Talán sokunk előtt él elevenen a kép, ahogyan az afrikai óriások lába körül sétálgat, és kimért mozdulatokkal szedeget valamit a földről. Nemcsak dokumentumfilmekben, hanem számos híres filmtörténeti alkotásban is feltűnik a zsiráfok és elefántok árnyékában, és talán sose gondoltuk volna, hogy egy napon Magyarországon is összetalálkozunk vele. Pedig a pásztorgém egyike Magyarország legújabb költőfajainak: első bizonyított költését alig több, mint egy évtizeddel ezelőtt, 2011-ben dokumentálták a Hortobágyon.
Napjainkra széles körben elterjedt Amerikában, Eurázsiában, Ausztráliában és Új-Zélandon is:
mindenhol az ember által tartott haszonállatokhoz kötődik.
Sokszor láthatjuk más gémfajok telepeiben is, de az sem ritka, hogy csak pásztorgémekből álló, hatalmas kolóniákat van lehetőségünk megcsodálni. A pásztorgém első, hitelesnek elfogadott hazai adatai még az 1930-as évekből származnak: 1931. július 29-én három példányt láttak Dinnyésen, 1934. augusztus 11-én pedig Kölked közelében.
„1934 aug. 11-én a kölkedi határ felé eső tóra mentem alkonyat felé récelesre. Egyik lövésre kb. 30-35 lépésnyi távolságból két fehér madár szállt föl, amelyekről azt hittem, hogy kis kócsagok, így nem is lőttem rájuk. Leszállás után darab ideig nézegettem őket, de akkor semmi különöset se láttam rajtuk. Újabb lövésre megint fölröpültek, de akkor már hárman voltak, amelyek egész alacsonyan a fejem fölött keringtek. Nem volt szívem rájuk lőni s csak mikor már távozóban voltak vettem észre, hogy a hátukon nagyon halvány szürkés vagy vöröses árnyalat van. Egyébként a madarak formája a bakcsóra emlékeztetett, de tollazatuk tiszta hófehérnek látszott, lábuk és csőrük is világosabb volt, mint a bakcsóé. Biztosra veszem, hogy pásztorgémek voltak s utólag nagyon sajnáltam, hogy bizonyító példányt nem szereztem belőlük” – olvashatjuk Porgányi László leírásában.
Ezután hosszabb ideig nem voltak hazai adatai a fajnak, de 1959 és 1964 között szinte minden évben megfigyelték Hódmezővásárhely mellett, a Sasér gémtelepén. 1976. augusztus 7-én a hortobágyi Derzsi-erdőnél, 1989 júniusában a Balmazújváros melletti Nagysziken, 1996. június 9-én a hortobágyi Akadémiai-halastó mellett, 1997 júliusában pedig a Pálmonostora melletti Postaházi-dűlőben tűntek fel egyedei.
Érdekesség, hogy a feljegyzések szerint az első pásztorgémet hazánkban Teleki Samu gróf lőtte 1884-ben Kupinovónál, az Obedska-barában. 1886-ban ugyanott ifj. Hodek Ede ejtett el két darabot. „Temes-Kubinnál Menestorfer Gusztáv gátbiztos kerített egy példányt, mely a réten lovak közt volt megszállva” – szerepel az emlékiratokban. Esterházy Miklós herceg madárgyűjteményében, a lékai várban, egy Hodek-től származó vén hím példány is állt, amely 1885. június 3-án ugyancsak Temes-Kubin táján került a vadászok látóhatárába.
Ugyanebben a feljegyzésben olvashatunk arról is, hogy eredeti hazájában milyen békében és megbecsülésben él a pásztorgém – mind az állatvilágban, mind az emberek között: „Kiváló előszeretettel tartózkodik ugyanis nagyobb állatok körül, így Egyiptomban a bivalycsordáknál, Szudánban az elefántok alatt s hátán. Az állatokat gyötrő élősködőkből és különféle rovarokból kerül ki táplálékának zöme s ez az oka annak, hogy a csordában járó állatok és elefántok hátán látjuk keresgélni.
A barom jóltevőjét ismeri benne s megtűri tolakodását, akár a nyűvvágó madárét.
Kelet-Szudánban hallottam, hogy gyakran 20-ig való eféle apró gém lepi egy-egy elefánt hátát. Egyetlen bivaly olykor nyolc-tíz ilyen vakító szárnyast hordoz hátán, melyek remekül festenek rajta. A benszülöttekkel bizalmas viszonyban él a pásztorgém, mert jól tudja, hogy mindenütt szívesen látják, szinte házi állatnak tekintik és sohasem bántják. Sőt a kutyáktól sincs mit tartania, még akkor sem, ha kuláncsokat talál szőrük közt keresgélni. Az élősködő állatkákon kívül egy-egy apró hüllőt vagy holmi halacskát is fog, de a rovarok mindenkor legkedvesebb tápláléka” – mutatják be Az állatok világában.
És valóban: a pásztorgémek vízi rovarokkal és más vízi szervezetekkel táplálkoznak, de újabban táplálékaik nagy részét a haszonállatok és más patások által felvert rovarok, sáskák adják. Fészekaljuk 4-6 tojásból áll, amelyeken a két szülő felváltva kotlik, általában 21-25 napig. Kikelést követően alig egy hónap kell a fiataloknak ahhoz, hogy megerősödjenek, és már ki is repülnek a családi fészekből, ám nem fordítanak hátat szüleiknek: a kolóniával maradnak.
A pásztorgém a Balaton-felvidéki Nemzeti Park nemzetközi jelentőségű madárélőhelyének 275. megfigyelt madárfaja, aki egyre gyakrabban tűnik fel a Dunántúl vidékein. Első zalai adata a Kis-Balaton csücskében lévő Bivalyrezervátumból, Kápolnapusztáról származik: 2016. június 15-én öt példányt figyelt meg Bagladi Erika és Mosonyi Szabolcs, akik a készülő Vad Balaton című film egyik jelenetét forgatták éppen. A madarak a bivalyok hátára szálltak, hogy az állatokon élő élősködőket leszedegessék róluk, megmutatva ezzel a természet rendszerének lenyűgöző kapcsolatait. Nem sokkal később, augusztus 19-én 9 pásztorgém tűnt fel Zalavár határában, és azóta a megfigyelések száma egyre csak növekszik.
A Kis-Sárréten 2021-ben költöttek először: akkor mindösszesen két pár rakott fészket. 2022-ben már három pár költését sikerült bizonyítani: az Ugrai-rétben fészkeltek, vegyes gémtelepeken, bakcsók, kis kócsagok és üstökösgémek társaságában. Jelenléte idehaza még egy új, és felfedezésre váró esemény, de mindenképpen üdvözölendő. És ne feledjük:
a pásztorgém (Bubulcus ibis) védett madárfaj Magyarországon, természetvédelmi értéke 25 000 forint.
Nyitókép: 123RF
