Szíverősítő csodaszer mellékhatások nélkül: a galagonya ereje

Bizony: Weöres Sándor legendás sorai egy villámcsapásszerű szerelmi vallomás költői képei voltak. Hogy miért pont a galagonya, azt azóta is titok övezi. Az évezredek során számtalan jelentést tulajdonítottak neki, de egyik szimbolika sem talált igazán.

A korai germán kultúrában temetkezések alkalmával használták, hogy segítsen a lelkek mennybejutásában, az ókori Görögországban galagonyavirágba öltöztették a menyasszonyokat, a kelták a tél és sötétség istenségének tulajdonították létezését. A britek szerint virágzó ága halált hoz a házhoz, a keresztény hagyomány viszont Mária szüzességének jelképeként ismeri. Sokan szent növényként tisztelik, mások tartanak tőle. Egy biztos: szívünkre gyakorolt jótékony hatását kevesen kérdőjelezik meg:

a galagonya ugyanis a szív védőnövénye.

Természetes gyógyírnek tartják szívritmuszavarok, szívelégtelenség és artériás görcsök esetén, serkenti a keringést, csökkenti a vérnyomást és a koleszterint. Javítja a szívizomzat vérellátását, segíti az anyagcsere-folyamatokat, így napi pár csésze galagonyatea rendszeres fogyasztása jelentősen javítja a szívbetegségben szenvedők általános állapotát. A tea készítésekor egy bögre forró vízbe tegyünk egy teáskanálnyi szárított galagonyalevelet, és húsz perc után szűrjük le.

A szívre gyakorolt jótékony hatása mellett sok más előnyéről is szólnak a krónikák: az ókorban kígyómarásra, lábszárfekély gyógyítására és hasmenés kezelésére is alkalmazták. Központi idegrendszerre gyakorolt jótékony hatásai miatt segít a szédülés és a szorongás kezelésében, stresszoldó, nyugtató, sőt még altató hatással is rendelkezik a hagyományok szerint.

A modern fitoterápiában az egyik legbiztonságosabb gyógynövényként tartják számon, hiszen mellékhatásai még hosszan tartó használat során sem tapasztalhatók. Kiemelkedő haszna és jelentősége miatt 2015-ben az év gyógynövényének is választották (ami idén éppenséggel a kasvirág, azaz echinacea volt).

Ezerképpen ezerjó

Leveleit kora tavasszal, virágzó hajtásai májusban gyűjtjük. Az érett, de még nem dércsípte terméseket ősszel leszedjük, megszárítjuk, és üvegben tároljuk.

Vitamintartalmát télen is élvezhetjük, elég egy bögre forró teával megörvendeztetnünk magunkat. Frissen zselét és mártást is készíthetünk belőle, de egészben fagyasztva is eltehetjük későbbre, így a hűvösebb hónapokban tesztelhetjük a galagonyamártás különleges zamatát.

Ha szeretnénk kipróbálni a galagonyalekvár fűszeres ízvilágát, akkor a frissen szedett bogyókat törjük át, kevés vízzel és a lekvárfőzés során megszokott cukormennyiséggel főzzük puhára, szűrjük át, majd (ha szükséges) egy kevés pektinnel sűrítsük. Ízlés szerint adhatunk hozzá egy kevés vaníliát, szegfűszeget, fahéjat vagy rózsaborsot.

Az átszűrt „galagonyapüréhez” zselésítőt is adhatunk, és szilikonformákba öntve zselét készíthetünk belőle. Ha viszont az átpasszírozott galagonyát vízzel hígítjuk, akkor kiváló szörphöz juthatunk. Tinktúra készítéséhez egy csokor virágos hajtást tegyünk egy üvegbe, öntsük fel annyi pálinkával, hogy ellepje, és 6 hétig tegyük hűvös helyre. Naponta megrázogatva érleljük, majd az idő lejártakor szűrjük le. Kúraszerű alkalmazásakor naponta kétszer egy kávéskanálnyi mennyiséget fogyasszunk, három héten át.

Igazi népi csodaszer a galagonya, tehát most, míg szezonja van, egy kellemes erdei séta alkalmával ne feledkezzünk meg róla: szánjunk egy kevéske időt a szüretre, a téli hónapok fáradalmai ugyanis hálásak lesznek egy kellemes nyugtató és szíverősítő galagonyáért. 

Nyitókép: JA2020 képe a Pixabay -en