
Egy kifejezetten karcsú, 20-50 centiméter magasra fejlődő orchideafajunk a karcsú gömbösbokor. Tőlevélrózsát nem fejleszt, szárán 4–6 felálló, hosszúkás-lándzsás, kékeszöld levél található. Virágzata a nyílás kezdetén piramis alakú, de később, a csúcson lévő virágok kinyílásával gömbölydeddé válik.

Virágai alig egy centiméteresek, színük halvány rózsaszín, a mézajkán pedig apró, bíborpiros vagy sötétrózsaszín pettyek sorakoznak.
Virágzása május végén kezdődik, és július közepéig, végéig tart.
Kifejezetten hegyvidéki elterjedésű növény, ezért ha szeretnénk élőben is megcsodálni, akkor hegyi réteken vagy esetenként cseres-tölgyesekben kereshetjük.
Idehaza az Északi-középhegység, a Zempléni-hegység, a Bükk és a Mátra vidékein ismertek állományai, amelyek nagy értéket képviselnek.

Fejlődésére jellemző, hogy a csírázás után két évvel jelenik meg a felszínen, és becsült élettartamai 15-30 év között mozog.
Nem virágzik minden évben, ezért nagy szerencse is kell ahhoz, hogy rózsaszín virágtömegei szemünk elé kerüljenek
– a csak vegetatív hajtást hozó egyedek aránya 30-65% között változik minden évben.
A gömböskosbor nektárt nem termel, de illatával azért magához csábítja a beporzókat, lepkéket és bogarakat. Taktikája az, hogy mind az illatával, mind színezetével utánozza a nektártermelő növényeket (főleg a réti herét, a varfű- vagy ördögszemfajokat), és ennek köszönhetően ügyesen becsapja a kereső-kutató beporzókat.

Franciaországi, németországi és svájci állományai az Alpokban stabilak, nagy területen elterjedtek, így a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján „nem fenyegetett” státusszal szerepel. Az alacsonyabb hegyi legelőkön azonban a túllegeltetés és az eutrofizáció miatt állományai visszaszorulóban vannak, és Magyarországon a hegyi rétek kaszálásának felhagyása miatt élőhelyei megszűntek, és a továbbiakban is megszűnhetnek – nagyrészt a beerdősülés miatt. A rendelkezésünkre álló adatok szerint
eddig összesen 16 állományát jegyezték fel idehaza, de 1990 óta mindösszesen 9 állományát mérték fel, így visszaszorulása 44%-ra tehető.

Nem is gondolnánk, hogy a történelem feledésbe merülő homályában milyen hiedelmek kapcsolódtak a kosborfélékhez és az orchidea fajokhoz. Többek között a gömböskosborról is úgy vélték, hogy vágyserkentő tulajdonsággal rendelkezik, és voltak idők, amikor rendszeresen gyűjtötték is ilyen célokra. Jellegzetes ikergumókkal rendelkezik: „az ikergumós fajoknak virágzáskor egy tápanyagokkal telt, tömör, „leánygumó”-nak nevezett gumója és egy ráncos, petyhüdt „anyagumója” van” – olvashatjuk az erről szóló leírásokban.
Veszelszki Antal 1798-ban a következőket írta a jelenségről: „A’ gyökere kettős tökforma, egyike friss, a’ másik pedig meghervadt forma. A’ kettős gyökérnek kettős a’ haszna, mert a’ frissel élünk, hogy a’ férj fiúság megerősbödjön; a’ hervadta pedig ad coercendam libidinem, hogy a’bujaságot el-óltsuk magunkban”.

Sajnos a gömböskosbor egyike azon orchideáknak, amelyek fő vesztesei a klímaváltozásnak, ezért a szakemberek nem túl derűlátók állományaik fennmaradását illetően. Ezért is kötelességünk a lehető legnagyobb figyelemmel járnunk a túrautakat, mert bizony egyetlen kosbor eltaposása is komoly kárt okoz a természet kincsestárában.
Nyitókép: Wikipedia / Orchiés Pixabay / gsibergerin
