Kétszer is győzött a Tour-on, háromszor a Giro d’Italián, világszerte ünnepelt bajnok volt és nemzeti hős Olaszországban - ám igazi arcát szinte senki sem ismerte. A történelem viharában végrehajtott elévülhetetlen hőstetteiről sosem beszélt, egyenesen titkolta azokat, így azokra csak 2000-ben bekövetkezett halála után derülhetett fény. Gino Bartali nagysága előtt tisztelgünk.
Úgy fest, hogy az idei advent heteiben az ünnep és az egyetemes emberi jó példáit végképp kiszorítják a közbeszédből és -gondolkodásból az erőszak újabb és újabb formáiról szóló híradások és azok mindenféle magyarázatai. A tudatunk elszennyezésére tett kísérletek árnyékában különösen fontos, hogy ébren tartsuk legbensőbb érzékeinket, és aprólékos figyelemmel tájékozódjunk - mindenek előtt az örökérvényű emberi értékek állapotát fürkészve, és nem a közéletét. Gino Bartali történetét erkölcsi zsinórmértékként is olvashatjuk, hangozzék bármennyire is szentimentálisnak a kijelentés.
Forrás: el Gráfico / Wikimedia
Gino Bartali mélyen hívő, katolikus családba születik a Firenze melletti Bagno a Ripoli-ban (ma Ponte a Ema), 1914-ben. Kerékpáros szenvedélye hamar megmutatkozik, öccsével, Giulióval együtt már a ’30-as évek elején versenyeken vesz részt, és sportkarrierje fényesen ível felfelé. 1935-ben már profi sportolóként áll rajthoz, és mindjárt az első a Giro d’Italiá-ján szakaszgyőzelemmel debütál. Egy évvel később pedig élete első nagy diadalát aratja: három szakaszgyőzelemmel megnyeri a Girót.
A felhőtlen boldogságot azonban egy kegyetlen tragédia töri ketté. Pár nappal a maglia rosa (a Giro győztesét megillető rózsaszín mez) elhódítása után testvére, Giulio egy versenybalesetben életét veszti. Megsemmisülve a fájdalomtól, Gino úgy dönt, hogy abbahagyja a kerékpározást. Nemsokára a karmelita rend laikus ágának tagja lesz.
Bartalit végül maga a gyász vezeti vissza a kerékpározáshoz. Attól kezdve elhunyt testvére emlékének tiszteleg győzelmeivel. A lelki indíttatás óriási motiváció: 1937-ben már második diadalát aratja a Giro d’Italián, Olaszország pedig új kerékpáros szupersztárt ünnepel. A nagy kérdés: képes lesz-e diadalmaskodni a Tour de France-on is, ami addig mindössze két olasz versenyzőnek sikerült?
Forrás: Wikimedia
Az 1937-es Tour csodálatosan indul számára: átveszi a vezetést az összetettben, és így először öltheti magára a kerékpársport legnagyobb ereklyéjét, a maillot jaune-t, a sárga mezt. Aztán a Grenoble-Briançon szakaszon, a Colau-folyó felett átívelő hídon száguldva megcsúszik, áttöri a korlátot és a folyóba zuhan. Bordatörtést és egyéb zúzódásokat szenved, ám mégsem akarja feladni. Amikor kiderül, hogy tüdőgyulladása is van, az olasz szövetség visszalépteti a versenytől.
Az 1938-as Tour de France tétje óriási. Az addigra hatalomra került olasz fasiszta rezsim azt várja tőle, hogy győzedelmeskedjen Franciaországban, hiszen ezzel remekül fel lehetne korbácsolni a számukra oly fontos nemzeti hevületet. Tiltakozása ellenére nem indítják a Girón, hogy minél kipihentebben állhasson a Tour de France rajtjához. A ránehezedő nyomás szinte elviselhetetlen.
Bartali végül óriási győzelmet arat: közel 20 percet ver a mezőnyre és elhódítja a sárga mezt. A párizsi győzelmi dobogóról aztán világos üzenetet küld Mussolininak és kormányának: nem hajlandó az elvárt karlendítéssel ünnepelni a diadalt, botrányt okozva politikai körökben.
Bartali nem duplázhatott a Tour-on, mivel a II. világháborút megelőző, egyre élesebb diplomáciai pengeváltások során Olaszország Németországgal karöltve, bojkottálta a versenyt 1939-ben. A háború kitörésével pedig nemzetközi sportpályafutásának minden illúziója szertefoszlott.
Forrás: Museo Ciclismo / Wikimedia
Bartali, Olaszország ünnepelt bajnokaként, mentesült a harci bevetés alól, de futárként szolgálatot kellett teljesítenie. A polgári közlekedés számára megbénuló országban Gino folytathatta edzéseit, azaz hetente több száz kilométért tehetett meg kerékpárjával, többé-kevésbé szabadon.
1943-ban, Mussolini letartóztatása után, az addig Németország oldalán harcoló Itália fegyverszünetet kötött a Szövetségesekkel, majd nem sokkal később hadat üzent a németeknek. Válaszul Németország megtámadta Olaszországot, elfoglalta a Rómától északra eső területeket, és Saló-i Köztársaság néven létrehozott egy bábállamot, melynek vezetői székébe visszahelyezte Mussolinit. Toszkána, Bartali szűkebb pátriája így került német uralom alá. Az ott élő zsidó származású lakosságra a legsötétebb időszak várt.
Egy nap Firenze püspöke, Elia Dalla Costa hívatta Ginót. Jól ismerték egymást, a püspök maga adta össze Bartalit és feleségét korábban. Dalla Costa püspök egyházi funkciója fedésében egy rendkívül sikeres földalatti hálózatot működtetett, amely zsidó családokat próbált kimenekíteni a megszállt Itáliából. A terv szerint, amely állítólag magától XII. Piusz pápától származott, Bartali szabad mozgáslehetőségét használták volna hamis dokumentumok, útlevelek csempészésére és célba juttatására. Bartali habozás nélkül vállalta a veszélyes feladatot. A püspök megeskette, hogy soha senkinek nem beszélhet a küldetésről.
Forrás: Antonella Porzi / Wikimedia
Így lett a Tour és a Giro bajnoka az itáliai mentőakciók lelke és központi figurája. Több ezer kilométert megtéve kerékpárján, a látszólagos edzésmunka fedésében zsidó családok százaihoz juttatta el a megszabadulásukat jelentő papírokat. A dokumentumokat legtöbbször a váz csöveiben rejtette el. Ha a katonák megállították Ginót, akkor hamar a Girón és a Tour-on aratott győzelmeire terelte a szót, és nagy hangon szólt rá a fegyveresekre, hogy ne nyúljanak a bringájához, nehogy elrontsák a szuperkényes beállítást. A terv zseniálisan működött, és Bartali nemsokára már háza pincéjében is bújtatott egy zsidó családot.
A pápa nemsokára levélben fejezte ki háláját Bartalinak. A szöveg nem tartalmazott semmilyen konkrét utalást, de a fasiszta hatóságok elfogták a levelet és felettébb gyanúsnak találták. Mivel sejtették, hogy az egyház kötelékeiből titkos akciókat szervezhetnek a zsidók megmentésére, Bartalit bevitték a hírhedt Villa Tristébe (azaz a “szomorú villába”), ahol az ellenállókat vallatták és kínozták. Jól gyanították, hogy Bartali részt vehetett a segélyakciókban, de ő - hűen a püspöknek tett esküjéhez - mindvégig tagadta azt. Azt füllentette, hogy élelmiszert juttatott el a rászorulóknak, ezért jött a köszönő levél. A vallatók azonban nem hittek neki, és minden eszközzel ki akarták szedni belőle az igazságot.
A szorult helyzetből egy volt katonai feljebbvalója mentette ki Ginót, aki szintén a vallatók között teljesített szolgálatot. Kezeskedett Bartali szavahihetőségéért, állítva, hogy jól ismeri őt a korábbi katonai kötelékből.
Deus ex machina?
Vagy a lelke mélyén meghasonlott katona mentőblöffje?
Már sosem fogjuk megtudni. Bartalit mindenesetre elengedték a Villa Tristéből, és ő egészen a toszkán régió felszabadulásáig folytatta mentőakcióit.
Forrás: Daan Noske / Anefo / Wikimedia
A háború borzalmai súlyos teherként nehezedtek Gino mélyen vallásos személyiségére. Amikor végre eljött a béke és újraéledtek a kerékpárversenyek, azzal szembesült, hogy szinte alig ismeri a mezőnyt, a régi vetélytársak életüket vesztették a csatatéren vagy sebesüléseik miatt már nem tudnak versenyezni. Gino képtelen volt a legjobbját hozni, elvesztette a Girót, az olasz kerékpársport egén pedig új csillag tündöklött, a legendás Fausto Coppi.
1948-ban, tíz évvel a fényes diadal után Bartali végre visszatérhetett a Tour de France-ra. Már nem sorolták az esélyesek közé, csak úgy emlegették: “Il Vecchio”, az Öreg. Bartali jól kezdett, több szakaszgyőzelmet is szerzett, de az összesítésben nem tudta tartani az élmenőket. A tizenkettedik szakasz után hátránya már húsz perc(!) volt, és a verseny feladását fontolgatta.
Ekkor történt, hogy egy szélsőjobboldali merénylő három lövéssel súlyosan megsebesítette Rómában a népszerű olasz kommunista vezetőt, Palmiro Togliattit (akiről később a Zsigulikat is előállító AvtoVAZ gyármonstrumot kiszolgáló várost elnevezték a Szovjetunióban). Lázadások törtek ki országszerte, Itália szinte órák alatt sodródott a polgárháború szélére. A miniszterelnök, Alcide de Gasperi kétségbeesésében azzal hívta fel a romjaiban lévő Bartalit, hogy egy nagy siker a Tour-on talán segíthetne az ország egységét hirdetni és helyreállítani a rendet.
Őrült gondolat?
Minden bizonnyal. De mi kell egy csodához?
Bartali a tizenharmadik napon megtáltosodott, és óriási előnnyel nyerte a Cannes és Briançon közötti hegyi szakaszt, szinte teljes hátrányát ledolgozva. A következő napon, egy újabb mászós szakaszon, a Galibier és Croix de Fer emelkedőin újra támadásba lendült, és a nap végén már övé volt a sárga trikó. A harmadik nap újabb kegyetlen mászásokat hozott - és Bartali csodálatos feltámadásának betetőzését. Harmadik szakaszgyőzelmét aratta sorban, ráadásul mindegyiket a hegyek poklában. Három egymást követő hegyi szakasz megnyerésére egyedül Bartali volt képes eddig a Tour történetében. Előnyét 32 percre növelte (!), ráadásul két nappal később egy sprintszakaszt is behúzott. A párizsi célba végül 26 perces előnnyel ért be.
Forrás: Anefo / Wikimedia
Az olasz miniszterelnök fantazmagóriának tetsző mentőterve tökéletesen működött. Minden szakaszgyőzelemmel enyhült a feszültség az olasz városokban, a végső diadallal pedig már túl volt az ország a legnehezebb napokon. A Tour de France-on pedig senkinek nem sikerült azóta sem tíz év különbséggel diadalmaskodnia.
Ahogy Bartali sportpályafutása véget ért, sokan próbálták faggatni őt a háborús évekről. Pletykák terjedtek hőstetteiről, de ő sosem nyilatkozott ezekről - mintha a püspöknek tett eskü haláláig kötelezte volna. “Vannak érmék, amiket az ember a kabátjára tűz ki, és vannak, amiket a szívére” - mondta fiának.
Halála után fia nyilvánosságra hozta történetét. Ennek nyomán sorra jelentkeztek a családok, akiknek az életét a valaha élt talán legnagyobb kerékpáros mentette meg a legszörnyűbb terror poklában. Bartali monumentális tetteit méltón ünnepli az utókor.
Forrás: Nationaal Archief / Wikimedia
Talán nem teljesen profán dolog csatlakozni ehhez saját szerény eszközeinkkel. Gino Bartali, chapeau!
Minden szombaton új cikkel jelentkezünk a kerékpározásról. Ne felejtsétek: amikor a pedált tapossátok, a Földet hajtjátok körbe!
Rovatunk korábbi cikkeit itt olvashatjátok.
A kerékpárosokról, zsigeri reakciók nélkül - 1. rész
Társadalmi érzékenyítő sorozat a kerékpáros magatartás jobb megértéséhez
