„Nem értették, hogy két diploma után tényleg ugri-bugrival akarok foglalkozni?!” – Interjú Almásy Csilla gyógytornásszal

Almásy Csilla

Közgazdászból fitneszedző, majd gyógytornász lett; megalapította az Almásy Mozgásakadémiát, ahol edzőknek és gyógytornászoknak oktatja a krónikus derékfájásra kidolgozott a TripleX tréninget, amit már orvosok is írnak fel betegeiknek. 10 éve a Varidance tánccsoport trénere, gyógytornásza. Az Ország Gerinctornája rendezvénysorozat főszervezője, amelyet idén december 4-én tartanak. Szeretné, ha minél többeknek sikerülne megelőzni, meggyógyítani gerincproblémáit.

Az eredeti végzettséged közgazdász, mára mégis te lettél a magyar fitneszipar egyik szakértő „influencere”. Hogy keveredik egy közgazdász egészségügyi területre?

Eszembe sem jutott sokáig, hogy az egészségügyben dolgozzak. A szüleim kétkezi munkások voltak, teljesen természetes volt, hogy azt akarták, én is tanuljak valamilyen szakmát – a felsőoktatás nem volt opció. Gimnáziumba akartam menni, de anyukám úgy intézte, hogy szakközépiskolába adjuk be a felvételimet, így végül is igazgatás-ügyvitel szakon tanultam egy közgazdasági szakközépiskolában. Ezt egyébként azóta sem bántam meg, nagyon sok hasznos dolgot tanultam ott. Mindenféle gazdasági ismeretre szert tettem, illetve tanultam jogot is, ami piszok gyorsan ment, szinte befolyt a fejembe a tananyag, úgyhogy a jogi pálya felé fordultam. Az érettségi után szülővárosomban, a székesfehérvári közigazgatási hivatalhoz mentem dolgozni. Aztán rájöttem, az én lelkem nem igazán illik a közigazgatás szigorú szabályokkal teli konzervatív légkörébe. Végül két évet dolgoztam ott, elvégeztem az Államigazgatási Főiskolát, amivel a család első diplomása lettem, majd elköltöztem Budapestre. A nagy múltú és patinás, akkori nevén Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál helyezkedtem el szerkesztőként, és közben az ELTE jogi karára is jelentkeztem, ahová bár felvettek, végül a főszerkesztőmmel folytatott beszélgetés a külgazdaság irányába terelt, így lettem közgazdász. 

Ebben a szakaszban volt bármi kapcsolatod a sporttal?

15 éves koromtól jazztáncoltam, utána konditeremben „emelgettem a vasakat”. A csoportos órákra járás négy-öt évvel később kezdődött, és nagyon megtetszett; izgalmas volt és a „bugi is benne volt a lábamban”… Innentől kezdve ugyanaz a sztorim, mint minden edzőé: beiratkoztam egy OKJ-s alapképzésre, nekem akkor csak az aerobic oktatóira volt lehetőségem. Utána szinte azonnal rám talált a gerinc vonal, elvégeztem a személyi edzői tanfolyamot is, de az összes fitnesztovábbképzésem a gerinccel kapcsolatos.

Rengetegen járnak edzésekre, mégsem lesz mindenkiből edző. Nálad mi hozta a pálfordulást?

Megfogott, sokat adott, és nagyon élveztem. 15 évet dolgoztam különböző jogi és gazdasági kiadóknál, a végén már marketinggel is foglalkoztam, de közben a fitneszes gerincvonalon is lettek sikereim, így más edzőkhöz hasonlóan nekem is döntenem kellett, melyiket folytassam. Azt vallom, hogy

amennyi energiát beleteszel valamibe, annyit fogsz tudni kivenni belőle. Ha megosztod magad, akkor a sikereid is megosztottak lesznek.

Számtalanszor ültem úgy az irodában, hogy a szívem-eszem a délutáni óráimon járt, készítettem fejben az óraterveket. A munkahelyemen sem tudtam úgy teljesíteni, és a fitnesz karrierem sem tudott haladni rendesen, hiszen napi 8 órában minimum bent kellett lennem. Amikor viszont elhatároztam, hogy felmondok és a figyelmem csak egy dologra összpontosítom, mint egy rakéta, úgy indult el a karrierem.

A másik, hogy én nem vagyok jó alkalmazottnak. Mindig ambíciózus voltam, más vállán nem lépkedtem soha, de nagyon haladtam mindig előre. Én nem tudom más gondolatait kivitelezni, nem vagyok az, akinek valaki megmondja, hogy ezt csinálja, akkor megcsinálja. Nem ilyen a természetem. Én azt szeretem, amikor a fejemben megszületik valami és én azt megcsinálom a magam módján. 15 év alkalmazotti létnek kellett eltelnie, hogy ezt ki tudjam mondani. Addigra elkezdtem látni a másik világot is, ahol én osztom be az időmet, ahol valami leírhatatlan örömmel tölt el az, amit csinálok, hogy a vendégek nem riválisként néznek rám, ahogy néhány kollégám az előző munkahelyeimen, sőt, viccesen fogalmazva még mosolyogva is teszik, amit oktatóként mondok nekik. 

Mit szólt hozzá a családod, a környezeted, hogy te hirtelen közgazdászból fitneszedző leszel?

Nem mondanám, hogy nem támogattak, de nem nagyon értették a váltást. Nem értették, hogy két diplomával és ennyi tapasztalattal én most komolyan „ugri-bugrival” akarok foglalkozni?! Ekkor már férjnél voltam, de hála Istennek nem szólunk bele a másik életébe ilyen szinten, nem vétózunk meg semmit.

Csilla az Instagramon videós bejegyzésekben igyekszik minél többféle hasznos gyakorlatot mutatni

Mit láttál meg a gerincben, a gerinctornában anno edzőként, ami egészen az egyetemig vitt?

Lenyűgözött az a mérnöki precizitás, ahogyan a gerincünk működik. A tüzet a gyógytorna iránt kétségtelenül Kis Mónika lobbantotta fel bennem, aki a Fitness Company oktatója. Én előtte nem találkoztam gyógytornásszal. Árad belőle a szakmája iránti szerelem, neki köszönhetően „ütött be” nálam a gerinc, és kezdtem falni a szakirodalmat. Azóta is az számomra a maximális kikapcsolódás, ha elterülhetek valahol és a szakkönyveimet olvashatom. 

Egy interjúban azt mondtad, aggódtál, hogy harmincévesen hogyan fogsz egy kőkemény, sokszor reggel 8-tól este 8-ig tartó, négyéves gyógytornászképzést nappali szakon elvégezni. Ehhez képest nemcsak, hogy elvégezted, de idén iratkoztál be a Pécsi Egyetem doktori iskolájába. Mit tanácsolnál azoknak, akik szintén 30 felett vannak és kacérkodnak az egyetem gondolatával, vagy azzal, hogy belevágjanak egy új karrierterületbe?

Ha megszületik a vágy, mindent el kell követni, hogy megcsináld, mert nem történik meg magától. Én azt szoktam mondani a keresztfiamnak, akit kicsi kora óta terelgetek az életben, hogy muszáj nekiindulni, mert nincsen semmi baj, ha kiderül, hogy mégsem megy valami. Szerintem nagyon sok ember fél attól, hogy kudarcba fullad a terve, és már eleve neki sem fut, mert nem akarja a kudarcot. Én ilyenkor mindig visszakérdezek: és akkor mi van, ha nem sikerül? Baj nem történik, az élet megy tovább.

Ha visszatekintesz, érzel bármiféle megbánást, hogy nem edzőnek-gyógytornásznak mentél már az elején?

Szoktam gondolkodni azon, hogy mi lett volna ha nem „vén fejjel” leszek gyógytornász, de egyszerűen nem jutott ez akkor az eszembe, annyira a jogi pályára készültem. Amikor a frissen érettségizőkkel jártam a Semmelweisre, sokat gondoltam arra, hogy micsoda előnyük van velem szemben; 15-16 év tapasztalatuk lesz, mire olyan idősek lesznek, mint én, amikor a kezembe fogtam a gyógytornászi diplomámat. Viszont az én első két diplomám és az üzleti szférában szerzett tapasztalatom nagyon hasznos tudást adott. Rengeteg gyógytornász és edző kolléga mondta nekem, hogy megrekedtek a vállalkozásuk felépítésében.

Szakmailag jók, de nem tudják, hogyan csináljanak egy jó céget. Ez nagy hiányossága az oktatásunknak még mindig,

ugyanis aki például gyógytornászként végez, az nem feltétlen kórházban képzeli el a jövőjét. Fel kellene őket készíteni az üzleti életre is, és ez az edzőkre is vonatkozik – nekem legalább ez nem volt új terep.

A férjed is vállalkozó, 22 éve vagytok együtt. Szerinted egy vállalkozónak vállalkozót kell választania párjául, hogy működjön a házassága is és álmainak megvalósítása is? Több ilyen történetet hallottam már edzőktől, hogy a vállalkozói lét tette tönkre alkalmazottként dolgozó párjukkal a kapcsolatot.

Hát, igen problémás lenne, ha az egyikünk 8-tól 5-ig dolgozna. Szerintem az úgy jó, ha van némi hasonlóság az időbeosztásban. Nálunk nagyon jó ez a fajta rugalmasság, hogy ha mondjuk elintéznivalóink vannak délelőtt, vagy két napra el akarunk utazni, akkor mindketten félre tudunk tenni mindent. 

A sok szereped és tevékenységed közül melyiket élvezed a legjobban? Mit tekintesz a legnagyobb missziódnak?

Imádok a szakkönyveimbe belefulladva olvasni és szívni magamba az információkat, a betegeimmel való foglalkozás a lelkemet tölti fel: látni, ahogy gyógyulnak, azok a kötődések és kapcsolódások nagyon sokat adnak. Az én terápiámban nagyon fontos a lelki rész is, nem is nevezném ezt munkának, talán inkább tényleg misszió, ahogy te fogalmaztál. A csoportos óra is nagyon klassz, jó a zene, mindenki mosolyog, jók az energiák. A tanítás, látni, ahogy az elmék nyílnak, megélni, hogy másokat inspirálok az útjukon, például nem egyszer arra, hogy ők is gyógytornásznak tanuljanak…Nem tudok választani, mindegyik kell számomra a teljességhez.  

Mi volt a legemlékezetesebb jó élményed edzői-gyógytornászi-oktatói karrierfutásod során?

A legnagyobb érzelmeket az mozgatta meg, amikor egy sportolóval dolgoztam, aki komoly derékfájással keresett meg, úgy nézett ki, hogy talán még abba is kell hagynia a sportot. Gyógytornásza és stabilizációs edzője lettem, és annyira sikerült rendbe hozni, hogy utána számos világbajnoki címet nyert. Az egyik thaiföldi versenyén én is kint lehettem. Nehéz könnyek nélkül felidézni a pillanatot, amikor látod a sportolódat ott állni a dobogó tetején. Kasza György többszörös világbajnok jet-ski versenyző volt ez a sportoló.

A mai világban mi az a minimum, amit minden embernek be kellene építeni az életébe, hogy megőrizze a gerince egészségét?

Ez egyszerű kérdés: a mozgást. Nem feltétlenül kell edzésre gondolni, szimplán csak több aktivitás elég lenne. Ugyanis nem magával az üléssel van a gond, hanem azzal, hogy órákat töltünk egyetlen testhelyzetben. A Bakonyban élő nagymamámék minden reggel 5-kor keltek és végigmozogták a napot. Ma a napi 8-10 órás statikus terhelés rengeteg káros fiziológiás folyamatot indít el a testünkben. Ha csak minden 20 percben elmennénk a szobában lévő polcig, leemelnénk a tetejéről nyújtózkodva valamit, majd leguggolva letennénk a földre, máris tennénk valamit a gerinc egészségéért.  

Hogy látod a magyar lakosság átlagos fittségi állapotát?

Szerintem rosszabbul állunk a nemzetközi átlaghoz képest, nagyon sok az elhízott ember Magyarországon, akik mozgásszegény életmódot folytatnak. És nyilván itt

nem arról van szó, hogy mindenkinek bikinimodellnek kéne lennie,

mert én fitnesz szakemberként nagyon nem ezt a vonalat képviselem, sőt: 5 „plusz” kilóval még abszolút lehet egészséges az ember. Mozogni az egészség megőrzése miatt kell, pláne mostanság. A Covid is azért tud tarolni, mert sok az alapbetegséggel rendelkező ember.

Azért dolgozol, hogy mások jobban legyenek. Mit teszel azért, hogy te jól legyél?

Heti 4-5x tartok csoportos órákat, ami valamilyen szinten engem is megmozgat, de szeretnék visszatérni a saját edzésre is rendszeresebben, eljárni másokhoz edzeni. Általában a rövidebb, de mindennapos edzéseket preferálom, egyrészt mert ez jobban belefér az időmbe (mire beérnék a terembe, már le is edzettem itthon), másrészt, mert hatékonyabb, mint heti 1-2x másfél óra, amibe „belehalsz”.

A mentális kikapcsolást még tanulnom kell, hogy hazaérve ne a géphez üljek le, hanem a kanapéra,

vacsorázzunk meg rendesen, beszéljük meg a napi dolgokat az asztalnál, nem a tévé előtt, ápoljuk a baráti kapcsolatokat…Most már több időt fordítok erre. Színházba és koncertre sokat járunk.

Ennyi elfoglaltság mellett fel sem merem tenni a kérdést, de: milyen projektek vannak a fejedben, amik megvalósításra várnak?

Elvileg szeptemberben indult volna az új weboldalam az online videótárral, de elúsztam a többi munkámmal sajnos, most úgy néz ki, hogy karácsonyra már teljesen kész lesz. Illetve most már elárulhatom, hogy a Magyar Szabadidősport Szövetség elnyert egy nagyobb támogatást az Emberi Erőforrások Minisztériumában, mely több hónapon át ingyenes mozgáslehetőséget biztosít gyerekeknek, felnőtteknek. A program neve: Országos gerincvédelmi és fittségi program. Ennek a projektnek a szakmai vezetője leszek és a TripleX training edzői csapatával fogjuk elkészíteni az online edzéseket. Nagy munka lesz, de már várom, hogy elkezdjük!

Nyitókép: Almásy Csilla, Facebook