Manuka, a mézek királynője

Egészség

Manuka, a mézek királynője

Elsőre csak annyi tűnik fel, hogy szinte aranyárban mérik: egy kilogrammja akár százezer forint is lehet, és még így sem a legdrágább helyeken keresgéltünk. Egykor nem volt értékesebb egy csokor növénynél, ám amikor gyógyerejének legendái szárnyra kaptak, hirtelen luxuscikk vált belőle. Minek köszönheti megbecsültségét, és valóban tud-e annyit, amennyiért kínálják? A manukaméz varázserejéről….

A mézfogyasztás kultúrája szinte az emberiséggel egyidős. Egyiptomban és Spanyolországban már időszámításunk előtt 6000 körül, mások szerint Törökországban már időszámításunk előtt 9000 körül keletkeztek azok a feljegyzések, barlangrajzok, amelyek a méhtartás történelméről tanúskodnak. 

Fotó: 123RF

Tény, hogy a római és a görög háziasszonyok előszeretettel használták főzéshez és ételeik ízesítéséhez, a görögök például sajttal keverték – állítólag ebből alakult ki később a cheesecake. Az egyiptomiak mézes sütemény kínálásával nyugtatták meg isteneiket, a méhészet tudománya pedig az egész Római Birodalomban mesésen virágzott. 

Manuka, Új-Zéland ősi gyógyító ereje

A manukaméz az új-zélandi manukabokor, a Leptospermum scoparium virágnektárjából származó méz. A manukabokor meglehetősen ellenálló, hegyes levelekkel és fehér vagy rózsaszín virágokkal rendelkezik. Száraz és nedves helyeken egyaránt képes fejlődni, és a kifejlett növény elviseli a hosszú fagyokat vagy akár a szárazságot is.

A maorik a manukaleveleket és a kérget számos betegség kezelésére használták: a leveleket megfőzve és a forró gőzt belélegezve a fejfájást kezelték.

A leveleket és a kérget összeforralva a meleg folyadékkal, bekenték a merev hátat és a reumás ízületeket, így szüntették meg a fájdalmakat. Használták vízhajtóként, nyugtatóként, fájdalomcsillapítóként, mellgyulladás esetén és törések gyógyítására is. A főtt kérget székrekedés ellen, gargarizálásra és a fájó szemek nyugtatására alkalmazták. A friss nedvet külsőleg zúzódásokra és gyulladásokra, belsőleg hasmenésre, vérhasra használták. A nyers magot hasfájás ellen rágták.

close-up of New Zealand Tea Bush plant with dark leaves and red

Fotó: 123RF 

Európából 1839-ben kerültek Új-Zélandra az első kaptárok, egy Mary Bumby nevű házvezetőnőnek köszönhetően. Mary állítólag a csodával határos módon fél évig életben tudta tartani ezt a két méhkolóniát, így gyakorlatilag ő lehetett az első méhész Új-Zéland földjén, egyben az első, aki manukamézet állított elő.

A manukaméz kinyerése kezdetben nagy fejtörést okozott, mert a méz előállítása eltért a hagyományos „pergetés” módszerétől. „A manukamézet a méhviasszal együtt kivágták a keretből, és egy nagy olvasztótégelybe helyezték. Amint kellőképpen megolvadt a keverék, egy muszlinzsákba engedték, és nagyon lassan kinyomták a zsákon keresztül a mézet. A sok időt és energiát igénylő eljárást nem szívesen alkalmazták a méhészek, tekintve, hogy a méz akkori értéke a maihoz képest igencsak alulértékelt volt.” 

Végül egy norvég találmány oldotta meg a manukaméz kinyerési problémáját: a „Honningløsner”. Ez a szerkezet úgy szedte le a lépen lévő viaszfedelezést egyszerre mind a két oldalról, hogy közben nem sértette meg a méhsejteket. 
Honeycomb with honey dipper and dry flower on black background,

Fotó: 123RF  

A huszadik század második felében kezdték el vizsgálni a kutatók, hogy mégis minek köszönheti a manuka a mézek között is kivételes helyét. A történészek feljegyzéseiből tudták, hogy már Hippokratész is felfedezte, hogy a manukaméz nagyon gyorsan begyógyítja a nyílt sebeket és fekélyeket, és gyógyító ereje sokszorosa bármely más mézének. Az elmúlt évszázadok tapasztalatai alapján pedig az is ismert volt, hogy rendszeres fogyasztása alkalmas a bélbetegségek megelőzésére és kezelésére, legyen szó fekélyes vastagbélgyulladásról vagy irritábilis bélszindrómáról. A népi feljegyzések szerint a manukaméz hatóanyagainak köszönhetően segíti a hasznos bélbaktériumok szaporodását, miközben megszabadítja bélrendszerünket a káros szervezetektől és azok negatív hatásaitól is. De a kérdés továbbra is megválaszolatlan maradt: miért? Miben olyan különleges?

A választ egy Jonathan Stephens nevű egyetemi diák adta meg jóval később, 2006-ban. Jonathan egyetemi éveit a manukamézzel kapcsolatos kutatások határozták meg. Munkája során arra lett figyelmes, hogy azok a manukamézek, amelyek Új-Zéland északi területeiről származnak, kifejezetten magas antibakteriális aktivitást mutattak. Ezeken a területeken a manukanövény incanum alfaja van túlsúlyban, ami – mint később kiderült – azon fajták egyike, amelynek antibakteriális hatása nagyon magas. A kutatások során kiderült, hogy

a manuka különböző alfajai különböző mértékben tartalmaznak egy leptospermone nevű, esszenciális olajat, és ennek az olajnak köszönhető a növény antibakteriális hatása. 

Később a méhészek ennek az antibakteriális hatásnak megfelelően elkezdték kategorizálni a különböző manukamézeket, majd a méz minőségére vonatkozó faktorszámok (UMF) feltüntetését is bevezették. Az UMF-et csak az új-zélandi Unique Manuka Factor Honey Association (UMFHA) egyesület tagjai alkalmazhatják. Később az MGO/MG (metilglioxál-tartalom) és az NPA (non-peroxide activity) kifejezéseket is használni kezdték a manukamézek antibakteriális aktivitásának leírására. Erről azt kell tudnunk, hogy minél magasabb ez a szám, annál nagyobb a méz antibakteriális aktivitása.

Fotó: 123RF  

Amennyiben tehát kifejezetten sebkezelésre keresünk mézet, érdemes minél magasabb MGO-számú mézet vásárolnunk, mert annál hatásosabb eredményt várhatunk a gyógyulandó felületen. 

A drezdai egyetem szerint az MGO nem más, mint a manukaméz „csodakomponense”. Az MGO azt mutatja meg, hogy a méz egy kilogrammja hány milligramm metil-glioxált tartalmaz, és a 263+ MGO feletti mézeket tekintik jelentős gyógyhatásúnak. Érdemes megemlítenünk még azt is, hogy a manukaméz jótékony összetevője, az MGO az idő múlásával magasabb koncentrációban lesz jelen a mézben, tehát akárcsak a jó bor, a manuka is az évek múlásával egyre értékesebb lesz.

Fotó: 123RF  

Gyógyhatások egész sora

  • A manukaméz kitűnő energiaforrás, fokozza az állóképességet.
  • Segíti a szervezetet az izmok edzés utáni regenerálódásában, és segít egyensúlyban tartani a szervezet vércukorszintjét edzés alatt és utána is.
  • Kutatások kimutatták, hogy képes elpusztítani az antibiotikumoknak ellenálló Staphylococcus aureus gennykeltő baktériumokat (balesetek és műtétek utáni sebfertőzésekért is gyakran ez a baktérium a felelős, de megjelenhetnek tüdőgyulladás, középfülgyulladás vagy légcsőhurut esetén is).
  • Mivel a manukaméz meg tudja akadályozni a gombák elszaporodását, nagyon alkalmas kiegészítő terápiákhoz (külsőleg és belsőleg is) bármilyen gombás megbetegedés esetén, legyen szó Candida albicansról vagy éppen lábgombáról.
  • Köhögéssel, torokfájással járó betegségek esetén naponta legalább háromszor egy teáskanálnyi manukamézet kell bevenni úgy, hogy tartsuk olyan hosszan a szánkban, amennyire csak lehetséges, és csak utána nyeljük le. Az utolsót legjobb, ha közvetlenül lefekvés előtt vesszük be, így a méz a fogínynél és a szájüregben is ki tudja fejteni gyulladásgátló hatását.
  • Nátha és orrmelléküreg-gyulladás esetén be lehet kenni az orr belső falát a manukamézzel lefekvés előtt, így a méz az éjszaka folyamán helyben hat a nyálkahártyára.
  • A manuka majdnem olyan jól védi a fogakat a fogkőtől, mint a kémiai clorhexidin-oldat, amely gyakran megtalálható a fogszuvasodás elleni szájvizekben.
  • Kutatások kimutatták, hogy a manuka három különböző szájbaktérium ellen is felveszi a harcot, melyek ínybetegségeket és fogszuvasodást idéznek elő. A kutatók szerint fogmosás után a Manukát az ínybe masszírozva csökkenthetjük a lepedékképződést és a szájban lévő baktériumok mennyiségét is. A manukamézet vízben feloldva használhatjuk öblögetőként, ezzel kezelhetjük a szájfekélyeket, az ínybetegségeket és a kisebb szájfertőzéseket. 
  • A manukaméz emellett gyógyír lehet számos bőrbetegségre, aknék kezelésére, és még hajhullás ellen is hatásosnak bizonyult. A manuka gombaellenes hatású, így a hajhagymáknál lévő hajgombák elpusztításával segítheti a hajhullás megszüntetését, és regeneráló hatásainak köszönhetően a haj gyorsabban újra is nőhet. Tippünk: manukaméz és olívaolaj keverékét helyezzük a hajunkra hajmosás előtt negyed órával.
White flowers and red blossoms on dark background

Fotó: 123RF  

Gyógyhatásait és a fogyasztók körében tapasztalt pozitív élettani hatásait még hosszasan lehetne sorolni, aki szeretne elmerülni a manukaméz szerteágazó gyógyhatásainak világában, az ebben a méhészeti összefoglalóban tud tájékozódni. 

Tipp: A manukaméz készítésével Új-Zélandon kívül Ausztráliában foglalkoznak még. Sajnos mint minden mást, a manukamézet is előszeretettel hamisítják. Keressük az AMHA authentic, AMHA authorized kifejezéseket, a Manuka New Zealand logót és az arany MGO-garanciajelzést, esetleg a Mānuka Originz™ védjegyet! 

És igen: valóban nehéz helyzet, mert az ára igencsak borsos. Főleg, ha minősített terméket választunk. Érdemes összeszámolnunk, hogy egy hónapban ténylegesen mennyit költünk táplálékkiegészítőkre, vitaminokra vagy éppen olyan élelmiszerekre, fogyasztási cikkekre, amelyek inkább károsítják egészségünket. Osszunk, szorozzunk, és ha kellő tudatossággal mindkét oldalon el tudunk hagyni bizonyos termékeket és kiadásokat, akkor összességében és hosszú távon lehet, hogy jobban járunk egy üveg természeti csodával.

Ha manukaméz nem is lapul a spájzban, más mézeket is kiválóan hasznosíthatsz több célra is: Folyékony arany: használd a mézet arra, amire való!

Nyitókép: 123RF

Ajánljuk még:

13 lisztalternatíva gluténmentes helyzetekre

A gluténérzékenység nem gyerekjáték, és sajnos egyre többen kényszerülnek lemondani azokról a nagy becsben tartott gabonákról, amelyek glutént is tartalmaznak. Az árpa, a rozs és a búza alapvetően értékes élelmiszereink, ebben a különleges esetben azonban igen kártékonyak. Nincs más választás: meg kell találni a legjobb gluténmentes alternatívákat, hogy az érzékenyebbek is élvezhessék az étkezés sokat jelentő pillanatait, mindezt utólagos kellemetlenségek és egészségügyi kockázatok nélkül.