Gyógyító kozmetikumok alapja, amiből Napóleon havi 60 üveggel használt – mindent a virágvízről

Az illatanyagok története a kezdetektől összefonódik a gyógyítás mesterségével. Az első hivatalos receptgyűjteményben, az ókori egyiptomi Papyrus Ebers-ben számos illatanyag gyógyászati célú felhasználásáról olvashatunk, a vízgőzdesztillációs-eljárás megszületését pedig Avicennának köszönhetjük. Voltak olyan időszakok Európában, például a középkorban, amikor tiltották az illatszerek használatát, és az aromaterápia csak titkos keretek között vagy a kolostorok falain belül élhetett tovább. Volt viszont a történelemnek egy híres császára, aki sok más különcsége mellett a virágvizek európai úttörőjének is mondható. Bonaparte Napóleon az, aki gallonszámra szállíttatta udvarába az ibolyából készült virágvizet, és a korabeli leírások szerint képes volt hatvan üvegcsényi jázminkivonatot magára fújni mindösszesen egy hónap alatt.

De nem kell olyan messzire utaznunk, hiszen Magyarországon is írásos emlékek őrzik a virágvizek sokrétű felhasználási lehetőségeit. Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem feleségének pataki várában az 1634-es összeírás szerint kilenc üveg rózsavíz, négy üveg gyöngyvirágvíz, petrezselyemvíz, fodormentavíz, epervíz, fehér liliomvíz, levendulavíz, pápafűvíz, köményvíz, cseresznyevíz, sóskavíz, hársfavíz, útifűvíz, fekete ürömvíz és orvosi szemvidító víz is megtalálható volt.

Mert már elődeink is tudták, hogy ha egy igazán természetes bőrápolási lehetőséget keresnek, akkor muszáj megismerniük a virágvizek, más néven hidroszolok vagy aromavizek titkait. Az igazi virágvizeket az illóolajok gőzdesztillációja során fogják be; vizet, a növények vízben oldható részeit és az illóolajok mikroszkopikus cseppjeit tartalmazzák. Teljesen természetesek, tiszták, bőrápoló hatásuk vitathatatlan.

Az igazi virágvizek sebgyógyító és hidratáló hatással is rendelkeznek,

ezért az év melegebb hónapjaiban különösen indokolt lehet használatuk. Alkalmazhatjuk őket a napi bőrápolási rutin részeként tonizálásra, hiszen a megtisztított arcbőrre felvitt, és a bőrtípusnak megfelelő virágvíz eltávolítja bőrünkről a szappanmaradékokat és összehúzza a tágabb pórusokat is.

A római kamilla virágvize nyugtat és kiegyensúlyoz, gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik, és minden bőrtípusra alkalmazható. A levendula enyhén összehúz, antiszeptikus és nyugtató hatású, de alkalmazhatjuk a napégés kezelésére is. Az olasz szalmagyopár fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatású, horzsolások és csípések kezelésére is alkalmas,  de barátja az ekcémás bőrnek is. A rózsavíz száraz bőrre ideális, de illata miatt is jó választás lehet. A kakukkfű bőrfertőzések kezelésére és problémás bőrűeknek ajánlott, míg a menta kiváló frissítő, és gyógyítója a fáradt lábaknak.

A virágvizek felhasználása nem áll meg a bőrápolásnál,

a mindennapok számos területén megállják a helyüket. Használhatjuk őket légfrissítőként, hajmosás utáni öblítőként, felületek tisztítására, vagy egy vegyszermentes takarítás alkalmával természetes illatanyagként. Önthetjük a vasalóba desztillált víz helyett, ápolhatjuk velük kis kedvenceink szőrét vagy apróbb sérüléseit, készíthetünk belőlük egy frissítő vagy éppen nyugtató aromaterápiás fürdőt, de felhasználásukkal nedves törlőkendőt is készíthetünk a legkisebbek számára.

Érdemes tehát kipróbálni s kitapasztalni a személyiségünkhöz legközelebb álló növényeket, és az azokból nyert virágvizeket, és bátran kísérletezni a legkülönfélébb receptekkel, mert a lehetőségek szinte kimeríthetetlenek, a hatás pedig garantált!

Aromavíz készítésével otthon is próbálkozhatunk, a Wellness otthon című könyvben egy izgalmas útmutatót is találunk hozzá: egy körülbelül 10-15 literes fazék közepére helyezzünk tiszta téglát vagy követ, e köré pedig egy 1,5 kilós, friss növényekből összeállított csokrot. Öntsük fel annyi vízzel, hogy éppen ellepje a téglát is, a növényeket is. Helyezzünk egy kisebb üvegtálat a téglára vagy kőre, ebben fog majd összegyűlni a desztillált virágvíz. Helyezzünk egy rozsdamentes acéltálat az edény tetejére, és tegyünk bele jeget. Ha lehetőségünk van rá, akkor egy nagy jégtömböt használjunk kisebb jégkockák helyett, mert így lassabban olvad el. Lassú lángon melegítsük a fazekat – lehetőleg a legalacsonyabb fokozaton – legalább 3 órán keresztül. Figyeljünk oda arra, hogy a jég soha ne fogyjon el, ha szükséges, pótoljuk! A felszálló gőz a fazékra tett hideg acéltál alján lecsapódik és az üvegtálba csepeg. Az itt felgyűlt víz lesz a virágvíz. Házi kísérletünket sokféle növény felhasználásával elvégezhetjük, akár saját aromakeverékeket is megálmodhatunk.

Nyitókép: Ryutaro Tsukata / Pexels