Mi az ALS?
Az ALS egy halálos betegség, mely a mozgatóideg fokozatos leépülésével jár, és fokozatosan romló izomgyengeséghez vezet. A betegség átlagos túlélése a diagnózistól számítva kettő-öt év: az akaratlagosan mozgatható izmokat beidegző agyi és gerincvelői mozgató idegsejtek lassan elpusztulnak. Először csak az ing begombolása okozhat gondot, vagy a ceruzával írás, később már a beszéd, a nyelés, a végtagok mozgatása is súlyos zavarokat szenved, végül az izomrendszer gyakorlatilag megbénul, s a betegek nagyon gyakran megfulladnak.
Az amiotrófiás laterálszklerózist a 19. század közepén egy francia orvos, Jean-Martin Charcot azonosította, de széles körben akkor vált ismertté, amikor 1939-ben egy amerikai baseball-játékosnak, Lou Gehrignek vissza kellett vonulnia az ALS miatt – ő másfél esztendőre rá, 37 évesen meg is halt. Még ismertebb talán, hogy Stephen Hawkingot is ez a betegség gyötörte. A világon nagyjából másfél percenként diagnosztizálnak ALS-sel embereket.
Az amiotrófiás laterálszklerózis háttere
Az ALS háttere kapcsán az orvosok egyelőre a sötétben tapogatóznak. A genetikai okok nem igazán jellemzőek, az érintettek kb. 9-10 százalékánál feltételezhető az örökölt hajlam. Erős rizikófaktor viszont a dohányzás, illetve a mozgásszegény életmód, ami eleve gyorsítja az izomrendszer leépülését. A betegség bármely életkorban kezdődhet (Hawkingnál ez 21 év volt), de 50 év felett jellemző. Az is tudható, hogy a fiatalkori, rendkívül intenzív, gyakorlatilag napi 24 órás stressz hatására nagyobb az időskori kialakulás valószínűsége – ezt bizonyítja például, hogy az amerikai katonai veteránoknál nagy százalékban fordul elő ez a betegség.
Bár a stressz és a dohányzás rizikófaktor, a táplálkozás e betegség kialakulásánál nagy valószínűséggel kevésbé játszik közre. A lefolyás lassítása kapcsán szokták csak hangsúlyozni az orvosok és a kutatók, hogy együnk több zöld színű zöldséget (brokkoli, fejes saláta, spenót, kelbimbó stb).
Élet ALS-sel
Az ALS jellemzően egy oldalon, egy testtájon kezdődik, gyakorta a kar környékén, és innen terjed a törzsre, a nyakra. Korai tünetek közé sorolható a kéz ügyetlensége, gyengesége, a kézizmok sorvadása, izomrángás, a gyors kifáradás. Súlyos tünet a járási nehézség és a beszéd, a rágás, a légzés képességének fokozatos gyengülése, elvesztése.
Mit tehetünk, ha felmerül, hogy magunk is érintettek vagyunk? Ne essünk pánikba, ha váratlan izomgyengeséget vagy fogási problémát tapasztalunk, esetleg a lábainkat gyengének érezzük. Keressük fel körzeti orvosunkat, aki ha indokoltnak látja, elküld minket egy neurológiai vizsgálatokra – az esetek túlnyomó többségében kiderül, hogy más, sokkal enyhébb probléma áll a háttérben. Amennyiben viszont korai stádiumban diagnosztizálják az ALS-t, a folyamat lassítására egyre több és jobb gyógyszer áll rendelkezésre, amely fizikoterápiával kiegészülve több évet adhat az ember életéhez.
Mint minden betegség kapcsán, itt is elmondható tehát, hogy a korai diagnosztizálás javíthat a helyzeten. Ezért nagyon fontos, hogy figyeljünk testünk üzeneteire, és ha szokatlan jeleket észlelünk, forduljunk szakemberhez!
Ajánljuk még:
