A süllyesztett üvegház nem más, mint egy olyan építmény, ami a talajszint alatt kap helyet, méghozzá úgy, hogy a föld felszíne körülveszi magát az épületet. Hívják még “pit greenhouse”-nak is, de a walipini elnevezés is ismert lehet.
Szinte hihetetlen, de már az ókori Rómában ismerték a napenergia felhasználásának lehetőségeit: jellemzően a déli fekvésű falak mellé építették ágyásaikat. Sőt: még kínai mezőgazdasági írásokban is találunk említéseket földbe süllyesztett növényágyásokról - és bár ezek még nem voltak üveggel fedettek, a talaj hőtároló szerepét már ekkoriban is jól ki tudták használni.
A 16–17. századi Európában megjelentek az “orangerie” típusú üvegházak, jellemzően a citrusfélék és más egzotikus növények termesztésére, és előfordult az is, hogy ezeket a hidegebb vidékeken kisebb-nagyobb mértékben a földbe süllyesztették. A modern süllyesztett üvegházak kialakulására azonban egészen a 19. századig várni kellett: ekkorra vált elterjedté a hőenergia megtakarítására történő tervezés gyakorlata - elsőként a hidegebb éghajlatú vidékeken, mint például Skandinávia.
Az 1940-es évektől a holland kertészek kísérleteztek süllyesztett üvegházakban történő termesztéssel - amiben komoly sikereket értek el: akár több héttel is előrébb tudták hozni a termesztési időszakokat, a növénytermesztés energiahatékonyabbá vált, és megfigyelték azt is, hogy a passzív földhő és az üvegfelületek együttese tökéletes kombináció az üvegházas termesztésben.
A titok ráadásul sokkal egyszerűbb, mint azt elsőre gondolnánk: a föld szigetelő és hőtároló szerepe miatt a süllyesztett üvegházak belső hőmérséklete stabilabb, a mikroklíma kiegyenlítettebb, így az éjszakai lehűlés kisebb mértéke miatt a növények is sokkal jobban érezhetik magukat.
A walipini a bolíviai La Paz területén élő farmerektől indult útjára: ők a hegyvidékek extrém körülményei között voltak kénytelenek megtermelni zöldségeiket. Már maga az elnevezés is árulkodó, a walipini ugyanis meleg helyet jelent. A források szerint azonban nemcsak ezen a vidéken volt ismert ez a fajta termesztési mód: a volt Szovjetunió területén is hasonlóan próbálkoztak a melegigényesebb fajok termesztésével, és nem is eredménytelenül: az ötvenes években az innen érkező citrom, narancs és mandarin oltványoktól volt hangos a sajtó, emellett ebben az időben az egyik legjobb narancsfajtának a Szocsi-narancsot tartották.
De térjünk vissza a walipinihez! Alapját egy eredetileg téglalap alakú, 180–240 centiméter mélyen a földbe ásott gödör képezi, amit valamilyen fényáteresztő anyag fed le: üveg vagy műanyag fólia. A klasszikus esetben nincs külön fala, csak egyfajta üreg a földben, de manapság már kitéglázzák vagy raklapokból építenek falat a széleire. Nagy előnye, hogy ilyen mélységben a hőmérséklet akkor is 5–10 fok között marad, ha kint már fagy - gyakorlatilag úgy tarthatunk fent egy üvegházat, hogy azt nem kell fűtenünk. Segítségével a termesztési időszak akár februártól december elejéig is fenntartható - persze csak abban az esetben, ha süllyesztett üvegházunk építését gondosan előkészítettük.
Az egyik legfontosabb ugyanis - a tájolás mellett - a tetősík dőlési szögének gondos megtervezése, ugyanis csak ebben az esetben lesz igazán hatékony az üvegházba bejutó téli fénymennyiség, és a nyári hónapokban szükséges hőmérséklet-kiegyenlítés. Ugyancsak figyelmet kell fordítanunk a vízelvezetésre, hogy a talajba jutó csapadék ne veszélyeztesse a falak állóképességét, és a szellőzésről sem feledkezhetünk meg.
Ha munkánkat jól végeztük, akkor egy olyan helyiséget kapunk, amiben már februárban elkezdhetjük a termesztést, és már márciusban szüretelhetjük a retket, salátát, újhagymát is. A süllyesztett üvegházakban átteleltethetők a fagyérzékeny növények - akár a bazsalikom is, de az egzotikus fajoknak is menedéket nyújtanak.
Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy a süllyesztett üvegház azért jó, mert
- energiahatékony: az üvegfelületeken besugárzó hő a talajban tárolódik, onnan ki is sugárzik, így legjobb esetben egyáltalán nem is kell fűteni
- stabil és kiegyensúlyozott mikroklímát nyújt: az itt termesztett növények sokkal kevésbé vannak kitéve a kinti hőmérséklet-ingadozásoknak
- védelmet nyújt: kialakításának köszönhetően nagymértékben csökkenti a fagykár esélyét, emellett véd a szél ellen is
- lehetőséget ad a termesztési szezon kitolására: korábban kezdhetjük benne a munkát, és tovább folytathatjuk
- vízgazdálkodása is kedvező: az itt nevelt növények sokkal kevesebb öntözést igényelnek, és a páratartalom is szabályozható
A jó hír pedig az, hogy ha rászánunk egy kis időt és csapatmunkát, akkor egy kisebb walipini felépítése viszonylag alacsony költséggel is megoldható. Érdemes körbenéznünk az interneten, mert rengeteg ötletes tervrajzot és szerkezeti rajzot találhatunk: praktikus megoldásokkal, jótanácsokkal, megfontolandó tanácsokkal.
Miért nem jó ötlet a hazai kertekben a banán
Sajnos egyre több kertészetben jelennek meg a banánok különböző fajtái, de vajon jól van-e ez így?
