Érkezik az élelmiszeripar Szent Grálja, a cukormentes cukor?

Egészség

Érkezik az élelmiszeripar Szent Grálja, a cukormentes cukor?

A túlzott cukorfogyasztás vitathatatlanul napjaink egyik legnagyobb pestise. Bár kis mértékben nem ártalmas (sőt, a glükóz, a glikogén és származékai az emberi szervezetben központi jelentőséggel bírnak az energiatermelés szempontjából), körülbelül mindenki többet eszik belőle, mint az egészséges mennyiség. Mit tehetünk, hogy ez megváltozzon? Erre kerestem a választ.

Egy átlagos felnőttnek, aki körülbelül 2000 kilokalóriányi energiát visz be naponta, nagyjából napi 10 teáskanálnyi cukrot kellene fogyasztani. Ha ezzel összevetjük, hogy már 2 deci kóla is 8 (!) kockacukornak megfelelő mennyiségű cukrot tartalmaz, akkor láthatjuk, hogy komoly tudatosság és elhatározás nélkül szinte lehetetlen megállni az ajánlott napi adagnál. Az eredmény? Elhízás, túlzott adrenalintermelés, köszvény, fogszuvasodás... és még sorolhatnánk.

Természetesen léteznek édesítőszerek, amik a cukor káros hatásai nélkül szeretnék édessé varázsolni az életünket – a gond csak az, hogy maradéktalanul e két cél közül egyik sem sikerülhet nekik. A cukornak körülbelül 20 százaléka éri el az ízlelőreceptorainkat, a többit simán lenyeljük – ezért is eszünk belőle ilyen sokat. Édesítőszerekből ugyanakkor jóval kevesebb kell, hogy a megszokott édességi szintet elérjük, csakhogy használatával belekerülünk egy ördögi körbe: nem akarunk annyi cukrot enni, ezért édesítőt eszünk, amivel ugyanúgy túlstimuláljuk az ízlelőbimbóinkat, aminek következményében a természetes édességet egyre kevésbé tudjuk értékelni, például a gyümölcsökben. Ráadásul ettől az elképesztő édességtől függővé is válhatunk tőlük, legalábbis egy kutatás azt bizonyította, hogy a patkányok, ha választhattak a szájon át beadott szaharin és az intravénásan adagolt kokain között, akkor többnyire az előbbire szavaztak. Másrészt az édesítőszereknek az íze sem teljesen ugyanolyan, mint a cukorénak – elég, ha csak az utóízükre gondolunk.

De nemcsak a fentiek miatt nem vagyunk kisegítve a cukorpótlókkal: aki elég időt töltött már életében a konyhában, az tudja, hogy a cukor az ételek állagára is nagy hatással van, ezt pedig kihasználja az élelmiszeripar is. A cukortól lesznek ropogósabbak a péksütemények, omlósabb a csoki (ráadásul hosszabban is eláll), a szacharóztól kevesebb jégristály képződik a jégkrémben és még sorolhatnánk. Ezért az állagjavító hatásáért is szeretik a gyártók használni mindenféle termékben a cukrot.

Nincsen tehát mese: ha egészségesek akarunk maradni, de nem mondanánk le a kedvenc ételeink megszokott ízéről és állagáról, akkor műcukorra van szükségünk, és a tudósok lázasan is küzdenek azért, hogy megtalálják végre az élelmiszeriparnak ezt a Szent Grálját.

És úgy néz ki, vannak, akik elég közel is kerültek már a megoldáshoz: az izraeli DouxMatok például

kifejlesztett egy olyan cukorpótlót, ami valójában cukor – amiben kevesebb a cukor.

A trükkhöz szilíciumdioxidot használnak (ami nem káros az egészségre, sok ételben most is megtalálható), ugyanis ennek porózus, egyenetlen felületén könnyen megtapadnak a cukormolekulák, ráadásul az ízlelőbimbóinkhoz is könnyen el tud jutni. Így valójában csökkentett cukortartalmú cukrot kapunk, ami úgy viselkedik, mint a hagyományos cukor, ráadásul az íze is ugyanolyan. Egy baj van csak vele: amilyen jól teljesít például péksüteményekben, olyan gyatrán szerepel folyadékokban, ezért a Coca-Cola vagy a Pepsi például nem csaptak le rá. Ellenben így tett a Südzucker AG, Európa legnagyobb cukorgyártó vállalata, de arra, hogy a boltokban is találkozzunk a „cukormentes cukorral”, még várni kell – egyelőre sok laboratóriumi munka van hátra még...

Abban azonban még a cukorpótlón dolgozó tudósok is egyetértenek, hogy az igazi, hosszútávú megoldás a cukorbevitelünk csökkentése lenne, úgy, hogy hozzászoktatjuk magunkat az egyre kisebb mennyiségek fogyasztásához. Hiszen végülis a DouxMatok találmányának is ez a lényege.

Ha a néhány száz évvel ezelőtt élt őseink le tudtak élni egy életet anélkül, hogy az ebéd utáni tábla csokit egy pohár kólával öblítsék le, akkor szilíciuimdioxiddal vagy anélkül, de talán mi is ellen tudnánk állni a kísértésnek. Aztán talán még egy közönséges alma ízének is jobban örülnénk.

Ajánljuk még:

TÖBB MAGNÉZIUMRA VAN SZÜKSÉG? SEBAJ, KÖNNYEN PÓTOLHATJUK!

KINCSET ÉRŐ APRÓSÁG: SZŐLŐMAGOT MINDEN KONYHÁBA!

„MIÉRT ESZED, HA SÍRSZ TŐLE?” – A CSÍPŐS PAPRIKA ÁTKOS SZERETETÉRŐL

 

 
X
Már követem az oldalt