„A vágómadárfélék csoportjába tartozó kuhi (Elanus caeruleus) bukkant fel a vértesi natúrparkban, és ezzel 406-ra nőtt a Magyarországon megfigyelt madárfajok száma. Az állatot Szalai Gábor, a Pro Vértes munkatársa észlelte a Zámolyi-medencében” – olvashatjuk a 2012. augusztusi híradásokban.
A szerencsés felfedező egy néhány akácfából álló facsoport egyik csúcsán vette észre az apró testű, feltűnően világos, messziről kivehető sötét „V” alakú szemsávos madarat, akinek figyelme a zsákmánya felé irányult, így sikerült képeket is készítenie róla, bizonyítva a felfedezést. Nem sokkal előtte, augusztus 15-én Nyitra mellett rövid időre szintén kuhit észleltek a madarászok, így feltételezték, hogy a két madár azonos.
A feketeszárnyú kuhi (Elanus caeruleus) a madarak osztályának vágómadár-alakúak rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék családjába tartozik. A világ több területén is honos: a Szahara alatt, Ázsiában és Európában is – utóbbi esetében Spanyolország területén.
Eredendően a sztyeppék, a szavannák és a félsivatagok lakója – nem véletlen, hogy a hivatalos feljegyzések szerint Magyarországon csak 2012-ben észlelték először.
Bár elismert feljegyzése kevés van, az elmúlt évtizedek visszaemlékezései alapján többször megfordul mifelénk, mint gondolnánk. Látták már Görögországban, Szicíliában, Spanyolországban, Portugáliában, Franciaországban, Belgiumban és Németországban is – ezt sajnos a lelőtt példányok vadászfeljegyzéseiben követhetjük vissza. A források szerint Lázár Kálmán gróf egy példányt Erdélyben is lőtt – bár a gróf gyűjteményében elérhető példány Afrikából származott.
Fészkét általában tüskés bokorba építi: a fészekanyagot a hím hordja, a tojó pedig épít. Fészekalja 3-5 tojásból áll, ezeken 26 napig kotlik. Nagyrészt erdős, mezőkkel és rétekkel váltakozó, de annál sűrűbben benőtt facsoportos-bozótos területek lakója, ám legjobban a szikes mocsarak környékét kedveli.
Jellemzője, hogy társaival nemigen kokettál: csak párban él, majd fiókái kireptetéséig családosan.
Békés madár hírében áll, a kisebb madarakkal nem foglalkozik, azonban egy vetélytárs színre lépését nagy lármával fogadja.
Rendkívül hasznos madár, ugyanis táplálékának nagy részét az egerek és a sáskák teszik ki.
Főleg a hajnali és esti órákban aktív, de még szürkületben is találkozhatunk vele, amikor más ragadozómadarak már „elültek éji tanyájukra”.
Röptéről jól felismerhető, ugyanis különbözik a legtöbb ragadozómadártól abban, hogy szárnyait fölnyújtja, azaz evezőinek hegyét magasabban tartja, mint testét. Jellemzője, hogy a sáskákat röptében eszi meg, az egerekkel viszont mindig fára száll.
Jól elél egyetlen nagyobb mezőn, mert étvágya nem túl nagy, és a környezeti feltételek romlása esetén is feltalálja magát: könnyedén vált más táplálékra, például gyíkokra vagy adott esetben denevérekre, fiókákra.
A kuhi természetvédelmi értéke 50 000 forint.
Így kapták lencsevégre második hazai előfordulását:
Nyitókép: 123RF
