A kerek repkény vagy más néven a földi borostyán (Glechoma hederacea) az árvacsalánfélék családjába tartozó faj, ami már a népi gyógyászatban is ismert növénynek számított.
Előszeretettel alkalmazták sebkezelőként, mivel gyakori növénye volt a cserjéseknek, erdőszéleknek, réteknek, így szinte mindenfelé rendelkezésre állt.
Virágzó hajtása keserű-anyagot, cseranyagot, szaponint, kolint, illóolajokat, gyantát és viaszt tartalmaz, ennek megfelelően igen széleskörű a felhasználása: megtaláljuk emésztési zavarokra és légzőszervi problémák kezelésére ajánlott teakeverékekben, pozitív hatásairól számolnak be az epe-, vese- és gyomorproblémák esetében, és ismert gargarizálóként is száj- és garatüreg gyulladás esetén.
De nemcsak a házi patikában népszerű növény, hanem a konyhában is: fűszeres ízű levelei és fiatal hajtásai kiváló alapanyagok, remek fűszer készülhet belőle.
Elődeink gyakran alkalmazták a petrezselyem kiváltására, mint zöld fűszert, és a kerek repkény volt a híres „füves leves” egyik alapanyaga is.
Nem véletlenül ragadt rá a katonapetrezselyem elnevezés sem.
A közönséges vasfű (Verbena officinalis) sem csak a rovarok tápláléka volt: savanyúságot, hordós káposztát ízesítettek vele.
Hívták még kakascímernek, keserűfűnek és uborkafűnek is ezt a sokoldalú, nyílt gyomtársulásokban élő növényt. A mai napig jellemző gyógynövényként történő felhasználása: a hatóanyagot virágos-leveles hajtása szolgáltatja, amit menstruációs zavarokra és külsőleg bőrbántalmak kezelésére javasolnak.
A népgyógyászat szerint immunerősítő és köhögést csillapító hatással is rendelkezik- és alkalmas a légző- és emésztőrendszeri panaszok enyhítésére illetve a máj- és epebántalmak kezelésére.
Nem véletlen az uborkafű elnevezés: legismertebb konyhai felhasználása ugyanis az uborka eltevéséhez kapcsolódik. „Ecetbe való eltevésnél az uborkát 1 napig sós vizben állani hagyjuk, azután kapor, szőlőkacs, vasfű stb. fűszerrel üvegekbe rakjuk és 1 liter viz és 1 liter borecetet felforralunk és amely forrón lehet, felöntjük és utána 15—20 percig sterilizájuk. Ez esetben a meghántott uborkát finom szeletekre vagdaljuk, kevés sóval behintjük és borecettel felöntjük. Az ecetet megelőzően fel kell forralni és lehűteni, ha túl erős, úgy vízzel felhigítva egy negyed óráig sterilizáljuk” – olvashatjuk a Kassai Napló 1928-as receptjei között.
Most virágzik a vasfű, így érdemes nyomába erednünk, mert friss virágos hajtásait a savanyítás mellett saláták, levesek, köretek ízesítésére használhatjuk, szárítva pedig értékes része lehet házi patikánknak.
A közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria) vagy ismertebb nevén apróbojtorján egy Európa-szerte elterjedt növény – gyakori lakója a mezőknek, az út- és erdőszéleknek. A feljegyzések szerint története egészen az ókorig nyúlik vissza: állítólag már az ókori Egyiptomban is ismert növény volt.
A középkorban mágikus erőt tulajdonítottak neki, és a gonosz elűzésére használták.
Története igen kalandos volt, ami különféle elnevezésein is jól látszik: hívták már patikapárlófűnek, királyné asszony káposztájának, Szent Pál füvének, hattyúfűnek, körömfűnek de koldustetűnek is. Júniustól októberig virágzik, virágos hajtását egész nyáron gyűjthetjük.
Belsőleg vastagbélgyulladás és hasmenés kezelésére ajánlják, de pozitív tapasztalatok ismertek gyomorfekélynél történő alkalmazásában is. A neki tulajdonított gyógyhatások szerteágazók: epehajtó, étvágyjavító, vizelethajtó, antibiotikus és gyulladásgátló hatása is ismert. De teáján kívül alkalomadtán fűszerként történő felhasználása is ismert – bár aromája csekély, inkább hatása miatt volt kedvelt.
Nyitókép: 123RF
