Igyunk mirhás bort! De mi is az a mirha?

Mi az a mirha?

A karácsonyi ünnepkör lezárását a január eleji vízkereszt ünnepe jelenti, amikor az újszülött Jézushoz érkezett három keleti mágus a földre született Istenfiát arannyal, tömjénnel és mirhával tisztelte meg. Az anyagilag is komoly értéket képviselő ajándékok ez esetben szimbolikus jelentőséggel is bírtak: az arany a földi gazdagságot, a tömjén a szellemi világgal való kapcsolódás, a mirha a gyógyítás képességét jelképezi.

Nem túlzás azt állítani, hogy a mirha Jézus egész életét végigkíséri, mivel keresztre feszítése előtt ismét mirhát kínáltak neki (Mk15,23), majd halála után is ezzel kenték meg testét (Jn19,30-40). De mi is ez a növény, amely még Jézus életében és halálának idején is ennyiszer felbukkan?

A mirha valójában nem más, mint a balzsamfafélék családjába tartozó, elsősorban az Arab-félsziget déli részén és az „Afrika szarvának” is nevezett területeken élő szomáliai balzsamfa mézgája, melyet a fából nagyobb mennyiségben a fenyőgyanta csapolásához hasonló technikával lehet kinyerni. Az önmagában kesernyés ízű, masszív, sötétbarna színű anyag értéke az ókorban az aranyéval vetekedett, eredeti termőhelyéről karavánok szállították messzi vidékekre.

Nehéz beszerezhetősége mellett értékét elsősorban a gyógyászatban való alkalmazásának köszönhette:

borba keverve évezredeken át fájdalomcsillapítóként, bódítószerként alkalmazták

– nem véletlen tehát, hogy Jézusnak is ezt kínálják az őt szánó asszonyok kereszthalála előtt. A mirhát olajjal vegyítve balzsamként is alkalmazták, vagyis külsőleg fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő és sebgyógyító szerként is gyakorta használták. Idegnyugtatás és stresszoldás céljára kínált füstölőkben is találkozhatunk vele. A mirha alkoholos kivonatait manapság a szájüreg egészségmegőrzése céljából szájvizek és fogkrémek összetevőjeként is alkalmazzák, mivel nem csupán erősíti a fogínyt és fertőtleníti a szájüreget, de az emésztőrendszer bélflórájának egyensúlyára is pozitív hatással van.

Gyógynövényes, mirhás borok

A gyógynövényes borokért szerencsére nem kell feltétlenül bibliai vidékekre utaznunk, a különféle burjánokkal gazdagított borokat és pálinkákat a magyar népigyógyászat tudói is évezredek óta sikerrel alkalmazzák. A különféle „ürmösökre” vonatkozóan már a legkorábbi kolostori receptúrák között is találhatunk egészen részletes leírásokat, de a rozmaringgal vagy mentával ízesített könnyű borok nyári hűsítőként való fogyasztásáról is számos helyen beszámoltak.

A gyógynövények alkoholos kivonatának alapját hazánkban leggyakrabban a bor vagy a pálinka jelenti. Ahogyan arról korábban is írtunk egy cikkünkben, igazán finom italokat csak jó alapanyagokból készíthetünk. Ahogyan egy jó forraltborban a bor zamatait csak kiegészítik és erősítik a mellé tett fűszerek, úgy

a gyógynövényes borok esetében sem lehet a rossz bor feljavítása a cél!

Gyógynövényes bor készítéséhez kevésbé karakteres borok használata javasolt, hogy a beáztatott növények íz- és illatvilága könnyebben érvényesülni tudjon. A relatív alacsony, 10-14 fokos alkoholtartalom miatt a gyógynövények borral való kivonatolása több hónapig is tarthat, mely során azonban ugyanabban a borban egyszerre akár többféle gyógynövényt is beáztathatunk. Arról, miképp érdemes ürmös bort készíteni például ITT ÍRUNK.

A régiségben jellemzően külön receptúrákat készítettek a fehér és vörös borokra vonatkozóan, az elkészült kivonatokat pedig semmivel sem, vagy legfeljebb csak mézzel ízesítették. A különféle betegségekre érthető módon eltérő receptúrák alapján készíthetünk gyógynövényes borokat, melyeket egészségmegőrzés céljából kúraszerűen is fogyaszthatunk.

A cikk megjelenését a Metro támogatja.