A szfinx rejtvénye – egy kerékpár nyergéből

Az ember – vágja rá Oidipusz, felismerve a rejtvényben a gyermekként négy lábon mászó, felnőttként két lábon járó, megöregedve botra támaszkodó mindannyiunkat. Az átok megtörik, de csak azért, hogy egy sokkal tragikusabb átok teljesüljön be: Théba felszabadul, Oidipusz elnyeri a királynő, Iokaszté kezét – nem sejtve, hogy saját édesanyját veszi nőül. De maradjunk a rejtvénynél!

Lehet, hogy a XXI. században a szfinx azt kérdezné: mi az, ami reggel két keréken gurul, nappal négy keréken… és aztán újra két keréken – feltéve, hogy megjön az esze.

Fotó: 123RF 

Gyermekkorunkban a szabadság, az ébredő önállóság alapvető mozzanataként éljük meg a pillanatot, amikor először gurulunk kétkerekűnkön, egyensúlyunkat megtartva, hátrahagyva a szülői segítséget. Személyes élményünk lesz a sebesség, a távolság, a házunk utcája után a szomszéd utca, a kerület, a folyópart, a közeli dombok – és lassan megmutatkozik közvetlen környezetünk, most már saját eszmélő énünknek. Mindenki emlékszik az első kerékpárjára, hiszen az a parányi jármű meghatározó szerepet játszott az életében, ezernyi első élmény megszerzésében volt társ.

Mégis, hányunknak van még meg az a varázslatos kis első?

Fotó: 123RF 

A legtöbben legfeljebb eltörölhetünk egy könnycseppet, ahogy a hozzá kötődő emlékek áradni kezdenek.

És hamar hűtlenek leszünk magához a kerékpározáshoz is.

A két kereket gyorsan négyre cseréljük, abban a tévhitben, hogy ez felnőtté válásunk fontos mérföldköve. A jogosítvány megszerzése már-már társadalmi elvárás — fura szerzet, akinek nincs. Pedig a felnőtté válás igazi jele a nem szűnő elkötelezettség kerékpárunk mellett.

Kerékpározni mindenki tud. Az is, aki azt mondja, hogy nem tud.

Fotó: 123RF  

A közelmúltban, a Dolomitokban kerékpártúrázva, arra lettünk figyelmesek, hogy egy fiatalember szélvészként suhan el mellettünk impozáns versenybicaján. Megdöbbenve láttuk, hogy a bal lábát combtőből amputálták, mégis elképesztő tempót diktál megmaradt jobbjával pedálozva. Elektromos bringáinkkal megpróbáltunk a nyomába eredni, de pillanatok alatt eltűnt a szemünk elől a hegyi kanyarokban.

Aztán nemrégiben elénk került az évről évre megjelenő World Happiness Report, amely a világ országait állítja sorrendbe boldogság-indexük alapján, és

kiderült, hogy a legboldogabb öt (Finnország, Dánia, Svédország, Hollandia és Izland) megrögzött kerékpáros nemzet (igen, Izland is!).

Ezekben az országokban a kerékpáros infrastruktúra szinte megelőzi az autóst, az emberek közösségi élményként élik meg a bringázást, a lakosság egészségi és kedélyállapota pedig kimagaslóan jó.

Hmmm.

Fotó: 123RF  

Felütöttük a történelemkönyveket, és meglepetésünkre azt találtuk, hogy a kerékpár az emberiség viszonylag új találmánya. A ma ismert jármű megszületésére 1885-ig kellett várni, tehát a kerékpár egy idős az automobillal (1886, Carl Benz).

A jó ég tartott ilyen sokáig?! – néztünk össze, jellemzően humán beállítottságúak. Hiszen csak a pedált kellett összekötni a kerékkel! Már az ókorban is kerekeken gurultak a fejlettebbnél fejlettebb kocsik és szekerek, méghozzá többé-kevésbé járható utakon! Quadrigák versenyeztek egymással, birodalmak szerencséje múlt a közlekedés fejlettségén. Mi történt?

Fotó: 123RF  

Eközben gyűjtöttük a kilométereket hosszabb-rövidebb kerékpáros túrákon, és azt tapasztaltuk, hogy újra felfedezett passziónk jóval több, mint egyszerű hobbi.

A kerékpározás élet- és világszemlélet, erkölcsi döntés, mélylélektan, szövetség ember és ember között, harmónia a Természettel, személyiségfejlesztés 

– és bizony, a boldogság váratlanul feltörő forrása mindenek előtt.

Fotó: 123RF   

No meg rengeteg zseniális technológia. Megkockáztatjuk, hogy mindent összevetve az emberiség legnagyobb találmányáról beszélünk, ami mára a mérnöki lelemény elképesztő szintjeit vonultatja fel. Kerékpárral bárhová eljutunk a környezet szennyezése nélkül, miközben a rák, a cukorbetegség, a kardio-vaszkuláris betegségek, a mentális betegségek, az elhízás, a csontbetegségek kockázatát minimálisra csökkentjük szervezetünkben.

Kutatások szerint hetente legkevesebb 2000 kalóriát kellene elégetnünk fizikai edzéssel. Egyetlen bringázással töltött óra máris 1000.

Fotó: 123RF   

Elhatároztuk, hogy az egy.hu felületén közelebbről is megvizsgáljuk a történelmi léptékben fiatal és zsenge jelenséget, amelynek neve: kerékpározás. Az elkövetkezendőkben rengeteg történetet szeretnénk elmesélni két keréken összekovácsolódott barátságokról, emberi közösségekről, a vezekléshez hasonló erőfeszítésekről az emelkedőkön, a mámoros lezúdulásokról a lejtőkön.

Történeteket bajnokokról, akik legyőzték a világot, és hősökről, akik legyőzték önmagukat. És történeteket szájhősökről, akik fürdőzhetnek ugyan az ostobák csodálatában, de végül mindig kiderül, hogy a biciklijük a sufniban rozsdásodik.

Fotó: 123RF   

Átírva a szfinx ősrejtvényét, szeretnénk megfertőzni minél több honfitársunkat a kerékpározás örömével, hogyanjával, filozófiájával, történelmével. Szeretnénk bemutatni a kerékpárok csodálatos világát, és ezzel arra ösztökélni mindenkit, hogy vegye elő a bringáját – amíg nem késő.

Szeretnénk a világ legboldogabb országában élni.

Kedvcsinálónk a Dolomitokból:

 

Hamarosan találkozunk. Ne feledjétek: amikor a pedált tapossátok, a Földet hajtjátok körbe!

Nyitókép: 123RF