Őshazájában a zöld juhar vagy kőrislevelű juhar lombhullató erdőtársulások elegyfaja, de számos hegyvidéki vízparti erdőtársulásban uralkodó is, és még a 3000 m tengerszint feletti magasság felett is találkozhatunk állományaival. Idehaza főleg az alföldi területeken jellemző: az ártéri erdők és a homoki akácosok ismert faja. Közepes termetűnek mondható: átlagos magassága 13 méter. Terméseit a szél és a víz, illetve az állatok is messzire terjesztik. Mivel bő magtermő és magjai jól kelnek, kiváló a szaporodási képessége. Jellemző rá az intenzív sarjképzés, és várostűrő is.
Magyarországra dísznövényként került be az 1800-as évek legelején: az első írásos említése 1802-ből származik.
A pesti botanikus kert növényfajainak listáján szerepelt a neve, és viszonylag rövid időn belül a legtöbb parkban, botanikus kertben, közterületen és kertekben is megjelent.
Lengyelországban kedvelt faja volt a méhészeknek, mert tavasszal korán nyílik, és különleges mézet tudtak készíteni belőle. Norvégiában gyakorta ültették meredek lejtős kertekben, Európa más országaiban pedig az egyik leggyakoribb, utak szélére és parkokba ültetett faj volt ezekben az évtizedekben.
Miután dísznövényként már jól teljesített, az erdőgazdálkodás is felfigyelt a fajra – és bár fája értéktelennek számított – tágtűrésű faj lévén jó növekedési eredményeket produkált, így számos helyen számoltak vele. A 19. században még homoktalajokon volt jellemző ültetése, majd az ártereken is előszeretettel alkalmazták, mígnem a hetvenes évekre felhagytak ültetésével.
Nem ok nélkül: az erdőgazdálkodásban ma már gyomfajként szerepel, és jelentős gazdasági károkat okozhat megjelenése.
A Natura 2000-es területeken jelenleg a hetedik legveszélyesebb özönnövény hazánkban: számottevő átalakító hatással rendelkező inváziós faj.
Akadályozza a természetes erdőfelújítást, mert megjelenése után az őshonos fa- és cserjefajok kiszorulnak a területről, a lágyszárú szint elszegényedik, és értékes rovarfajok eltűnését idézi elő.
Allelopátiás hatása sem vitatott: gátolja a környezetében élő többi növény növekedését. Kiskertekbe ültetésével szemben az egyik fő érv, hogy
a zöld juhar a gyümölcsösökben nagy károkat okozó amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea) kedvelt tápnövénye, így közvetetten segíti a kártevő elszaporodását.
Élettartama átlagosan 75 év, ezzel viszonylag rövid életű fának számít. Fiatal korában gyorsan nő: zöld hajtásai egy évben akár 60 cm-nél is többet nőhetnek. Öreg korára azonban sérülékeny lesz: törzse és ágai gyakran letörnek, ezért jellemző az öreg törzsek csúcsán megjelenő üstökös sarjkorona fejlődése is.
Szerkezete miatt fűtőértéke alacsony, de kiválóan faragható fa. Régebben kerítéseket, karókat, oszlopokat készítettek belőle, és a fa nedvét gyulladás- és fájdalomcsökkentő készítmények előállításához is felhasználták. A fa nedve édeskés, és bár közel sem annyira édes, mint a cukorjuhar, mégis kedvelt édesítője az őshonos lakosságnak vagy a népi praktikákat ismerőknek.
Nyitóképek: Flickr / BotanischerVerein Sachsen-Anhalt és Wikipedia / Agnieszka Kwiecień, Nova
