Elődeink már több évszázaddal ezelőtt megértették, hogy bizony a tavaszi veteményezés időszakában lehulló csapadék minden cseppje érték: a csírázáshoz és a törékeny palánták megerősödéséhez ugyanis elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű csapadék. A májusi eső hasznos, és rendkívül értékes, mert alapjaiban határozza meg a magvetés és palántázás sikerét.
Felmenőink megfigyelték azt is, hogy a legnagyobb ásványianyag- és vitamintartalma a késő tavaszi termésnek van, méghozzá az a vetemény a legértékesebb, amit a természetes esővíz öntöz. Ha visszanyúlunk a természetes művelési rendszerekhez, akkor tudvalevő, hogy a májust a leggazdagabb hónapként tartották számon, mert ez az időszak adott lehetőséget akár az egész évi termés elindítására.
Ahhoz azonban, hogy a kosarunk meg is teljen, nemcsak útnak indítani kell a magokat és az apró palántákat, hanem segíteni, védeni is- ebben pedig alapvető szerepe van a víznek. Ám nemcsak manapság küzdenek a gazdák a vízhiánnyal: Magyarországon évszázadokon keresztül kellett küzdeni azokkal az időszakokkal, amikor a május kevés esőt hozott, így aggodalmakkal és nehézségekkel volt teli a konyhakert gondozása.
Nem véletlen tehát, hogy a májusi eső ennyire értékessé vált a gazdák körében, hiszen ha májusban bőven esett, akkor okkal bízhattak a szüret és a betakarítás bőségében és biztonságában is. Aranyat ért a májusi eső, vagy ahogyan egyes vidékeken mondták: a májusi sár is.
Az esővizet a vezetékes víz sosem pótolhatja, a természetes csapadék a vezetékes vízzel ellentétben ugyanis lágy, és alapvetően mentes a vegyszerektől, gyógyszermaradványoktól is
(bár a szennyezett légkörből érkező csapadék valódi tisztasága egyre több kérdést vet fel).
Ahhoz, hogy megértsük a májusi eső kulcsfontosságát, meg kell vizsgálnunk egy fontos dolgot: méghozzá a növények fenológiai fázisait, azaz a különböző fejlődési időszakokat. Ezen belül koncentráljunk a virágzás utáni időszakra, amelyről köztudott, hogy a növényeknek ilyenkor sok vízre van szükségük a jó termés kifejlődéséhez. A májusi eső meghatározó a retek, az eper, a szeder, a hagyma és a borsó fejlődésében is, de a repce hozama is nagymértékben függ a csapadéktól.
A májusi esők után a talajból kioldódó és a növények által felszívott vitaminok és ásványi anyagok gazdagítják a zöldségeket és gyümölcsöket, így ezek sokkal nagyobb élelmezésügyi haszonnal rendelkeznek, mint a csapadékszegény májusban növekedő növények. Így tehát ha májusban sok az eső, akkor ne bánkódjunk: bár a gazolásra kissé később kerülhet sor, a termésnek minden bizonnyal sokkal jobbat tesz egy-egy kiadós tavaszi zápor.
Az így megspórolt öntözési költség ráadásul a pénztárcánkat is kíméli, és hozzájárul egy fenntarthatóbb élelmiszertermelés megvalósításához. Természetesen mint mindig, ezúttal is a mérték a fontos: mert esőből is megárt a sok – főleg ha az zord időjárással is társul abban az időszakban, amikor már szabadföldbe kell kerülnie a paradicsomnak, paprikának, vagy más melegigényes növénynek. Ugyanígy gondot okozhatnak a nedves környezetet kedvelő gombabetegségek is, így nem árt nyitott szemmel járnunk.
Mindenesetre legyünk szemfülesek: egy-egy jó helyre kihelyezett hordó vagy vízgyűjtő nagy hasznot hozhat a háznál, mert még hetekkel később is lehetővé teszi a természetes csapadékkal történő öntözést. Ez pedig nagy barátunk lesz a tavasz végén, nyár elején – főleg úgy, hogy az előrejelzések szerint bizonytalan nyár elé nézünk (legalábbis csapadékmennyiség szempontjából egészen biztosan).
Nyitókép: 123RF
