Egészség

Applikáción keresztül szüntetik meg a betegek kézremegését Pécsen: így működik a távolról végzett agyi stimuláció

Kevesen tudják, de már több évtizede használja az orvostudomány az úgynevezett neuropacemakert: bizonyos agyi területek stimulálásával ugyanis csökkentenő a remegés, így a Parkinson-kór is kezelhető. A betegek enélkül idővel elveszítenék a munkaképességüket, kerekesszékbe is kerülhetnek, ez a módszer azonban évtizedekkel elhalasztja a tünetek súlyosbodását. Ráadásul még sok lehetőséget rejt magában: a kutatások szerint idővel a depressziót, a kómát, az agressziót is gyógyíthatjuk így egy bizonyos mértékig. Közben a technológia is fejlődött: az agyi stimuláció beállításait az orvos távolról is elvégezheti, ami viszont felvet néhány biztonsági és erkölcsi kérdést. Minderről dr. Kovács Norberttel, a Pécsi Tudományegyetem Neurológiai Klinikájának igazgatóhelyettesével beszélgettünk.

Remegés, izomfeszülés, lassulás – a Parkinson-kór legjellemzőbb fizikai tünetei. Zsebe János hét éve éppen uszodában volt a feleségével, amikor ez először rátört. „Fázol? Nagyon remeg a kezed.” János nem fázott, a kézremegés pedig nem múlt el, és a villamosgépek javításával foglalkozó férfi egyre nehezebben tudta ellátni a munkáját. Fél év elteltével elment az orvoshoz, és hamarosan megkapta a lesújtó diagnózist. A gyógyszeres kezelés eleinte segített, de a dózisok növelésére volt szükség, ami nyilvánvalóan nem fenntartható állapot késői mellékhatások megjelenése nélkül. Szerencsére volt fény az alagút végén: az orvosa neuropacemaker beültetését javasolta. Ez a szerkezet segít kordában tartani a betegséget, de a szükséges beállításokhoz többször is be kellett mennie a klinikára, miközben a koronavírus járvány is tombolt. Ezekben az időkben fejlődött nagyot a távkezelés lehetősége egy applikáción keresztül: néhány kattintás, és a kézremegés megszűnik.

***

Elég futurisztikusnak tűnik a lehetőség, hogy egy apró, az agyba ültetett szerkezet segítségével teljesen meg lehet szüntetni a test remegését. És mindezt távolról. Milyen betegségekre jó ez a módszer?

Többféle mozgászavarral járó neurológiai eredetű betegségnél is hathatós segítséget nyújt. Ilyen például a rosszul koordinált mozgás, az akaratlan mozgások, vagy akár a meglassulás. Ezeket a tüneteket korábban kizárólag gyógyszerrel tudtuk kezelni, de áttörést hozott az úgynevezett mélyagyi stimuláció.

Olyan készüléket ültetünk be az agy egy meghatározott területére, ami nagyon hasonlít a szív pacemakerre.

Azoknál a betegségeknél alkalmazható, ahol a kóros működés lokalizálható az agy egy apró centrumában, jelen esetben egyébként a thalamusban. Oda helyezzük az elektródát, és elektromos árammal célzottan stimuláljuk a területet. Ezáltal csökken vagy megszűnik a remegés, az akaratlan görcsös mozgás. Eddig világszerte körülbelül félmillió beteg kapott ilyen kezelést, nagyjából négyötödük Parkinson-kórban szenved. Bár sokak számára maga a neuropacemaker létezése is friss információ, ezt a fajta agyi kezelést már több évtizede végezzük, Magyarországon huszonegy éve TB finanszírozottan elérhető. A mostani, valódi újdonság maga a távkezelés.

Hogyan segít a remegésen pontosan ez a módszer? Milyen különbséget jelent, ha nagyobb vagy kisebb feszültséget állítanak be? 

Ezeket a remegéssel járó betegségeket az az agyban kórosan túlműködő területek okozzák. A stimulálás pedig ezt a működést normalizálja. A pontos, sejtszintű hatásmechanizmus még nem ismert. Kívülről szabályozott elektromos áramleadással végezzük el a stimulálást, az elektródán keresztül, és ugyanúgy, ahogy a gyógyszereknek, az elektromos áramnak is van dózisa, „adagja”, amit az áramerősség és a frekvencia határoz meg. Nagyobb áramerősség nagyobb fokban befolyásolja a kezelt területet, jobban csökkenti a remegést. A beállítás azonban nagymértékű összehangolást igényel, ha feljebb állítjuk a stimulátort, akkor ezzel párhuzamosan a gyógyszer adagolásán is változtatni kell. Ez utóbbit nem hagyjuk el, mert bizonyos tünetek csökkentéséhez szükség van rájuk, tehát meg kell találni az optimális egyensúlyt. Ehhez a műtét utáni első félévben 3-4 állítást is el kell végezni, ezeket tudjuk már távolról is megoldani.

Milyen javulások várhatóak a kezeléstől a betegek életminőségében?

Korábban 15-20 évvel a diagnózist követően volt lehetőség arra, hogy megműtsék a pácienseket. Addigra már olyan mértékben romlott az egészségi állapotuk, hogy nem tudtak dolgozni, sokan kerekesszékbe kerültek. Ma már 7-8 év után megtörténhet a beültetés. Ez azért jelentős előrelépés, mert minél hamarabb tudunk megfelelő kezelést adni, annál tovább megőrizhető a munkaképesség, az aktív élet.

Évekkel korábban az volt a cél, hogy a beteg egyáltalán el tudja látni magát, ne kerüljön kerekesszékbe. Ma már az időben műtött harminc-, negyven-, ötvenéves betegek akár évtizedeken át tudnak dolgozni.

Ez a fiatalabb betegeknél nagyon fontos. Családot alapíthatnak, minőségi életet élhetnek, amire korábban nem volt lehetőség. Ha valaki észleli magán a tüneteket, ne habozzon, mert ha az első jeleknél elmegy az orvoshoz, sokkal nagyobb a gyógyulás, a minőségi élet esélye.

Honnan jött a távkezelés ötlete, és miért jobb, egyáltalán jobb-e, mint a személyes kezelés?

A távkezelés tulajdonképpen egy kényelmi és biztonsági plusz. Korábban a kezeléseket, beállításokat kizárólag a rendelőben, személyes találkozással lehetett megvalósítani. Az orvos a beépített neuro pacemakerhez kívülről, a bőrön keresztül fért hozzá, ráhelyezett egy eszközt, esetleg bluetooth segítségével oldották meg a beállítást. A járvány alatt viszont lényegében ellehetetlenült ez a folyamat, a paciensek számára óriási kockázatot jelentett, hogy elkaphatják a vírust és akár bele is halhatnak. Ekkor merült fel a távprogramozás, mint megoldás.

A módszert egyébként már korábban elkezdték fejleszteni Ausztráliában, ahol többszáz mérföldes körzetben nincs neurológus.

A technika tehát rendelkezésre állt, nem akkor és ott kellett kitalálni. A Covid tulajdonképpen abban segített, hogy sokkal hamarabb adtak rá zöld utat a hatóságok. A módszer főként a betegek számára kényelmes, hiszen ha bármi gond adódik, nem kell többszáz kilométert utazni, pénzt és időt spórolnak. A saját nappalijukban tudjuk őket kezelni.

Joggal merül fel a kérdés: biztonságos-e ez a rendszer? 

Ez a kezelés valóban komoly biztonsági és etikai kérdéseket vet fel. Hiszen eddig nem voltak olyan eszközeink, amelyekkel meg tudtuk volna mondani, hogyan működik az agy. Most pedig be van ültetve egy elektróda, ami el tudja raktározni az információt. Vagyis hatvan napig meg lehet figyelni az adott paciens agyi tevékenységét. Pontosan látszik, hogyan működik a beteg agya, amikor alszik, olvas, vagy zenét hallgat.

Azt még az MR sem tudja kimutatni, hogy a másodperc töredéke alatt hogyan működnek az agyi struktúrák, ez a módszer viszont igen.

Szeretnék mindenkit megnyugtatni, a távkezelésnél elsődleges szempont a biztonság. Az applikációban a betegnek kell meghívnia a rendszerbe az orvost, és amikor csatlakozik, újra rá kell kattintania. Persze, mint annyi témakörben, a technológia ezúttal is nagyon messzire előre van, a jogalkotás és az etika kullog utána, de tudni kell, hogy minden a biztonságosság irányába megy, hogy kívülálló ne tudja feltörni a rendszert. Sokkal jobban tesztelik, mint például egy egyszerű számítógépes programot, így jóval biztonságosabb.

Tegyük fel, hogy rossz kezekbe kerül, feltörik az adott internetes felületet, amin keresztül a beállítás zajlik: milyen károkat tudnának ezzel okozni? Valaki halálát is elő lehet idézni így? 

Az internetes felület csak addig él, amíg az orvos és a beteg kapcsolódása zajlik, amíg a beállítás történik, tehát arra való, hogy az adatokat továbbítsa, de nem tárol semmit, csak abban az adott, rövid intervallumban, és úgy van titkosítva, hogy ne lehessen meghekkelni. Ez csak egy platform, ami biztonságos kommunikációt tesz lehetővé.

Milyen további lehetőségek rejlenek még ebben a technológiában? Esetleg agyvérzés, kóma, stroke utáni rehabilitációban segíthet?

Ma Magyarországon öt betegség esetén alkalmazhatjuk a módszert: a remegésekre, beleértve a kézremegéseket és bármilyen másfajta remegést, vagyis tremort, Parkinson-kór kezelése során, valamint különféle mozgászavaroknál, az epilepsziák egy csoportjánál és a kényszerbetegség bizonyos formáinál. Más területeken is folynak ígéretes kutatások,

például Alzheimer-kór esetén, amikor az emlékezőképesség javítása a cél, a memóriáért felelős kötegbe építik be az agyi pacemakert.

Horvátországban a kómás, agysérült betegeknél próbálkoznak a vérzés utáni állapot javításával, de ez még kutatási fázisban van. Az ilyen kísérleti stádiumban egyedi engedéllyel dolgozhatnak az orvosok, amelyet az Európai Unióban az EMA ad ki. Nálunk is volt rá példa, hogy egy fiatal páciens agresszív viselkedésre kértük meg az engedélyt és szerencsére használt a kezelés. A depresszió kapcsán is vannak bíztató eredmények. Reméljük, hogy egyre szélesebb körűvé válik ezek alkalmazása.

Ajánljuk még: