködni szeretne, de például lekvárt is akar főzni, annak érdemes egyszerre több somfát ültetni, mert lassúbb növekedésű, és néhány évnek el kell telnie, mire 3-5 kg gyümölcsöt hoz.
Az ausztriai som farmon találkoztam azzal a recepttel, amikor olíva-módon készítették el a savanykás bogyókat. Ehhez egy tengeri sós főzetet készítenek, rozmaringgal, babérral, szegfűborssal, majd langyosra hűlve a kisebb üvegekbe rakosgatott somra öntik. Olívaolajjal betakarják, vagyis annyit öntenek a tetejére, amennyi teljesen befedi a felszínét, hogy ne érje levegő. A gondosan lezárt üvegeket hűvös helyen tárolják, és legalább 3 hónapig érlelik, mielőtt felbontanák.
Fotó: Pixabay / Goran Horvat
Nekem a mi kis somunkból néhány kis üvegnyi somlekvár készül. Szeretem az őszi bogyókat, mert különlegesen izgalmas ízeket hoznak.
A som minden erdei finomsághoz illik: vadhúshoz, sült gombához, de csak úgy elcsemegézni is szuper. Sosem lehet eleget készíteni belőle!
Lehet úgy is készíteni, hogy a nyers, puha somot szitán áttörjük, a magokat eltávolítjuk, majd fele annyi súlyú cukorral addig keverjük, míg a cukor teljesen fel nem olvad. Kis üvegekbe porciózzuk, hűtőben tároljuk és 2 héten belül elfogyasztjuk. A megmaradt magokat érdemes vízzel felönteni, hogy a rajtuk maradó gyümölcshús leázzon, és kellően megédesítve üdítőitalként elfogyasztani.
Somlekvár
Hozzávalók
- 2 kg som
- 60 dkg befőzőcukor
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Elkészítés
A somot egy kevés vizet aláöntve addig főzzük, míg a húsa elválik a magjától. Szitán áttörjük, majd a som-pépet megmérjük. Hozzáadjuk a megfelelő mennyiségű befőzőcukrot, és szüntelenül kevergetve 5-6 percig főzzük. Azon forrón kisebb üvegekbe töltjük, és gondosan lezárjuk. Sötét, hűvös helyen tároljuk. Különleges, pikáns aromája igazi ínyencség.
Ajánljuk még:
Mogyorós moszkauer
Az együttlét maga a program – luxus helyett azt adom az unokáknak, amire a leginkább vágynak
„Anyám megspórolt szeretetét akartam a férfiakon behajtani”
Egzotikus téli gyógynövények, amik fűszerként is megállják a helyüket
„Nem csak gyógy-, de fűszer is!” – mondják még ma is sokszor azokra a növényekre, melyeket a gyógyászatban és a konyhában egyaránt felhasználhatunk. Az, hogy ezeket gyógyászati vagy kulináris célra vetjük be, csupán döntés kérdése, szerencsés esetben azonban a két cél egyszerre érvényesülhet! Annak ellenére, hogy a hagyományos ünnepi asztalon a régiségben – érthető okokból – elsősorban a saját környezetünkben is megtalálható növények kaptak helyet, most néhány távoli vidékeken honos fűszert listáztunk.
