Boszorkányok kincsei: mandragóra, nadragulya és a többi „tiltott gyógynövény”

Egészség

Boszorkányok kincsei: mandragóra, nadragulya és a többi „tiltott gyógynövény”

A boszorkányos gyógynövények szervezetünkre gyakorolt hatását nem kell bemutatni: meggyógyulhatunk tőlük, de ha rossz kezekbe kerülnek, akár a vesztünket is okozhatják. Nem mindegy, hogy miből, mennyit és hogyan keverünk össze – ennek igazán mély tudásával kevesen rendelkeztek a régi időkben is. Nem csoda, hogy ezeket a nőket (és férfiakat) gyakran boszorkánysággal, mágikus képességekkel vádolták, hiszen a különleges tudásuk miatt izgalmas misztikum vette őket körül – és meglehetősen veszélyeseknek tűntek.

Gyerekkoromban féltem a boszorkányoktól. Volt egy romos ház az óvoda és a játszótér között, ami előtt mindig kapkodtam a lábam, nehogy meglásson az ott lakó vénasszony, vagy ami még annál is rosszabb, nehogy ketrecbe zárjon, s úgy járjak, mint Jancsi és Juliska a mesében… Pedig ez nem mézeskalácsház volt, pusztán egy rendezetlen udvarral rendelkező vidéki parasztház, aminek egyik-másik oldala az évek alatt kissé megrogyott. A fantáziám azonban messzire repített, olykor látni is véltem az ablakban ücsörögni a vasorrú bábát: fekete kendővel bekötött fejéből csak a nagy, görbe orra melletti bibircsókot láttam, és azt, ahogy a vékony, göcsörtös ujjaival felém mutat, miközben a háta mögött ott rotyog a tűzhelyen valamilyen titokzatos módon elkészített varázsital, amivel az éj leple alatt bűbájt készül elkövetni…

A boszorkányokban már nem hiszek, abban azonban igen, hogy a különböző gyógynövények hatással vannak ránk – persze mindenki másképp fogékony az ilyesmire. Előfordult már velem, hogy a frissen szedett és főzött citromfűtea fogyasztása után fél óra múlva mély álomba szenderültem, máskor meg a mustármag vitte le annyira az egyébként is alacsony vérnyomásomat, hogy beleszédültem. Éppen ezért rendszeresen iszom a kamillateát és immunerősítőként az echináceatea is mindig ott van a polcomon, ahogyan a csipkebogyó és a már említett citromfű is. S mivel sok jó tapasztalatot szereztem, ha bármilyen tünetet észlelek magamon, első körben jellemzően a gyógynövények felé fordulok segítségért.

Jól ismerték a gyógynövények hatását a régi időkben is. Azt az asszonyt, aki különösen sokféle főzet ismerője volt, gyakran nevezték boszorkánynak, vagy tartották olyasvalakinek, aki ért a boszorkánysághoz. Ők voltak azok, akik a sokak által jól ismert és használt gyógynövények mellett olyanokat is tartottak otthon (és használtak is szükség esetén), amikről mások nemigen tudták, mire jók, vagy éppen miért veszélyesek. Talán ezért is alakult ki a köztudatban egy kis misztikum az egyes gyógynövények körül, amiket a mai napig a boszorkányokkal kötünk össze.

Összegyűjtöttem ezek közül néhányat: ezeknek a mérgező növényeknek többnyire annyira veszélyes az alkalmazásuk, hogy mára szinte nem is lehet hozzájutni egyikhez sem. Nem csoda, hogy a régi időkben is csak azok mertek bármilyen kivonatot készíteni belőlük, akik valóban értettek a mikéntjéhez. S emiatt a különleges (és veszélyes) tudás miatt talán közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megértsük, miért lettek ezek a nők boszorkánynak kikiáltva.

Mandragóra

Az ázsiai eredetű mandragóra gyökere nagyon magas alkaloidtartalmú, nyersen mérgező, ahogyan a levele is. Utóbbi fogyasztása idegrohamokat okozhat, de a bogyója is erősen narkotikus hatású. A legtöbb növény gyökere megjelenésében egy emberi alakra hasonlít, többek között ezért tartották már az ősidőkben is a termékenység jelképének. Az egyiptomiak például afrodiziákumként használták, de emellett altatóként is alkalmazták. A görögök pedig a gyökeréből készítettek nyugtató és az emésztést serkentő szereket, a levelét azonban „őrültséget okozó méregnek” tartották.

A középkorban is sokféle legendát szőttek a mandragóra köré. Egyebek között úgy hitték, hogy segíthet elűzni a szellemeket. Voltak, akik szerint ha betartják a szigorú előírásokat, akkor az éjjel kiásott gyökér hatalmat, pénzt, szerelmet hoz a tulajdonosának. A középkori orvosok is előszeretettel használták altatóként, külsőleg pedig friss sebeket, gyulladt szemeket, keléseket kezeltek vele. A modern korban háttérbe szorult a használata egészen a 20. századig, amikor a morfiumfüggőséget próbálták kezelni vele.

Nadragulya

A mérsékelt éghajlati öv egyik legmérgezőbb növénye a nadragulya, ami hazánkban leginkább a bükkös vágásterületeken jelenik meg. A növény kivonata a magas atropintartalom miatt pupillatágító hatású, ezért a középkorban (főleg az olasz nők) előszeretettel alkalmazták szemcseppként, mintegy szépítőszernek. De a magyar népi hitvilágban is megtalálható:

a szépasszony füvének vagy boszorkányfűnek is nevezett nadragulya

azért viselheti ezt a kettősséget, mert a szép nőket szívesen ruházták fel hol jó (tündéri), hol rossz (boszorkányos) tulajdonságokkal.

A szemészetben egyébként a mai napig alkalmaznak atropintartalmú cseppeket pupillatágításhoz bizonyos vizsgálatokhoz, de homeopátiás szerként gyakran használják a nadragulyát lázcsillapításra is. Előfordult, hogy a nevét „nadrágujjas embernek” mondták, ezért összekeverték a korábban említett mandragórával, aminek a gyökere emberalakú.

Beléndek

Általában mérgező növény a beléndek. A korai civilizációk emberei előbb az istenek növényének, majd az ördög művének tartották.

A középkorban ez volt az egyik alkotóeleme a boszorkányzsírnak

(a másik a nadragulya), amivel ha bekenték magukat, révületbe estek, és képzeletben akár még repülni is tudtak. Gyakran alkalmazták élvezeti szerként, az italhoz keverve fogyasztották, s így kerültek tőle mámoros állapotba, amíg be nem tiltották azt, de szerelmi bájital alkotóelemekén továbbra is használatban maradt. Az idő múlásával azonban számos módon visszaéltek vele, még mérget is kevertek belőle. 

Többek között fogfájás ellen is alkalmazták Magyarországon. Egyik fajtája a bolondító beléndek, ami sok más mellett atropint is tartalmaz, mint a nadragulya, ezért ennek a növénynek a kivonatát is alkalmazták pupillatágításra. Ugyanakkor emésztőszervi görcsök kezelésére, idegnyugtatásra és fájdalomcsillapításra is használták.

Csattanó maszlag

Az akár dísznövényként is felfedezhető csattanó maszlag erősen mérgező növény, akár 15 mag elfogyasztása is halálos lehet egy gyerek számára. Mivel a gyógyászati és a halálos adag között sokszor alig van különbség, ezért napjainkban az orvostudomány a leveleiből és terméseiből készült kivonatokat elvétve használja, például a Parkinson-kór, a köhögés és az asztma ellenszereként.

Mivel közismert a hallucinogén hatása, ezért kábítószerként is használják, ami egyáltalán nem ajánlott: a csattanó maszlag többnyire néhány órán keresztül tartó, öntudatlan és nagyon kellemetlen állapotot okoz, ami után az esetek többségében a kórházban ébredünk. Aki egyszer kipróbálja, az jellemzően soha többé nem teszi, mert nem okoz élvezetet, sőt, gyakran nagyon rossz az élmény társul hozzá, ráadásul a halálos túladagolás veszélye is fennállhat.

Ez is bizonyítja, izgalmas dolog a boszorkányság és a gyógynövények világa – mégsem feltétlenül ajánlott otthon bájitalt keverni vagy varázsfőzetekkel kísérletezni. Bízzuk ezt egy megbízható szakemberre, és csak olyan szereket fogyasszunk, amikről biztosan tudjuk, hogy a segítségünkre lehetnek. Én legalább is így teszek a jövőben is, a boszorkányokról szóló történeteket pedig meghagyom filmiparnak és a képzeletemnek…

Ajánljuk még:

Idővel minden gyerek szemüveges lesz? – Szemromlás lehet a kütyühasználat eredménye

Szemünk épsége és egészsége az egyik legnagyobb kincsünk, de sajnos egyre többen szenvedünk látáskárosodástól, ami a mindennapjainkra is rányomja a bélyegét. Vajon miért kerül egyre korábban szemüveg a fiatalokra, mit tehetnénk szemünk egészségének megőrzése érdekében? A kérdések megválaszolásában Dr. Nagymihály Attila volt a segítségünkre.

 
X
Már követem az oldalt