Általános iskolai tanulmányainkra visszagondolva talán felsejlik, hogy a virágból lesz a termés. Ha a virágot letépjük, akkor termés sem lesz. Ennek tudatában meggondolandó, hogy éljünk-e a tökvirág kulináris élvezetével.
A tökfélék hatalmas családjához különféle alakú terméssel büszkélkedő növények tartoznak – gondoljunk a spárgatökre, a kecses cukkinire vagy a formás patisszonra. A nagyméretű, trombitaformájú virágok fajtától függően sárgák vagy vajszínűek lehetnek, amiből itthon a sárga elterjedtebb.
Az indákon hím- és nővirágokat találunk, vagyis együtt növekedik a fiú és a lány.
Szorgos méhek dolga, hogy virágról-virágra szállva megporozzák azokat, biztosítva így a megtermékenyítést, amiből azután kifejlődik maga a termés. A megporzás tulajdonképpen csak egy mellékterméke a méhek munkájának: hiszen ők nektárt gyűjteni járnak a virágokra, és csak úgy „mellékesen” elvégzik ezt az elengedhetetlen feladatot is.
A megtermékenyített nővirágokból termés lesz, de a hímek nem alakulnak tovább, azokat virág formájában meg is ehetjük. Figyelmesen megnézve a növényt, könnyen megkülönböztethetjük őket: a nagyobb, hivalkodóbb, hosszú száron billegő virágok a megporzók, míg a valamivel kisebb, a szárhoz közelebb ülő, a közepükön vastag termőszárat rejtő virágok a terméshordozók. A virágokat kedvelik a hernyók is, így vizsgáljuk át őket gondosan, mielőtt bevisszük a konyhába!
Ha jól érzi magát a cukkini, az ősz elejére tengernyi terméssel örvendezteti meg a gondos kertészt. Jó is sütve, töltve, rántva, finom levesnek, salátának, főzeléknek. A bátrabbak fermentálják, esetleg lereszelve édes pitébe sütik, vagy citrusfélékkel ízesítve lekvárt főznek belőle – de még így is marad a zöld termésekből bőven. Ha a barátok sem lelkesednek már annyira az ajándék cukkiniktől, a család pedig már végigkóstolta a 999 cukkiniétel című könyv minden receptjét, itt az idő, hogy rátérjünk akár a nővirágok elfogyasztására!
Az olasz és a görög konyha különösen kedveli,
ott a piacon halomban állnak az arasznyinál kisebb cukkinik vagy tököcskék is, hatalmas virággal a fejükön. Az utóbbi időben nálunk is kezd megjelenni, akinek szerencséje van, lecsaphat rá, de legtöbbször azok jutnak hozzá, akiknek kertjük van.
A virágokat megtölthetjük húsos-rizses töltelékkel, vagy ahogyan nálunk népszerű: zabpehellyel kevert, reszelt gyökérzöldségekből komponált töltelékkel. A töltelékből féltenyérnyi gombócot formálunk, elhelyezzük a szétnyitott szirmok között. Ilyenkor a töltelék részévé válik a virág porzója, vagy bibéje is. Ezek virágporban, ásványi anyagokban gazdag részei a növénynek, a virág „lelkei”, különleges ízt adnak a töltelékhez. A szirmokat szépen rásimogatjuk a töltelékre, és azután megsüthetjük, borban párolhatjuk, bundázhatjuk és forró zsiradékba meríthetjük – kinek, melyik válik kedvére.
Borbás Marcsi egy egyszerűbb receptet is mutatott:
A mi szeptemberi konyhánkban a zöldséges-zabpelyhes töltelékes, bortésztába mártott és aranyszínűre sütött a kedvenc, és ha nyáriasan meleg az idő, hideg, kapros cukkinifőzelék jár mellé. Ám idén új receptet fogunk kipróbálni, melyre nemrég tettem szert unokahúgom jóvoltából, aki Toszkánából hozta magával, vendéglátó családjától, ahol tavaly ilyentájt minden héten egyszer ezzel kínálták. Náluk a tökvirágokba vaníliás-diós töltelék kerül, és csokoládéba mártva, melegen fogyasztják – talán ezzel is megéri tenni egy próbát, ha új ízekre vágyunk!
Fotó: Rózsakunyhó
Ajánljuk még:
Zöldséges pite
Puha, meleg, laktató ebéd vagy vacsora!
Burgonyatartás nagymamáink módján: 3 dolog, amire figyelni kell
Az ősz érkezésével lassan búcsút mondhatunk a korai érésű burgonyafajtáknak. Helyettük azonban megérkeznek a piacok és az áruházak polcaira a közép- és késői érésű fajták, mint például a Red Fantasy, a Marabel és a Julinka. Ezek jellemzőiről és a téli tárolás mikéntjéről kérdeztünk egy szakembert.
