Kimeríthetetlen erőforrás a csend – merjünk elmerülni benne!

Egészség

Kimeríthetetlen erőforrás a csend – merjünk elmerülni benne!

A csend legegyszerűbb definíciója: a hallható hangok hiánya.  vagy az, amikor nem beszélünk, nem hallgatunk zenét, nem megy háttérben a televízió. Élvezzük-e csendet, vagy menekülünk előle? A nagyböjt időszaka segíthet elcsendesedni, befele figyelni, meghallani saját belső hangunkat. A hétköznapok sodrásában teremtsünk helyet a tisztító, teremtő csendnek is ebben a kivételes időszakban!

"Ne félj a csendtől! Minden fontos dolog a csendben történik. Csendben sarjadnak a növények, csendben fejlődik a magzat, csendben cikáznak a gondolatok, csendben borít el a szerelem" – olvashatjuk Popper Péter pszichológus, író gondolatait. És tényleg: a csönd termékeny, abban nem csak növekedés, érés és fejlődés van – a hiány, a fájdalom, az űr, az elmúlás is ugyanúgy szép csendben megy végbe. 

Nem a süket csendre gondolok, ami rátelepszik a gondokkal teli estére, idegesítően zakatol benne még a falióra ketyegése, és a szívdobbanás. Nem is a bénító csendre, ami odatelepszik a hazugság és a gyanú árnyékába, elűzhetetlenül. Nem a vészjósló csendre, amit egy szilveszter délutánon éltem át egy erdő mélyén, földrengés idején. És nem is a síri csendre, ami ott ólálkodik a ködös temetőkertben, fekete árnyakkal a fák alatt.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A hétköznapokban – talán észre sem vesszük – nem szeretünk egyedül maradni a csenddel: mindig kell valami, ami miatt úgy érezhetjük, nem vagyunk egyedül a gondolatainkkal. Bekapcsoljuk a rádiót a házimunka közben, a háttérben szól a televízió, bedugjuk a fülünket zenével, vagy bömböltetjük a lejátszót, hogy rezegjenek a falak. A szomszéd fejhallgatóval gereblyéz, áthallatszik a gép zakatolása. Bosszantó. Miért nem elég neki a madárdal, a fűsusogás, a falevelek zizegése? Mire nem elegendő a természet hangja?

Kevesen érik be a kert csendjével

Valljuk be, sokszor nem is jutunk hozzá, hiszen a környező zajok kizárják a csendet. De ha sikerül a kertben rálelni egy fél órára, amikor nincs semmi zavaró, és megengedheti magának az ember azt a luxust, hogy élvezze a csendet, abban van valami félelmetesen felemelő. Megkönnyíti a lelket, tiszta gondolatokat szül, ha át tudjuk adni magunkat a csöndnek egészen. Annak a csöndnek, ami minden nyelven hallgat. És meghallgat.

„A felnőtt boldogsága a csend. A lélek csendje, az érzések harmóniája. A felnőtt ember ebben a komoly csendben éli meg az öröm nagy pillanatait.” (Hankiss János)

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A konyha csendjének külön receptje van

A napokban megnéztem A szenvedély íze című filmet. „Hardcore kajapornó, rém unalom, elképesztően étvágygerjesztő” – ezeket hallottam róla barátaimtól, ezért különös izgalommal készültem rá. Rég láttam ehhez foghatót! Semmi gyilkosság, semmi pisztoly, semmi titkos ügynök, helyette csupa erotika a fazekakban, aranyló színek, az étel felmagasztalása. Természetes, egyszerű elegancia, finom érzések a tányérokban, lassú tánc. Egy zseniálisan szép film, ami ebben a cudar világban felemel. Amiben ott surran a konyhában a csend. Nézed, ahogy nő a zeller, ahogy szépen kihúzza egy értő kéz a földből, ahogy potyognak le róla a földrögök. Mossa a víz, hámozza a kés. Zöldségek sercegnek a serpenyőben, roppanva törik a répa. Alig hallatszik benne szó, de annál többet mond el a zöldség az életről. Az operatőr kamerája csodálatosan pásztázza a fazekak, a zöldségek, a halak meg a többi nemes és egyszerű hozzávalók sorát – a köztük lévő összhangot, a hangtalan egybetartozást.

A konyha csendje talán unalmasnak tűnhet annak, aki nem tanulta meg meghallani a leves vagy a pörkölt zenéjét, a zöldségek harsány táncát. 

A konyha csendje nem a hallható hangok hiánya: életre kel és zubog a víz, roppan a dió héja, serceg a hagyma, recsegve izzad a szalonna, csurran a bor, pattanva törik a répa, hersegnek a zsenge zöldek a kés pengéjétől.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A nézhető csend varázsa

A csendnek műfaja is van: a csendélet. Csendéletet nézegetni, elmélyülni egy-egy remekbe szabott alkotásban, csakis csendben lehet. Nézni, ahogy nyílik a rózsa, hull a szirom, mosolyog a hamvas barack és ahogy a túlérett dinnye kettéhasad: így tudjuk megcsodálni a születés és az elmúlás mozdulatlannak tűnő körforgását a csendben. A csendélet lehetőséget nyújt a művésznek a függetlenségre és elmélyülésre. Lehet, hogy a műalkotások is csendben születnek?

„ A csend kizárja az erőszakot. Az erőszak mindig lármás… A béke közege a csend.” (Popper Péter)

A böjt a mértékletesség mellett az elcsendesedésről is szól. Általa közelebb kerülünk önmagunkhoz: ha visszanyerjük az életnek a csend által feltáruló dimenzióját, különleges világot fedezhetünk fel! „A szív mélysége a csenddel növekszik, olyan csenddel, amely nem némaság, ahogy mondtam, hanem amely teret enged a bölcs körültekintésnek, az elgondolkodásnak” – Szent Ágoston megszívlelendő szavait követve engedjünk a csend csábításának, és merüljünk bele a csendbe – legalább egy rövid időre mindenképpen! Talán így azt is meghalljuk, hogy mit mond nekünk az éledő természet.

Ajánljuk még:

Gyümölcsleves télire

Van egy jól bevált receptem, aminek hosszú évek óta csodájára jár, aki látja. Pedig semmi rendkívüli nincs benne. Egyszerű, sallangmentes, tiszta, sokoldalúan felhasználható. Mindenki szereti. És bárki elkészítheti, mert annyira egyszerű.