Mérgezi az ételünk, mégis főzünk vele? – Fókuszban az alufólia

Egészség

Mérgezi az ételünk, mégis főzünk vele? – Fókuszban az alufólia

Az alufólia nem a konyhában, de még csak nem is a háztartás területén bukkant fel, hanem egy akkoriban igen kedvelt versenyen: a hőlégballonok megmérettetésén. A kérdés csak az, hogy vajon van-e okunk örülni annak, hogy mégis oda került?

Az alufólia valószínűleg sehol sem lenne az alumínium 1807-ben történt felfedezése nélkül, és Hans Christian Orsted dán fizikust sem mellőzhetjük a sztoriból, aki 1825-ben elsőként állította azt elő. A könnyűfém hamar a toplista élére került: III. Napóleon egyenesen a jövő alapanyagaként tartotta számon, és mivel körülményes előállítása miatt egy vagyonba került, voltak olyan uralkodók, akik saját koronájukat is alumíniumból készíttették. A sokáig státuszszimbólumnak számító, ezüstös színű fém a Hall-Héroult-eljárásnak köszönhetően a század végére könnyen és nagy mennyiségben előállíthatóvá vált, így szinte egyik napról a másikra vált a háztartások meghatározó szereplőjévé.

Az alufólia kialakulásához szükség volt egy kíváncsi és kísérletezni szerető ifjúra, aki a svájci Neuhausenben működő első európai alumíniumgyár alapítójának fia volt. Az ifjú Robert Viktor Neher a hőlégballonozás szerelmeseként azzal töltötte szabadideje nagy részét, hogy rájöjjön, hogyan tudná jobbá tenni a ballonok szigetelését. Kísérletei során arra a megállapításra jutott, hogy ha a selyem ballont alumíniumfóliával borítja be, az tökéletes szigetelést nyújt majd a ballonba eresztett gáznak. És bár ezen a területen az alumínium kudarcot vallott, Neher figyelmét továbbra is az új könnyűfém kötötte le, és rövidesen bele is kezdett az alufólia gyártásának tervezésébe.

Az elképzelés azonban közel sem volt újszerű. Ekkor már ugyanis a fólia, mint csomagolóanyag jelen volt a korabeli Európában, csak az nem alumíniumból, hanem ónból készült. Ez korántsem számított a legjobb megoldásnak, így nem meglepő, hogy az élelmiszeripar nagy lelkesedéssel fogadta Neher 1910. október 27-én szabadalmaztatott hengerelt fóliáját. Az elsők között volt a berni Tobler, aki csokoládéit csomagolta a fóliába, de például a svájci Maggi is korán a megrendelők sorába állt. Az alufólia gyártása olcsóbb és kiszámíthatóbb volt, mint elődjéé, ezért szinte pillanatok alatt meghódította a világot, ma pedig már alig akad olyan háztartás, ahol ne használnák.

Az alufólia olyannyira a mindennapjaink része lett, hogy már rutinszerűen használjuk, akár csomagolunk, főzünk vagy épp grillezünk – legtöbbször úgy, hogy nem vagyunk tisztában annak veszélyeivel. Az alumínium ugyanis annak ellenére, hogy egy természetes anyag és csekély mennyiségben a szervezetünkben is megtalálható, komoly gondokat tud okozni. Ha a megengedett mennyiségnél több halmozódik fel belőle a testünkben, súlyos alumíniummérgezést kapunk, melynek tünetei a felfúvódástól és a fejfájástól kezdve egészen az emlékezetvesztésig, sőt, izombénulásig súlyosbodhatnak. 

Sokan ott követik el a hibát, hogy nem veszik figyelembe az egyik legalapvetőbb tényt :

tartós hő hatására az alumínium kioldódhat az alufóliából, és egyenesen az ételünkbe kerülhet. A kioldódás mértéke több dologtól is függ: minél savasabb az adott étel, minél hosszabban fő, és minél nagyobb a hőfok, annál nagyobb a veszély.

A szakemberek szerint az alumíniumban az az egyik legveszélyesebb, hogy nagyon ritka az akut alumínium-mérgezés, ezért csak elvétve akad egy-egy kutatás az alumínium és az emberi megbetegedések kapcsolatáról. A valóság azonban az, hogy mindaz az alumíniummennyiség, amit életünk során elfogyasztunk, felhalmozódik a sejtjeinkben, és egyéb tényezőkkel összejátszva egyszer csak eléri a mérgező szintet, ezzel pedig elősegíti a betegségek kialakulását. A kutatók szerint az alumínium mérgező hatásának egyik fő oka az, hogy kiszorítja az egyéb fémeket (például a vasat, a cinket vagy a mangánt), amelyek fontos szerepet játszanak szervezetünk kiegyensúlyozott működésében. A túlzott alumíniumhasználatnak-, fogyasztásnak köszönhetően pedig a hasznos fémek helyére az alumínium épül be, a sejtek hibásan kezdenek működni, vagy adott esetben el is pusztulhatnak. A kutatók szerint

a legtöbb alumínium az agyban, a csontokban, a tüdőben, a vérben keringő sejtekben és a májban halmozódik fel.

A tudományos vizsgálódások egészen odáig jutottak, hogy bebizonyosodott: az alumínium szerepe egyértelmű az Alzheimer- és Parkinson-kór, illetve a szklerózis multiplex kialakulásában..

A csomagolófólián kívül szinte nincs olyan terület, ahol ne találkoznánk az alumíniummal: ott van az ivóvízben, a konyhai edényekben, kozmetikai szerekben, pékárukban, fagyasztott ételekben, de még a sajtokban is. Joghurtos, üdítős dobozok, gyógyszerek és szájvizek is tartalmazhatják, és számos más területen is előszeretettel alkalmazzák a gyártók. Mivel ilyen sűrűn átszövi mindennapjainkat, értelemszerű a következtetés:

egyre nagyobb mértékben tesszük ki magunkat az általa okozott veszélyeknek is. 

Németországban pár évvel ezelőtt nagy vihart kavart az édességekben található magas alumíniumtartalom, melyet egyértelműen a figyelemzavar és hiperaktivitás egyik okozójának tartanak a szakemberek. Volt olyan édesség, amelynek kilogrammjában 42 mg alumíniumot mutattak ki, és ez ijesztően magas szám. 

Az alumínium a legtöbb esetben a bőrünkön át, illetve a levegővétellel jut a szervezetünkbe. Bőrön át a hagyományos alumínium-dezodorok használatával, amik főleg azért rosszak, mert amikor frissen borotvált bőrre alkalmazzuk, a borotválkozás során okozott apró sérüléseknek köszönhetően az alumínium gyorsabban behatol a szervezetbe. Ugyanígy problémát jelenthetnek az alumíniumtartalmú testápolási termékekkel; krémekkel vagy kozmetikumokkal a bőrünkre kerülő részecskék is, ezért vásárlás előtt mindenképpen olvassuk el az összetevőket! 

Tény, hogy az alumíniumot elkerülni nem tudjuk. De mindent megtehetünk annak érdekében, hogy minimálisra szorítsuk használatát.

Ajánlott rögtön a legegyszerűbbel kezdeni:

az alufólia elhagyása igazán nem nehéz feladat.

Sütéskor és főzésnél könnyűszerrel kiválthatjuk egy megfelelő főzőedény kiválasztásával, szendvicscsomagoláshoz pedig már számos helyen elérhetők a méhviaszos csomagolók vagy az újrahasznosítható textiltasakok. Grillezéskor használjuk a sütőhöz kapott grillrácsot alutálca helyett, vagy válasszunk a speciális grill-kiegészítők közül. Az edény lefedéséhez sincs szükségünk fóliára: pár hét alatt megszokhatjuk a jénai tálakat, és mire belerázódunk, már nem is fogjuk érteni, hogy miért nem ezt használtuk mindig.

Az alufólia egészségre gyakorolt hatása a mai napig tudományos viták tárgyát képezi, hiszen a gyártóknak egyértelmű érdeke, hogy ez a viszonylag olcsón és egyszerűen előállítható anyag a lehető legtöbb területen felhasználható legyen. Én mégis azt tanácsolom, hogy higgyünk a tudományos eredményeknek, és gondolkozzunk el azon, hogy a ma ártalmatlannak tűnő rutinjaink mennyire komoly hatással lehetnek későbbi egészségi állapotunkra, életminőségünkre. Nem hiszem, hogy megéri kockáztatni.

Ajánljuk még:

Idővel minden gyerek szemüveges lesz? – Szemromlás lehet a kütyühasználat eredménye

Szemünk épsége és egészsége az egyik legnagyobb kincsünk, de sajnos egyre többen szenvedünk látáskárosodástól, ami a mindennapjainkra is rányomja a bélyegét. Vajon miért kerül egyre korábban szemüveg a fiatalokra, mit tehetnénk szemünk egészségének megőrzése érdekében? A kérdések megválaszolásában Dr. Nagymihály Attila volt a segítségünkre.

 
X
Már követem az oldalt