Egészség

Ezer éve kincsnek tartották és harcoltak érte, nem véletlenül – mindent a fahéjról

Karakteres íze és jellegzetes illata miatt a téli hónapok egyik slágerterméke, azonban kevesen tudják, hogy az év többi szakaszában is legalább olyannyira fontos és hasznos fogyasztása. Hagyjuk hát magunk mögött a skatulyát, és használjuk ki a fahéj rejtett képességeit a melegebb napokon is!

Egykor azt terjesztették róla, hogy vérszomjas denevérek által őrzött mocsarakban terem. A fűszerkereskedők mindent bevetettek, hogy árát magasan tartsák, hiszen több mint 2000 éve az egyik legjelentősebb Srí Lanka-i exportcikknek számít. Olyannyira keresett fűszer volt, hogy

több száz évig harcoltak egymással a portugálok, franciák és angolok a fahéj kereskedelmi monopóliumának megszerzéséért.

A történelmi feljegyzések szerint valóságos fűszerháború dúlt, amely még emberáldozatokat is nagy számban követelt. Az 1522-es Fűszer-szigeteki hajóflottából Magellán mindösszesen egy hajója tért vissza – több száz mázsa fűszerrel megrakodva. A hajókapitány a teljesített küldetésért magas rangot, címerhasználati engedélyt és pénzjutalmat kapott – címerét két fahéjrúd, három szerecsendió és tizenkét szegfűszeg díszítette.

Az ókori kultúrák is ismerték, és elismerték áldásos hatásait. Hérodotosz szerint a fahéjat hatalmas fahéjmadarak gyűjtötték be az emberek számára elérhetetlen magasságban lévő fészkeik építéséhez. Az emberek azért, hogy megszerezzék az értékes fűszert, hatalmas húsdarabokat tettek ki csalinak, amit a mohó fahéjmadár felvitt a fészkébe – ám az a nagy súlytól leszakadt, így tudták megkaparintani az emberek. Egy másik mese szerint elhagyott völgyekben hatalmas mérges kígyók őrizték a fűszert, és csak életük veszélyeztetésével szerezhették meg azt földi halandók. Hogy mi az igazság, azt valószínűleg sosem fogjuk megtudni. A korabeli leletekből viszont egyértelműen kiderül, hogy Egyiptomban a testek balzsamozására, Rómában a lélek egyensúlyának helyreállítására, míg más kultúrákban gyógyszerként, illatszerként alkalmazták.

A 18. századra elképesztő mennyiségben importálták Európába, a legendák szerint a hollandok valóságos fahéjhegyeket égettek el, hogy megakadályozzák árának zuhanását. Nem jártak sikerrel, hamarosan már mindenki asztalára jutott belőle, ma pedig már egy könnyen elérhető fűszernövény.

Magyarországon a 15. század környékén találkozhattunk vele először: mivel erős antibakteriális hatása van, ezért a hűtőszekrényt megelőző időkben hús tartósítására is használták.

Fertőtlenítőszerként is kiválóan működik: megszünteti a rossz szagokat és elűzi a rovarokat.

Bár mára csak fahéjként emlegetjük, valójában fahéj és fahéj között is jelentős különbségek vannak. A ceyloni fahéj és a kasszia (kínai fahéj) íze jól elkülöníthető. Az amerikai konyhában népszerű kínai fahéjban a csípős íz dominál, míg az Európában ismertebb ceyloni fajta enyhébb, pikánsabb ízű. Egészben vásárolva kinézetük is könnyen megkülönböztethető: a ceyloni fahéj papírvékony, a kínai vastagabb és fás.

Az általunk használt fahéj fiatal, míg a kínai fahéj idős ágai és törzse szolgáltatják a kérget, amelyből a fűszer készül. Itt a parakéreg eltávolítása után teaforrázatként, tinktúraként vagy porított formában értékesítik, az apróbb darabokból pedig illóolajat állítanak elő. Leveleiből egy értékesebb, nemesebb illóolaj is kinyerhető, amelyet az illatszeriparban illetve szájápoló szerek készítésére használnak.

Hogy mi mindenre jó?

A gyógyászatban a fahéj görcsoldó hatását használják ki leginkább, de fokozza a nyálelválasztást és a gyomornyálkahártya működését is. Hatékonynak bizonyult a gyomorhurut kezelésében, valamint hányinger és felfúvódás esetén is, elősegíti az emésztést és szélhajtó hatása is van. Mérsékli a túlzott gyomorsav termelődést, de gyomor- és nyombélfekély kezelésekor is használható, valamint az orvosok étvágytalanság esetén is ajánlják. Külsőleg izom- és ízületi fájdalmakra használják, a kínai fahéj a tigrisbalzsam egyik fő alapanyaga.

Magas polifenoltartalma miatt kiváló antioxidáns, ennek köszönhetően segíti megelőzni az olyan betegségek kialakulását, mint a rák és a szív- és érrendszeri betegségek, emellett lassítja a szervezet öregedési folyamatait. Csökkenti a koleszterin- és a trigliceridszintet, ezáltal csökkentheti a szívroham kockázatát is. A fahéjban lévő flavonoid, a cinnamaldehid antibakteriális, vírus- és gombaölő hatású. Enyhíti a megfázás és az influenza tüneteit, különösen, ha gyömbérrel, csillagánizzsal vagy szegfűszeggel mézben elkeverve használjuk. Csökkentheti azokat a krónikus gyulladásokat is, amelyek jelentős szerepet játszanak a neurodegeneratív betegségek kialakulásában, ezért érdemes megelőző jelleggel is alkalmazni.

Az elmúlt két évtizedben jelentős kutatások foglalkoztak a vércukorszintre gyakorolt pozitív hatásaival. Jarvill-Taylor Anderson és Graves híres 2001-es kutatásukban egérkísérletekben értékelték a fahéj hatását a cukorbetegségre vonatkozóan. Számos szakmai program is hasonló eredményekre jutott – talán ennek is köszönhető, hogy egyre több étrend-kiegészítőben találjuk meg, mint fő hatóanyagot.

A fahéj jótékonyan hat a hormonháztartásra is: nőknél növeli a progeszteronszintet, a tesztoszteronszintet viszont csökkenti. Fokozza az agyi funkciókat, ezért tanuláshoz, munkához érdemes fahéj illóolajat párologtatni. Nyugtató hatású, ezért a figyelemzavaros, hiperaktív gyerekekre is kiemelten jó hatással van. Olaját a háztartásban használhatjuk fertőtlenítőszerként.

Érdemes tehát házipatikánk egyik fő elemévé avanzsálni a fahéjat, mert egész évben számos kedvező hatással lehet mindennapjainkra, családunk testi-lelki egyensúlyára. Pláne, ha egy jó sütibe sütjük bele...

Nyitókép: Ena Marinkovic / Pexels