Ezzel a bevezetővel indít az Emeljük villánkat a sokszínűségre! címet viselő petíció, amit az Arche Noah osztrák civil génbank indított útjára, és melyhez a Magház Egyesület mellett számos más génmegőrzéssel foglalkozó európai szervezet támogat. A Magház Egyesület tagjai 2012 óta dolgoznak azért a Nemzeti Génbankkal (NBGK) – annak munkáját kiegészítve és azzal együttműködve –, hogy idehaza is megvalósulhasson a mezőgazdasági sokféleség termesztésben való megőrzése és az ökológiai elveken nyugvó szelíd kertészkedést gyakorlata – így nem meglepő, hogy hangjukat emelték a tervezett szabályozás esetleges negatív forgatókönyvei ellen.
A petíció arra szólítja fel az Európai Parlamentet és a mezőgazdasági minisztereket, hogy vizsgálják felül az új törvényjavaslatot. Felhívásukban kihangsúlyozzák, hogy minden körülmények között ragaszkodnak ahhoz, hogy
olyan jogszabály szülessen, amely lehetővé teszi a magok szabad cseréjét, növeli a biodiverzitást, tiszteletben tartja a gazdák jogait, és alapot biztosít egy valóban fenntartható, reziliens és változatos mezőgazdasági és élelmiszerrendszernek.
A kezdeményezés fontosságáról és a petíció sikerének jelentőségéről Fehér Juditot kérdeztük, aki biológusként segíti az Egyesület munkáját.
Judit jelenleg több mint 500 fajta növényt tart fenn családi gazdaságukban, aminek egy része a felmenőktől örökölt tájfajta, más részük saját gyűjtésű vagy különböző génbankokból kikért, illetve gazdálkodókkal cserélt fajta.
Ha valaki, akkor ő pontosan tudja, mit jelent a vetőmag szabadsága, és milyen katasztrofális helyzethez vezethet az új törvényjavaslat elfogadása, ha az a legrosszabb forgatókönyvek szerint alakul. Ráadásul részt vesz az Európai Régiók Bizottságának munkájában, így testközelből kíséri végig a folyamatot.
„Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy nem a rendelet létrejöttét szeretnénk megakadályozni, hanem azt szeretnénk elérni, hogy bizonyos, elengedhetetlen elemeket tartalmazzon egy fenntarthatóbb és a kisebb szereplőknek és helyi értékláncoknak is helyet biztosító, minden szinten sokszínű mezőgazdaság érdekében. Részt veszek az új javaslatok körüli szakmai munkában, így beleláttam hogyan alakul a tervezet szövege a politikai és szakmai egyeztetések során. Az eleinte pozitívan alakuló, kutatókat és civil szervezeteket is megszólaltató tárgyalások sok pozitív változás eredményeztek a szövegben, azonban a nemrégiben beindult agrárlobbinak köszönhetően ezek az eredmények veszélybe kerültek. Ezért vált fontossá, hogy felhívjuk a figyelmet erre a folyamatra, és hatást gyakoroljunk a végleges szabályozás részleteire” – mondja a biológus, majd hozzáteszi: „Egyelőre bizonytalan a végleges szöveg tartalma, de az eddigi tárgyalások alapján többféle forgatókönyvet is felállíthatunk.
Abban az esetben, ha egy rossz forgatókönyv valósul meg, és a növényi génmegőrzés és mintakiadás nem kerül ki a rendelet hatálya alól, annak negatív következményei lesznek az amúgy is folyamatosan csökkenő mezőgazdasági sokféleségre, és ez számos problémát okozhat a jövőben.
Gondoljunk csak a kisebb génmegőrző szervezetekre vagy magánszemélyekre, akik nem biztos, hogy képesek lesznek az előírt adminisztratív elvárások teljesítésére. A vetőmagoknak ráadásul bizonyos kritériumoknak is meg kell felelniük, ami génmegőrzés esetén nem teljesen logikus, hiszen itt sok esetben a genetikai minta és annak eszmei értéke sokkal fontosabb, mint bizonyos csírázási feltételnek való megfelelés. Ezért nagyon fontos, hogy a szigorúan vett kereskedelmi tevékenységek kerüljenek csak a rendelet hatálya alá.”
Judit elmondta azt is, hogy mostanáig lehetőség volt arra, hogy az állami vagy civil génbankok a gazdáknak is kiadhassanak mintákat a génbanki tételekből, ezzel is segítve a diverzitás és az élelmiszerbiztonság fenntartását. A Bizottság szövege alapján azonban erre nem lenne lehetőség, ez pedig komoly aggályokat vet fel. A petícióban foglaltak szerint ugyanis a helyi körülményekhez alkalmazkodó növénydiverzitás megőrzése és azok fenntartható használata az egyik legfőbb prioritásunk.
Ezt támasztja alá az a tragikus tény is, hogy az ENSZ adatai szerint mára elveszítettük a mezőgazdasági növények sokféleségének 75%-át.
Márpedig szükségünk van a megmaradt sokféleségre ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelésünket az egyre extrémebb időjárási körülményekhez, valamint az új kártevőkhöz és betegségekhez adaptáljuk.
„A multinacionális agráripari cégek és az európai gazdálkodók szövetsége (a nagy konvencionális gazdálkodók érdekképviseleti szervezete), egy nagyon szigorú szabályozás és a genetikai sokféleség használatban való megőrzésest és terjedését gátló narratíva mellett vannak, és szeretnék megőrizni, illetve tovább szigorítani az európai vetőmagszabályozást.
Európában ugyanis a vetőmagszabályozás a minőség köré csoportosul, ami természetesen pozitívum, azonban ez a rendszer elsősorban a nagy szereplőknek biztosit lehetőséget a piacon, a sok és változatos (DUS kritériumoknak nem megfelelő) fajtával foglalkozó vállalkozások általában rövid úton kiszorulnak.
Az agrárlobbi szerint egy megengedőbb javaslat veszélyt jelent a gazdálkodóknak arra vonatkozóan, hogy a fajták, amik a piacra kerülnek, nem hozzák majd az állandó és megbízható termelési szintet. Ők a monokultúrákra és azon belül is a genetikai egyöntetűségre, valamint a szintén általuk gyártott tápanyag utánpótló és növényvédő készítményekre alapozott, rövid távon hatékony, rendkívül magas hozamú és egyöntetű minőséget biztosító, de környezetromboló rendszert szeretnék tovább erősíteni” – mondja Fehér Judit.
„A gond azonban ott kezdődik, hogy a klímaváltozás miatt ezek a mesterségesen kialakított optimális feltételek nem mindig állnak rendelkezésre, emellett szerencsére az ökológiai gazdálkodás is egyre nagyobb szerephez jut, ahol inkább a növényfajtát alakítják az adott környezethez, mint fordítva. Itt jön be tehát a diverzitás, ami segíti balanszba állítani ezt a kibillent egyenletet. A nagy cégek azzal érvelnek, hogy az amúgy kifejezetten nagyvállalatok számára kialakított szigorú előírásokon, amit az EU vetőmagpolitikája képvisel, nem szabad engednünk, mert ha ezeket elengedjük, akkor sérül a minőségi kritériumok rendszere. Számukra a klímaváltozás elleni küzdelemben a megoldást a génszerkesztés jelenti, és bizonytalan ígéretekre alapozva megpróbálják elhitetni a döntéshozókkal, hogy az így előállított növények képesek lesznek kiküszöbölni a klímaváltozás negatív hatásait, mivel ellenállók lesznek a szárazságnak vagy különböző betegségeknek” – teszi hozzá a biológus.
A Magház Egyesület az élelmiszer önrendelkezés alapjait képviselve lobbizik a jelenlegi szabályozás ésszerűsítése érdekében:
„Mindezek miatt fontosnak tartjuk, hogy kiálljunk a kis és családi gazdálkodók, helyi ellátási láncok, és más fenntartható élelmiszertermelési rendszer érdekei mellett. Jelenleg érvényben lévő vetőmagokra vonatkozó irányelvek és nemzetközi egyezmények biztosítják a gazdálkodók számára a saját magfogás lehetőségét. Egyes országokban, ahol a helyi fajtákra alapozott az értékláncok elterjedtek, ilyen például Olaszország, ott a szaporítóanyagoknak az előállításával és helyi kisléptékű kereskedelmével maga a gazdálkodó foglalkozik, mivel a vetőmagcégnek nem érdeke ebbe beleszállni, a nagy diverzitás és a kis mennyiségek miatt nem éri meg nekik anyagilag. Mi történik ezekre a tájfajtákra alapozott értékláncokkal, ha a rosszabb forgatókönyvek valósulnának meg? Nem lehet csak egy, a multinacionális cégekre kiélezett rendszert ráhúzni egy olyan diverz régióra, mint Európa, mert az hosszútávon az élelmiszerbiztonságunkat veszélyezteti” – mondja Fehér Judit.
Az egyik legfontosabb cél annak tisztázása, hogy a gazdáknak és a kis- és mikrovállalkozásoknak pontosan milyen jogaik és kötelezettségeik lennének az új rendszerben, továbbá, hogy egy olyan rendelet alakuljon ki, ami minden szereplő számára lehetőséget biztosít a vetőmagpiacon.
„A kevésbé változatos rendszerek, a szereplők és a fajták változatosságát is beleértve, sokkal érzékenyebbek a külső változásokra, nincs meg az a rugalmas ellenállóképességük, ami a hosszútávú fenntarthatóságot biztosítja. Egy egyoldalúan szabályozott mezőgazdasági rendszerben, ha minden lapot a nagy agráripari vállalatokra teszünk fel, akkor kiszolgáltatott helyzetbe is kerülhetünk. Minél nagyobbak a környezeti kilengések, annál komolyabb veszély fenyegeti a monokultúrás ipari mezőgazdasági rendszerek összeomlását, ezért fontos, hogy mielőbb elkezdjük a tudományosan igazolt, diverzitáson alapuló alternatív megoldások szélesebb körű alkalmazását. Mindenhez megfelelő és az agrobiodiverzitás használatát ösztönző jogszabályok kellenek” – figyelmeztet az egyoldalú szabályozás veszélyeire Judit.
A petícióban foglaltak szerint az újonnan regisztrált fajták esetében igen nagy az esély arra is, hogy azok növényvédő szerektől vagy műtrágyáktól függenek majd, azaz egy olyan termelési jövőképet feltételeznek, amiben élelmiszertermelésünk a vegyipari termékektől, nagyvállalatoktól, piaci szereplőktől függ, és szinte teljesen ellehetetlenül az önfenntartás bevált gyakorlata. Ez természetesen a legpesszimistább forgatókönyvek egyike, de ha a szabályozás errefelé halad, közel sem lehetetlen. Ezt pedig értelemszerűen nem hagyhatjuk, és minimálisra kell csökkentenünk az esélyt arra, hogy bekövetkezhessen.
A Magház Egyesület szerint olyan vetőmagszabályozásra van szükségünk, amely biztosítja az egészséges, változatos és ízletes élelmiszerekhez való jogunkat, támogatja a valódi sokféleséget a szántóföldeken és a konyhakertekben, valamint tiszteletben tartja a gazdálkodók jogait.
Ha te is egyetértesz velük, írd alá a petíciót!
