Késői laskagomba
A kidőlt fák látványa sokszor szomorúsággal tölti el az erdőjárót, de nem úgy a gombászokat. Hiszen a korhadt fatörzsek lehetőséget adnak egy igazán ízletes gombafajta, a laska megtelepedésének. Laskagombát a boltok polcain is lehet kapni, de mennyivel érdekesebb az, ha nem egy bevásárlókosárban tudjuk hazavinni a zsákmányt, hanem frissen, az erdőben jutunk hozzá. A kagylóra emlékeztető, szürkés kalapú és csoportosan növő gombát az őszi időszakban akár több kilogrammos mennyiségben is szüretelhetjük a fák törzséről, ha kedvező az időjárás. Törekedjünk arra, hogy csak a friss példányokat szedjük le, mert az idősebb laskák húsa rágós már. Felhasználási módját tekintve a laskagomba levesnek például kiváló, de húsételek mellé is tálalhatjuk. A legjobb, ha apróra vagdalva, vagy darálva tesszük az ételbe.
Nagy őzlábgomba
Az őzlábgomba már a legutóbbi, nyári gombákról írt összeállításomban is szerepelt, de itt is helye van, hiszen az igazi szezonja ősszel kezdődik. Réteken, ligetekben, de az erdők sűrűjében is találkozhatunk ezzel az esernyőalakú, magas gombával, amely akár 20-30 cm magasra is megnő. Csak a kalapja igazán értékes, amit leves hozzávalójaként vagy sütve bátran használhatunk. A legfinomabb elkészítési módja számomra a rántott őzláb, amely hófehér húsával és kellemes ízével a hal és csirke keverékére emlékeztet. A fiatal példányok, amikor még nem nyílnak ki, gubószerű formát öltenek. Ezeket juhtúróval, vagy sajttal megtöltve érdemes elkészíteni, de akár ránthatjuk is őket, mint a kalapos verziókat.
Lila pereszke
Az egyik legízletesebb és sajnos az egyik legritkább őszi gombafajta a lila vagy lilatönkű pereszke. A 5-10 cm magas pereszke fiatalkorában könnyen felismerhető hamvas ibolyáskék kalapjáról, amely szín a tönkjén és lemezein is folytatódik. Ha megszagoljuk a gombát, intenzív, fűszeres illatot áraszt, amely nem ritkán mandulára, vagy retekre emlékeztet. Aromás jellege és roppanós állaga miatt én tejfölös gombapaprikásként szeretem a legjobban, de más gombával is jól kombinálható. Ha valaki igazi különlegességre vágyik, akkor annak az ecetes gombaként tartósított lila pereszkét ajánlom.
Gyűrűs tuskógomba
Az ősz egyik legnagyobb mennyiségben termő gombáját onnan ismerjük fel, hogy csoportosan, nevéhez hűen tuskókon nő. Erdei írtások környékén érdemes kezdeni a keresgélést, ahol nem ritka, hogy egyszerre akár 100 gombát is összefogó telepre bukkanunk. Színét tekintve változatos formációkkal találkozhatunk, de leggyakoribb a sárgásbarna fejfedő. A gyűrűs tuskógomba tönkje elég rostos és egy vékony kis gallér is keresztbefut rajta. A gomba szárát nyugodtan eldobhatjuk, ellenben kalapjából többféle étel készíthető. Legalkalmasabb pörköltnek vagy gombafasírtnak, de akár konzerv formájában is hasznosíthatjuk.
Őszi vargánya
Az ízletes vargánya az őszi erdők királya. Sajnos ezt sok esetben az erdő más élőlényei is így értelmezik, ugyanis a vaddisznók és csigák előszeretettel lakmároznak belőle. A nyári vargányához képest nincs nagy különbség a gomba külsejét nézve, mindössze annyi, hogy míg nyáron a vastag, húsos kalapja mogyorószínű, addig ősszel inkább szép sötétbarna. Leginkább tölgyesekben és bükkösökben találkozni vele, de kedveli a ligetes, több fényt áteresztő helyeket is. A piacokon is kapható gomba ára meglehetősen borsos, amely a sokoldalú felhasználási módjának és rendkívül finom ízének köszönhető. Vékony szeletekre vágva a vargányát száríthatjuk, fagyaszthatjuk, sózhatjuk vagy savanyíthatjuk, de a legjobb, ha frissen fogyasztjuk. Gyakorlatilag bárminek: leves, pörkölt, fasírt, húsok mellé tálalva, rizottónak, tésztának. Arra figyeljünk, hogy a kalapjának az alsó, szivacsos részéből jócskán vágjunk le, ugyanis az sütve kissé nyálkás állagot eredményezhet.
Ajánljuk még:
Japán sikk, ami itthon is hódít, nem véletlenül: az erdőfürdőzésről
Gyöngyszem a határ másik oldalán – a Papuk Geo Centarban jártunk
Nagy-Magyarország receptjei: muravidéki százrétű béles, a gibanica
