A gombák gyerekkorom óta meghatározó részei az életemnek. Emlékszem, már óvodásként is gyakran sétáltunk a szüleimmel a közeli legelőkön, hogy ott a harmatos fűben kincsekre bukkanjunk. Később a kis sétákat felváltották a hosszabb erdei túrák, ahonnan, ha a természet kegyes volt hozzánk, sosem tértünk haza üres kézzel. Vagy kosárral. Egyrészt kosárba praktikusabb gombát gyűjteni, hogy ne törjenek össze, másrészt
a Bükk-hegység elképesztő mennyiségben ontja magából a gombákat egy-egy nyári zivatar után.
Legkedvesebb gombáimat és belőlük készített ételeimet most egy nagy csokorba gyűjtöttem össze.
Rókagomba – Fotó: Unsplash / Nick Grappone
Ízletes vargánya
A vargányát valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, hiszen ez a gombák királya – vagy királynője. Vastag tönkjéről és húsos kalapjáról könnyű megismerni, színe pedig nyomás hatására sem változik meg. A vargánya minden része felhasználható ételek készítéséhez. Nekem a kedvencem a vargányapörkölt kis tejföllel meglocsolva, de párolva köretnek, turmixolva gombakrémlevesnek, rántva vagy húsok mellé téve is bátran fogyasszuk. Ha annyi vargányát szedtünk, hogy nem győzzük megenni, vágjuk vékony szeletekre és szárítsuk ki. Jól fog jönni később.
Piruló galóca, tinórúk és vargánya – Fotó: Szombati Orsolya / traveladdict
Nagy őzlábgomba
Jellegzetes, esernyő alakjáról könnyű felismerni az őzlábgombát, amely előszeretettel alkot boszorkányköröket az erdő ligetes részein. Én akkor szeretem a legjobban, amikor még kis gubó és nem nyílt ki teljesen a kalapja, ám ez utóbbinak is kétségkívül megvan az előnye. A nagy, lapos kalapok tökéletes rántani való gombák, és frissen az ízük valami mennyei. Ha szeretnénk egy picit megbolondítani a hagyományos rántott gombát, tegyünk sajtot és egy vékony szelet sonkát a két kalap közé és már kész is a cordon bleu, gombamódra.
Fotó: Pixabay / Bencs János
Mezei szegfűgomba
Gyerekkorom gombája általában olyan réteken található, ahol állatot, főként teheneket legeltetnek. A szegfűgomba szára értéktelen, érdemes csak a kalapját lecsípni. A nálunk harmatgombaként is nevezett gomba finom illata mással nem téveszthető össze. Tojásos gombaként elkészítve az egyik legkedvesebb reggelim otthon a Bükkben, de zöldséges gombalevesként is nagyon szeretem. Szárítva és fagyasztva is tartósíthatjuk a szegfűgombát, vízbe téve azonnal visszanyeri formáját.
Sárga rókagomba
A vargánya mellett a másik legsokoldalúbban felhasználható nyári gomba a rókagomba, vagy ahogy nálunk hívják, csirkegomba. Sárga tölcsére és eres termőrétege, ami nem törékeny lemez, hanem ránc, jól megkülönböztethetővé teszi más fajtáktól. Levesnek, pörköltnek, rántva, salátának bátran fogyaszthatjuk, de találkoztam már rókagombával savanyúság formájában is. Érdemes kísérletezni vele, kinek hogyan ízlik a legjobban. Én ragulevesként szeretem.
Óriáspöfeteg
Ha van olyan gomba, amit tuti nem lehet mással összetéveszteni, az az óriáspöfeteg. A hatalmas, fehér, gömb alakú gombának ugyanis nincs szára és a felnőtt példányok tömege elérheti a 2,5-3 kg-ot is. Az akár focilabda méretű gombát rántva a legjobb elkészíteni, íze pedig leginkább a sajthoz hasonlítható.
Óriáspöfeteg – Fotó: Szombati Orsolya / traveladdict
Fekete trombitagomba
Az apró, fekete tölcséres gomba csoportosan nő az erdő sűrűjében. Intenzív íze miatt elsősorban fűszergombaként és őrölve használják. Én mondjuk zöldség- és lebbencslevesbe főzve is nagyon szeretem. Tipp: ha vadételeinknek szeretnénk különleges ízt kölcsönözni, akkor az erdei bogyós gyümölcsök mellé dobjunk pár szem trombitagombát is.
Keserűgomba
A fehértejű keserűgombát valaki vagy nagyon szereti, vagy nagyon nem. Nálunk, a Bükkben előszeretettel fogyasztják a helyiek zsírban lesütve natúran, petrezselyemzölddel és borssal megszórva, vagy pedig sütőben megsütve és juhsajttal megtöltve. Más gombával szemben a keserűgomba nagy előnye, hogy sütés hatására sem esik össze, megőrzi roppanós formáját. Nevéhez méltón enyhén keserű és csípős íze van, így aki a különlegességeket szereti, annak biztosan ízleni fog a keserűgomba is.
Nyitóképünk: Pixabay / Andreas
Ajánljuk még:
