A Táncoló virágok kertjében a lélek is táncra perdül – a Felvidéken jártunk, kincset találtunk
Amikor összefutottunk a pilisvörösvári Kertfesztiválon, akkor érett meg az elhatározás, hogy feltétlenül be fogom mutatni a kedves Olvasóknak is ezt a bájos kertet. Nyár derekán érkeztünk ide, a Kisalföldre, a Vág folyó menti kis községbe, Negyedre, Futó Évához. Nagyon kíváncsi voltam a kert virágaira, de még inkább a permakultúrás törekvésekre, az etetőárkos módszerre.
Hogyan találtál rá a Rozuma-féle módszerre, ami alig ismert a permakultúrások számára is?
A kertépítés közben volt alkalmam részt venni Rozuma úr előadásán. Amikor elkészültek az ágyásaim, személyesen is tett nálam látogatást, és egészen el volt képedve attól, ahogyan én értelmeztem a tanításait. Sosem látott még ilyen csodás Rozuma-féle ágyásokat. Nagyon jólestek a szavai!
Volodymyr Rozum ukrán származású permakultúrás kerttervező kísérletezte ki ezt az etetőárkos módszert. A lényege, hogy egy nagyjából 40 cm mély és 60 cm széles árkot kell ásni, amelybe a dombágyáshoz hasonlóan rétegezünk bele előbb vaskosabb fadarabokat, majd felaprított ágakat, száraz növényi részeket, végül pedig a kertből kiszedett gyomokat. Az etetőárok két oldalára ültetem a növényeket. A talajt körülötte letakarom, előbb kartonpapírral, azután szalmával. Hogy csinos is legyen, vesszőkerítést fontam köré, ami idővel szintén komposztálódik. Azt hiszem, egészen jól is mutat, és kíváncsian várom, az évek alatt hogyan fog nekem muzsikálni.
Volodymyr úr, aki egy vitális, kedves, idős úr, azt mondta,
a több éves permakultúrás kísérletek alapján ez a fajta ágyás bizonyult az egyik legproduktívabbnak, az ebben termelt zöldségek, gyümölcsök laboratóriumban vizsgált értékei kimagasló eredményeket értek el.
Ezzel együtt a termőföld minőségét rövid időn belül, észrevehetően és mérhetően javíthatjuk.
Mik az eddigi tapasztalataid?
Ennek az etetőárkos megoldásnak a lényege, hogy az árokban elkezd működni egy lebomlási folyamat: egy élő, egészséges mikrobiom fog kialakulni a talajban, az emberi bélrendszer mikrobiomjához hasonlóan. Ez táplálja a körülötte viruló növényeket. A szerves anyagok bomlása kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy az aerob mikroorganizmusok és gombák fejlődjenek, amelyek táplálják és gazdagítják a talajt. Pillanatok alatt megjelentek benne a giliszták, amelyek tovább javítják a talaj minőségét. A lebomló szerves anyag hőt termel, ami szintén jó hatással van a frissen kiültetett növényekre. Most azt látom, hogy erősebben nőnek, vitálisak a palántáim, az év végére majd arról is be tudok számolni, mennyire látszik meg a termés minőségén, mennyiségén ez az új módszer.
A babfuttatómnál is ezt alkalmaztam, de ott egy gödröt ástam, köré került a vesszőből font babfuttató. A gödröt a Rozuma-féle módszerrel rétegeztem, és folyamatosan kerül ide is mindenféle kerti zöld hulladék. Láthatóan esik össze, az ágyás tényleg „megeszi” a sok-sok kerti zöldet!
A szomszéd kerítése mellett is létrehoztam egy Rozuma-árkot, mert
ennek a módszernek van egy detoxikáló hatása is, két méteres hatótávolságig: közömbösíti a mindenféle olyan anyagot, amelyek esetleg áthatolhatnak a nem permakultúrás kertből.
Amolyan védősávként keretezi a konyhakertemet.
Honnan a név: Táncoló virágok kertje?
A kert onnan kapta a nevét, hogy amikor a hűs szellő végigsuhan a virágok közt, azok finoman meghajolnak, ringatóznak, mintha csak táncolnának.
Ez a mozzanat számomra az élet természetes ritmusát, az alázat és a könnyedség tökéletes táncát jelképezi.
A látvány pedig arra hív bennünket, hogy álljunk meg egy pillanatra, nézzünk szembe ezzel a törékenynek tűnő, mégis rendíthetetlen virággal, amely mozdulatlanul él, gyökerével a földbe kapaszkodva, és minden külső csapást alázattal, de méltósággal fogad. A természet nem panaszkodik, csak él, fejlődik, és újra kivirágzik. Talán nekünk, embereknek is tanulnunk kellene ebből: megállni, megfigyelni, és megtanulni, hogyan lehet csendben, belül megerősödve, szelíden válaszolni a világ viharaira.
Hogyan született a kerted, amely Szlovákia első látogatható permakultúrás kertje?
Jelenleg több mint 900 négyzetméternyi terület látogatható a kertből. Magam szőttem a terveket: láttam lelki szemeim előtt, milyen végeredményt szeretnék, és azt rajzoltam le. De már akkor tudtam, hol, mi, hogyan fog megjelenni. Amikor fejben tervezem a kertet, vagy ültetek, az egy más tudatállapot: az alkotás és teremtés „flow” élménye. Magam csinálom, sosem bíznám másra! Sőt, ha úgy alakul, akkor még éjszakába nyúlóan is dolgozom a kertben – egészen egyedi hangulata van, amikor a kerti világítás mellett ültetek.
Ez egy három éves kert, tehát még sok minden fog benne alakulni. Amint látod, nincsen sok fa, csupán két nagyobb, amelyeket a kerttel együtt kaptam: a magnólia az öregkonyha mellett, ami épp hozott néhány szép másodvirágot, és az a furcsa formájú meggyfa. Őt át kellett ültetnem, és nagyon aggódtam miatta, hogy egy ilyen koros fa kibírja-e ezt a nagy mutatványt. Kibírta, azóta már újra termett, és ez annyira csodálatos dolog, mert gyerekkorom ízeit, őrzi édes, sötétvörös termése.
Fontos volt számomra, hogy legyen vízfelület a kertben, ami nem csak látványelem, hanem az ökoszisztémának is nélkülözhetetlen része. A tó nem nagy, viszont igen mély, hogy a növények és a halak is átteljenek benne. Azt a szépséges egyiptomi papíruszsást nemrég hoztam, nézzétek, mennyire finom, légies! A tó környékét úgy alakítottam ki, hogy a mély részhez ne lehessen egykönnyen hozzáférni, nehogy a kis unokám beleessen. Szinte áthatolhatatlan virágerdő övezi színes évelőkből, a sűrű beültetés egyben megtartja a párát, sokkal nedvesebb környezetet is biztosít.
Ebben a tavat övező, köves sávban hatalmas a vándorlás, főleg az ibolyák azok, amelyek folyton változtatják a helyüket.
A kert is egyfajta művészet, a művészet pedig igazán jó helyet talál a kertben. Időről-időre műalkotásokkal töltöd meg a kerted. Most is különleges szobrokat csodálhatunk meg: itt is, ott is előbukkan egy-egy egészen izgalmas alkotás.
Bencsics Ákos fazekasmester munkáit azért imádom, mert ezekben az élénk és ragyogó színű kerámiákban mindig van valami izgalmas plusz: a nagy halnak hátúszói régi fűrészlapból készülnek, a másiknak vasvilla a farka. A csodás pávák díszes farkának az alapja a lombsöprű. Elképesztő ötletek és a színvilága pontosan passzol a nyári évelők ragyogó színeihez. A kékek, a türkizek, a vörös árnyalati olyan mozgalmassá teszik a látványt! Az égővörös sáfrányfű, a kék iringó, ők most a főszereplők.
Szatzkerné Piroska természet által ihletett egyedi alkotásai pedig éppen az ellentettjei, finomak, lágyak, tündériek. Kerestem nekik olyan „búvóhelyet”, ahová bepillantva tűnik elő a virágok közül egy látvány-varázslat. A kertnél nincs méltóbb helyük ezeknek az alkotásoknak! Olyat szerettem volna létrehozni, mint egy galéria, ahol maga a kert adja a hátteret az alkotásoknak.
Honnan szerzed be a növényeket?
Nincs állandó forrásom. Akármerre járok, és látok olyant, ami megtetszik, és tudom, hogy jól fogja érezni magát nálam, azt viszem is haza. Legutóbb Sopronból tértem haza egy csomagtartónyi új szerzeménnyel! De van hátul egy saját „inkubátorom”, ahol magam készítem a dugványokat, a szaporításokat, ahol termelem magamnak a magokat. Ott vannak a kis bébidugványok, ott készültek a szépséges hortenziáim nagy része.
De vannak a magaságyásban olyan különlegességek, mint az őspóré, a gyaloghagyma, licsiparadicsom, mexikói uborka.
Ez egy olyan hely, ahol mindig akad munka, és ahol az új kertrészek növényei már készülődnek.
Növekedik köztük egy hatalmas, fehér liliom, amit úgy mentettem meg, és láthatóan nagyon jól érzi magát itt, azóta már vannak kis liliomgyerekei is.
Sajnálok minden kidobott növényt, így kerülnek hozzám mindenféle „mentett” növények, amelyekről már valaki lemondott.
A kezeim közt, itt a kertemben, az inkubátoromban pedig újjászületnek, virulnak!
A kert folyamatos változás, de neked új és újabb terveid vannak. Mit fognak látni majd a jövő kertlátogatói?
Volt egy álmom, hogy szeretnék reggel, mezítláb a harmatos fűben kiszaladni egyszer, fekete málnát szedni. Ez most megvalósult, olyan bőségesen terem, hogy bőven jut belőle, nem csak pár szemet leszedegetni! A másik vágyam egy üvegház, ami már épül, és reményeim szerint hamarosan be is lakhatom.
Az újonnan készülő kertrészemet egy viktoriánus kertnek gondoltam el, ennek része az üvegház is.
Most persze ebből még nem látszik szinte semmi, a fejemben azonban már ott van a megvalósult álom! Egyelőre a talaj védelmén és javításán fáradozom. Az elbontott düledező ház helyét most éppen ez a színes virágos mező őrzi. Árnyékol, hogy ne száradjon ki a föld, a sokféle növény gondoskodik az élénk talajéletről, és a virágok jó része pedig vágott virágként a vázákba, csokrokba kerül.
Ahol most a hatalmas tökindák és töklevelek burjánzanak, eddig tulipánok ékeskedtek. Őket is földvédelmi okból telepítettem. Arra gondoltam, amíg az építkezés gorombább része tart, nem kordonnal jelölöm ki a „tiltott területet”, amire nem kerülhet beton, kő, amit nem lehet letaposni, hanem beültetem sűrűn tulipánnal. Bevált, mert a szakemberek csodájára jártak, nem léptek rá, így jól vizsgázott a természetes talajvédelem. Most meg szalmamulcs közt növekednek rajta a tökök.
Épül a galéria, ahol olyan művek is helyet kaphatnak, amelyeket a szabad ég alatt nem tudnánk megmutatni, és
szeretnék egy oktatóközpontot létrehozni, ahol csupa olyan gyakorlati tudásra lehet szert tenni, ami az iskolából kimaradt.
Rengeteg szakember van hatalmas tudással, akik hangját ritkán hallani, ám a szakértelmük, a tapasztalatuk követésre érdemes. A permakultúrás témák lesznek a fókuszpontban, de tervezek sokféle kreatív, alkotó programot is.
Úgy gondolom, hogy a mostani klímaváltozás újabb és újabb kihívások elé állít mindenkit.
Sok évnyi tapasztalat birtokában a fásításban látom az egyik eszközt ahhoz, hogy legyen élhető és éltető kertünk.
Ezért ahová csak lehet, fákat ültetek. Nem egyszerű dolog kiválasztani, hogy hová, milyen fa kerüljön. Ami megfelel a talajnak, ami ellenáll a viharnak, a gyökere erős, a fája rugalmas. Lehet, hogy pionírfákat is választok, hogy azok a gyors növekedésükkel védelmezzék, árnyékolják a lassabban cseperedő fácskákat. Az öregkonyha és a ház közé is jó volna egy kisebb lombkorona, ami árnyat adna nyári délutánokon, tehát van min gondolkodni, van mit tervezgetni is.
A kertnek minden szeglete, nap nap után tanít valamire.
A kertlátogatóktól pedig sok figyelmet, szeretetet kapok, olykor új dolgokra nyitják rá a szemem és mindig új lendületet adnak!
Mi a kedvenc virágod?
Nincs kedvenc virágom. Mindig az a kedvenc, ami éppen nyílik. Most éppen a dézsákban a pompás hortenziák, a hosszan nyíló ananászliliom. Bennük van a természet csodája! Nézz bele egy virágba, gyönyörködj benne, és meglátod benne a teljes univerzumot.
A Táncoló virágok kertjében tett látogatásunk teljes képanyagát ebbe a galériába gyűjtöttük össze:
Nyitókép: Németh Róbert / Roggs Fényképészet
