Teljes gyógyulás szinte nincs, de elkerülni el lehet: beszéljünk a combnyaktörésről!

Egészség

Teljes gyógyulás szinte nincs, de elkerülni el lehet: beszéljünk a combnyaktörésről!

A combnyaktörés és rehabilitációja hihetetlen fájdalmas, fáradságos és lelkileg is megterhelő nehézség egy ember életében. Bár egyre többeket érintenek ezek a sérülések, még mindig nem foglalkozunk eleget a prevencióval, amire olyan nagy szükség lenne. Ahogyan azt sem tudjuk, mire számíthatunk, ha egyszer megtörtént a baj. Ideje ezen változtatni!

Csípőtájon, a combcsont felső területén előforduló törések száma az utóbbi évtizedekben jelentősen és folyamatosan növekedett világszerte. Csak az USA-ban évente 1,6 millió ilyen esetet rögzítenek, ami pedig még rosszabb hír: ezen esetek 90 százaléka 50 év felettiekkel történik baleset.

Gerontológiai kutatóként és oktatóként egyre több az olyan szenior diákom, főleg asszony, aki ilyen sebesülések miatt nem tud többé hozzánk jönni kurzusokra, előadásokra. A csípőtáji törések leggyakoribb esetei közvetlenül a combfej alatti részt érintik – ez a combnyaktörés (FNF).

Mivel a balesetek váratlanul történnek, nem egyszer hirtelen traumával járnak, amelyet a szervezet gyengülő izom- és csontrendszere nem tud azonnal orvosolni. Míg a súlyos problémát orvosi szempontból hamar, leggyakrabban műtéttel kezelik (szóba jöhet belső rögzítés, részleges vagy akár teljes csípőprotézis is), a műtét utáni rehabilitáció minden esetben nagyon hosszú, sok türelmet és alapos odafigyelést igényel. Ahogyan a történtek lelki feldolgozása is.

Mit tehetünk a baj előtt és az után? 

Elsődlegesen mindenkinek, de még inkább az 50 év felettieknek feladata az, hogy ezeket az eséseket elkerüljük, illetve az, hogy a csont- és izomrendszerünket olyan állapotban tartsuk, hogy ha az esés bekövetkezik, ne történhessen súlyos károsodás. Ennek érdekében (is) nagyon fontos ügyelni arra, hogy rendszeres mozgással az izmaink megfelelő erő- és rugalmassági állapotban legyenek, s különösen hölgyek esetében emellett a csontsűrűségre figyelni érdemes, akár gyógyszerek, akár kalcium-kiegészítők formájában segíteni a szervezetünknek. Ezen szerek kapcsán fokozottan igaz az, hogy ne ugorjunk be az első természetgyógyászati boltba valami csodakapszuláért, hanem orvosi, gyógyszerészi adagolás szerint, a lehetséges mellékhatásokat elkerülve szedjük őket!

Időskorban nem lényegtelen az sem, hogy megtanuljuk a helyes eséstechnikát, erre Magyarországon is léteznek már szenior tanfolyamok

Amennyiben az esés bekövetkezik, s a combnyaknál törés keletkezik, valószínűleg műtétre van szükségünk. Nagyon ritka esetben persze előfordulhat az is, hogy nem kell sebészeti beavatkozásnak alávetni magunkat, de rehabilitációra minden esetben szükség van!

Egy ilyen műtét után a szakirodalom szerint a felépülési idő minimum 3-4 hónap, s ez alatt az idő alatt a betegnek rendszeres fizikoterápiára van szüksége. Ezt szakképzett gyógytornászokkal kell végezni, akik minden esetben négy fázison viszik át a beteget: elsőként a feladat a csípő lehető legjobb stabilizálása, de ezzel együtt már elindul a csípő és a láb izmainak erősítése, majd ha ez valamennyire megtörtént, a csípő mozgékonyságának javítása következik. Ezek után következik a megfelelő járás kialakítása, amely lehetséges, hogy egészen más elven kell, hogy működjön, mint az eddig megszokott, mivel ezt a területet immár kevéssé szabad terhelni,

100 százalékos gyógyulásról csak egészen ritka esetben lehet beszélni.

A gyógytornászok nagyon gyakran megtanítják a helyes fekvést és ülést is, például egy ilyen műtét után nem javallott keresztbe tett lábakkal vagy magasított ülőalkalmatosságokon ülni – és ezt immár életünk végéig komolyan be kell tartanunk.

Az esetek túlnyomó többségében különféle megmaradó problémák életünk végéig kísérnek. Éppen ezért, amíg nem ért minket ilyen trauma, mindent meg kell tennünk azért, hogy csontsűrűségünk, izomrendszerünk és izomerőnk a lehető legjobb állapotban legyen, s ha esésre kerül sor, akkor ez a helyzet is jobban védjen minket. Ha pedig a törés bekövetkezik, és műtétre kerül sor, akkor türelemmel és a gyógytornásszal való koncentrált együttműködéssel éljünk, a lehetőségek teljes határáig eljutó gyógyulás érdekében!

Ajánljuk még:

 
X
Már követem az oldalt