A fehér libatop (Chenopodium album) Európa mérsékelt égövében mindenütt megtalálható, a tengerparttól a hegyvidékekig. A növény Eurázsiából származik, de mára Európa, Észak-Amerika, Ázsia és Afrika területén egyaránt elterjedt.
Alkalmazkodóképessége legendás: képes gyorsan reagálni a változó környezeti feltételekre,
és rövid vegetációs ideje miatt még a zord északi területeken is sikerrel termeszthető. Nyugat-Indiában és a Himalájában kultúrnövényként termesztik, és a spenóthoz hasonlóan fogyasztják.
Nevét levelének formáiról kapta: a ludak úszóhártyás lábára hasonlító kifejlett levelek miatt nevezzük lúdlábnak.
A június közepétől késő őszig zöldellő fehér libatop fiatal levelei nyersen, salátaként és főzelékként is fogyaszthatók. Régen, amikor a tavasz első zöldjeire vágyott a téli hónapok után az ember, a libatop volt az egyik első segítség.
Főzve a diós aromájú, kissé káposztaízű levelek spenóthoz hasonlóan elkészíthetők, vajban megpárolva, fokhagymával és hagymával ízesítve. Magas kálium-, vas- és fehérje tartalma van, de a spenótfélékhez hasonlóan oxálsavtartalma is magas, ezért vese- és epegondokkal küzdők, valamint savtúltengésben szenvedők számára nem javasolt a fogyasztása. Nagy mennyiségben egyébként sem ajánlatos fogyasztani, hiszen hasmenést okozhat. Fiatal virágzata főzve brokkoli helyettesítőjeként használható különféle ételek készítéséhez.
Az apró, csíkozott fekete magokat folyamatosan érleli a növény, így egyetlen szál libatop akár másfél millió magot is terem.
Magja ugyancsak értékes, ősidőktől fogva – Indiában még a hajdinánál is nagyobb becsben tartják. Régészeti feltárások sora igazolta a libatop magját a neolitikum és a bronzkor cölöpházaiban, gabonaraktáraiban és az emberi ürülében. Úgy tűnik, hogy ez a nem túl mutatós, ám annál szívósabb növény komoly szerepet játszott civilizációnk fejlődésében.
A magvakból lisztfélét őröltek és őrölnek ma is, ahol fogyasztják, majd ebből a lisztből kenyeret sütnek vagy kását készítenek belőle.
Lisztje természetesen gluténmentes, így a mai modern táplálkozási trendek szempontjából is érdekes alternatíva.
Olyan adatról is tudunk, hogy a fehér libatop magjának őrleményéből készítettek éhségkenyeret az 1891-82-es oroszországi éhínség idején.
Gyakori közép-európai recept a fiatal libatop leveleket tejfölös rántással behabarva készíteni, főzeléknek. Először a leveleket lobogó sós vízben megfőzzük, majd kipréseljük belőlük a felesleges vizet. Közben lisztből és vajból világos rántást készítünk, zúzott fokhagymával, tejföllel és egy kis ecettel ízesítik, majd hozzáadjuk a leveleket. Egy kis szerecsendióval és frissen őrölt borssal tökéletes köret készül belőle.
A népi gyógyászatban a fehér libatop régóta ismert és tisztelt növény. Levelei gazdag forrásai a C-vitaminnak, vastartalma jelentős, emellett számos ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz. A hagyományos medicina szerint tisztítja a vért, segíti az emésztést, és általános erősítő hatású, valamint féregellenes, szélhajtó, vizelethajtó és hashajtó tulajdonságokkal rendelkezik. Gyomorfekély, puffadás, vizeletpangás, torokfájás, lépbetegségek, szemproblémák és általános gyengeség kezelésére is alkalmazták.
Külsőleg használva a friss levelek leve hatásos lehet rovarcsípéseknél, kisebb sebek és bőrirritációk kezelésénél.
A népi gyógyászatban hashajtóként, férgek elleni szerként, vértisztítóként májbetegségek, lépnagyobbodás, bélgennyesedés és égési sérülések kezelésében alkalmazták.
A fehér libatop jó táplálékforrás a rovarok és a madarak számára is. Egyes bogárlárvák, valamint a lepkék és pillangók egyes hernyói a növény leveleivel táplálkoznak. Ősszel egyes énekesmadarak és a verebek szívesen táplálkoznak érett magvaival.
Minden kertben, minden gazdaságban ott van ez az érdekes és értékes növény, amit a gazdák ugyan gyomnövénynek tekintenek, de ha megtanuljuk kordában tartani terjeszkedését a kertben, hasznunkra válhat. Itt is érvényes, hogy a mérték az érték: fogyasztásával nem szabad túlzásokba esni, de ha a változatos étkezés híveiként tekintünk rá, jól beépíthető szezonális levélzöldségként hasznosíthatjuk a konyhában.
Nyitókép: 123RF
