Nemcsak élvezetes, de egészséges is: a délutáni szunyókálás dicsérete

Mindannyiunk életében elérkezett az a pillanat, amikor végre megszabadulhattunk a délutáni alvástól – valaki emlékszik rá, valaki nem. Bennem például élénken él a kép, hogy nyitott szemmel fekszem az óvodai kinyitható ágyon, és több társammal együtt hangos utálatomat fejezem ki az alvás intézménye ellen.

Ugrunk egy nagyot az időben, mert legközelebb akkor kúszott be a napközbeni szieszta az életembe, amikor várandós voltam – egy szemvillanás alatt átértékelődött a vele való kapcsolatom. Szerettem. Ám a szülés után végképp megváltozott a viszonyunk. Már nemcsak azért tettem össze a két kezem, hogy a babám (végre) elaludjon, de azért is, mert akkor én is kidőlhettem egy rövid időre.

Megtanultam, hogy igenis lehetséges 3 percet aludni, és azt is, hogy bizonyos fáradtsági szinten még ez is életmentő lehet.

Azóta a gyerek nő, és az ő életében is elérkezett az a szakasz, hogy a délutáni alvás gyűlöletes dolog lett. Én viszont rájöttem, hogy nem is annyira ördögtől való, amikor az embernek van rá lehetősége. Az pedig, hogy még mindig cikinek érezzük? Hülyeség!

Mit mond a tudomány a sziesztáról?

Nagyon jól tudjuk, hogy bizonyos mediterrán országokban bevett szokás a délutáni szieszta. Bár a mi hagyományos munkarendünk nem igazán sziesztapárti, sokak szerint a napközbeni szunyókálás egyébként is csak időrabló tevékenység. Mert helyette mennyi fontos dolgot megcsinálhatnánk a ház körül, a gyerek körül, és úgy egyáltalán – szeretünk a tökéletesség szerepében tetszelegni, és a tökéletes napba a délutáni alvás sok helyen nem fér bele.

Pedig a szunyókálás jó dolog ám, hozzájárul ahhoz, hogy egészségesek maradjunk. Többek között javítja a memóriát és a kognitív teljesítményt is.

Természetesen elengedhetetlen az egyensúlyra való törekvés, mert a túl sok délutáni alvás éppen ellenkező hatást vált ki: felborítja a cirkadián ritmust, és nemcsak a pihentető éjszakai alvásnak lesz annyi, de a délutáni alvás után is sokáig kábának érezzük magunkat.

A sziesztára leginkább alkalmas időszak 13.00 és 15.00 óra között van. Az emberi szervezeten ekkorra, nagyjából 8 órával a reggeli ébredés után, természetes fáradtság lesz úrrá.

A napközbeni alvás energiával tölt fel, csökken a stressz, javul a memória, a koncentráció, és sokkal hatékonyabban tudjuk ellátni a feladatainkat. Bizonyos kutatások szerint a rendszeres szieszta közvetlenül hat a keringési rendszer egészségére is.

Amióta rendszeresen és aktívan sportolok, én magam is beláttam a rövid szunyókálások előnyeit, ezért ha csak lehetőségem van rá, és a szervezetem igényli, nem tagadom meg tőle.

Mennyi az annyi délutáni alvásból?

A tudományos szakemberek között megoszlanak a vélemények a délutáni alvás ideális hosszúságáról. Egyesek szerint 15-30 perc közötti alvásidő éppen elegendő, hogy az alvási ciklus során ne jussunk el a mélyalvás fázisába. Mások szerint az egy óra hosszúságú alvás sokkal hatékonyabb, mert akkor a teljes alvási ciklust végigjárjuk. A mélyalvás fázisában a szervezet energiaháztartása áll helyre, míg a gyors szemmozgásos REM-fázisban az agy az éberen gyűjtött információkat dolgozza fel.

Ha van lehetőségünk, érdemes kísérletezni,

hogy mennyitől érezzük magunkat kipihentebbnek a nap folyamán, és mi az a mennyiség, ami nem borítja fel az éjszakai alvást.

Végezetül három megszívlelendő tanács a még hatékonyabb délutáni szieszták érdekében:

1. A kávéfogyasztás kerülendő délután, hogy a koffein ne zavarja meg a szunyókálás minőségét.
2. Ha csak nagyon rövid idő áll a rendelkezésedre, hogy lehunyd a szemed, akkor se hagyd ki a lehetőséget. Állítsd be ébresztőórát, hogy biztosan felébredj, amikor kell.
3. Ha a munkarended nem teszi lehetővé, hogy napközben ledőlj, vagy csak nem szeretnél aludni, akkor is felfrissítheted magad a meditáció segítségével. 

Egy rugalmas munkarend és a home office e téren is csodás tapasztalatokat hozhat – szerintem kísérletezz!