A gyöngybagoly főleg pockokkal, cickányokkal és egerekkel táplálkozik – nem véletlen, hogy a fészekalj nagysága nagymértékben függ a mezei pocok állományától. Természetes állományingadozása jelentős lehet. Mivel a gyöngybagoly-állomány erősen kitett a telelési időszakban elérhető táplálékmennyiség okozta magas mortalitásnak és a szélsőséges állományingadozásnak, megfigyelésüket és védelmüket komolyan kell venni. Fennmaradásuk szempontjából kiemelten fontos a még megőrizhető hagyományos költőhelyek védelme a templomokban és mezőgazdasági épületekben, illetve az új költőhelyek létesítése is a modern építmények homlokzatán vagy akár a szabadtéri költőládák kihelyezésével.
Hazai állománya állandó, a fészkelőállománya a becsült adatok alapján 340-860 pár.
Legfőképpen a forgalmas utak, a nyestek predációja és a mérgezések veszélyeztetik, de nem ritka az sem, hogy az épületfelújítások következtében szorul ki élőhelyéről vagy esik áldozatul az emberi felelőtlenségnek. Pedig a gyöngybaglyok igazán alkalmazkodóképes madarak – ahogy Brehm írja: „A harangozás legkevésbé sem zavarja szunyókálásukban s azzal se törődnek, hogy a galambok ki-berajzanak és sürgölődnek mellettük; az ember jövését-menését, sürgését-forgását csakúgy megszokták, mint a galambok zajgását s jóbarátságban élnek velük.”
Ez persze nem jelenti azt, hogy oly mélyen aludnának, hiszen a gyöngybaglyok a legkisebb zajra is felébrednek. Mihelyst észreveszik a közelítő embert, fölegyenesednek, majd himbálódzva ide-oda mozognak. Ha jobban megfigyeljük, még az arcuk is megváltozik, mintha fintor jelenne meg rajta. Éjszakai jelenlétüket közel sem kellemes rikoltozásszerű daluk jelzi: a babonás emberek körében ezért terjedt el, hogy a gyöngybagoly rikoltása veszélyt, rosszat, balszerencsét jelez.
Pedig ez közel sincs így: sőt, ahogyan azt már korábban említettük:
a gyöngybaglyok kifejezetten hasznot hoznak táplálkozásukkal, ugyanis hatékonyan gyérítik a rágcsálóállományt.
Nagyobb bogarakat is elfogyasztanak, és azért azt sem kell elhallgatnunk, hogy olykor megtámadják az apróbb, éppen szunyókáló madarakat is.
„A városokban nem ritkán megölik az ablak elé akasztott kalitkában lévő pacsirtákat, fülemüléket, rigókat stb.; a tőrbe került madarakat is nem egyszer kiszedik. Akad köztük nagyon szelíd, de vérengző természetű is. Egyik ismerősöm egyszer gyöngybaglyot kapott, mely már mintegy 8 nap óta volt fogságban: koromsötét szobájába vitte s gyertyáért sietett. Alig telt el egy percnyi idő mire a világossággal a szobába visszatért s meg is tapasztalhatta bosszúságára, hogy a bagoly barátkaposzátáját a kályha mögül elékaparintotta, megölte s félig el is költötte” – olvashatjuk Az Állatok Világa leírásában..
Egészen extrém eseteket is feljegyeztek már a gyöngybaglyokkal kapcsolatban. Például ezt a Spanyolországban rögzített jelenséget is Brehm leírásainak köszönhetően ismerjük: „Spanyolországban az a gyanú terheli a gyöngybaglyot, hogy az örökmécs olaját kiiszogatja a templomokban. Az bizonyos, hogy e lámpák nagyon használható olaja nagyon is gyakran elfogy, anélkül, hogy a gonosz tettes megkerülne; a szóbeszéd azonban azt suttogja, hogy nem a gyöngybagolyra, hanem a sekrestyésre szállhat a vád. Ezzel a gyanúsítással szorosan kapcsolatos, hogy Spanyolországban az elejtett gyöngybaglyokat tollastul, mindenestül olajban megfőzik s ilyenformán nagyszerű, hatásos orvosszert készítenek. A patikákban többnyire van belőle s habár az orvosok persze nem szokták javulni betegeiknek, mégis sokszorosan használják” – ismerhetjük meg a megdöbbentő részleteket.
A gyöngybaglyok monogámok: a hűséges párok egész évben a költőhely közelében tartózkodnak. A fészkelési időszak akár már március közepén is elkezdődhet, de jellemzően május elején indul a fészkelés, és július végén zárul. Fészket nem építenek, minimális törmelékre és szemétre kerül a 6-8 tojás, amit a tojó becsülettel meg is ül.
A hím igazi szerelmesként gondoskodik róla, és segíti a táplálkozásban.
A szülők a hanyag fészekrakás ellenére igazán jó szülőkké válnak: becsülettel nevelik az utódokat. A fiatalok a kirepülést követő 12–16 hét elteltével, azaz augusztus végén vagy szeptemberben kezdik meg kóborlásukat, ami október végére fejeződik be: ekkor már mindenki új életet kezdve vág neki a nagyvilágnak.
A gyöngybagoly (Tyto alba) 1901 óta élvez védettséget hazánkban, fokozottan védett madarunk. Természetvédelmi értéke 100 000 forint.
Nyitókép: 123RF
